A jó mester már félig elvégzett munkát jelent, de az a gond, hogy már alig van mesterember az országban. A szolgáltatások díja viszont emelkedik. Néhány szakmunkás már hazatért külföldről, mert amikor ott-tartózkodása során minden költséget felszámolt, úgy gondolta, jobban megéri neki Szerbiában dolgozni. Ilyenekből persze egyelőre kevés akad. A jelenlegi szerbiai, mindennapi valóság, hogy amikor mester kell, alig találunk, drágán dolgozik, sokat kell rá várni... – állítják néhányan az RTS riportereinek.
Svetozar Jovičić, a Majstorski poslovi cég tulajdonosa szerint az igazán jó mesterek száma egyre csökken. A 21. században nem túl menő például vízvezeték-szerelőként dolgozni.
– A hazai valóságshow-k mellett nagyon népszerűek a YouTube-on megjelenő influencerek, akik jól keresnek, minden komolyabb tudás nélkül. Manapság populáris influencernek lenni, mindeközben mester meg alig van. Fél kézen össze lehet számolni őket. Vissza kell adni a tiszteletet a szakmának, no de a tiszteletből sem születik jó mester. Kell a gyakorlat, a valós munka, a tapasztalat – mondta Jovičić.
Živko Božić a Kućne popravke cég vezetője szerint téves kép alakult ki a fiatalok körében arról, melyik szakmával lehet valóban keresni, és melyikkel nem. Szerbiában egy mesterember igenis jól élhet, de az elmúlt évtizedekben a szakmunkásképző középiskolák iránti érdeklődés is azt mutatja, hogy a fiatalok nem szeretnének mesterek lenni. Nem vonzó már számukra.
– Az én időmben 36-an voltunk egy osztályban, ma pedig ugyanannak az iskolának ugyanabba az osztályába talán 10-en járnak. A mesterségeknek nem csupán az elméleti, hanem a gyakorlati tudás is fontos. Reményeim szerint a duális oktatás változásokat hoz, mert fontos lenne, hogy a diák, aki elhagyja az iskolapadot, a munkát is el tudja végezni – jelentette ki Božić.
Predrag Smiljanić, a Naš krov plus cég tulajdonosa több mint tíz évig dolgozott külföldön, majd néhány évvel ezelőtt hazatért.
– Rájöttem, hogy itthon is meg tudok élni annyi munkából, amennyiből külföldön. Itthon jobban is érzem magam – jelentette ki a cégtulajdonos mester.
A szakmunkáshiány nem új keletű jelenség. Goran Rodić, a Szerbiai Építésügyi Kamara alelnöke szerint már 2004 óta kongatják a vészharangot, hogy az ország szak- és mesteremberek nélkül marad, de ez egyetlen benfentest sem érdekelt.
– A gazdasági ágazatok képviselői már akkoriban is jelezték az illetékes minisztériumoknak, baj lesz, és hamarosan senki sem marad, aki rendesen elvégez egy munkát. Arra is felhívták a figyelmet, ha ez így folytatódik, Szerbia kénytelen lesz külföldi munkaerőt alkalmazni. Jelenleg ez a hazai valóság, itt tartunk – közölte Rodić.
Az alelnök azt is kijelentette, a kamarának továbbra is vannak ötletei arról, hogyan lehetne javítani a jelenlegi helyzeten.
A Nemzeti Foglalkoztatási Szolgálat adatai szerint az év első felében a munkaadók több mint
négy és félezer építőipari munkást kerestek. Legkeresettebbek voltak a segédmesterek, az ácsok és a betonozók.
