2024. március 28., csütörtök
ZÖLDÖVEZET

Őszelő a kertben

Bár szeptember az ősz előszobája, a nap még gyakran kellemesen süt. Használjuk ki a szép időt: metsszünk, dugványozzunk, tápozzunk!

Aki még nem végezte el a barack zöld metszését, még megteheti: minden idei ágat le kell vágni egy vagy kettő kivételével, ezeket rövidítsük le a kétharmadára, de a kifelé állókat hagyjuk meg. A diófa ágait is ritkíthatjuk, rövidíthetjük – fiatal fákat így lehet formázni és a termő ágakat szaporítani. A sövényeket (fagyal, puszpáng, gyertyán, borostyán, fenyőfélék) is meg lehet nyírni. A tűztövis az egyévesnél idősebb hajtásokon hoz termést, ezért csak a kifelé növő ez évi hajtásokat vágjuk vissza úgy, hogy a tőtől számítva csak két-három levél maradjon rajtuk – ez segít abban, hogy a hátralévő időben be tudjanak érni a még éretlen bogyók.

A pázsitunkat valószínűleg megviselte a nyár, de néhány egyszerű kezeléssel fel tudjuk frissíteni: ehhez ki kell gyomlálni belőle a gazt, szellőztetni kell, majd homokból, földből és szerves anyagból álló keveréket kell szórni rá. Az őszi fűtáp a tél átvészelésében segít.

A nyáron virágzó virághagymákat fel kell szedni, ezeket csomagoljuk újságpapírba és tároljuk fagymentesen. Ha valamelyik virághagyma mégis a földben marad, adjunk neki tápot azért, hogy könnyebben átvészelje a nyugalmi időszakban rá váró stresszt. A kora tavasszal pompázó virágok (tulipán, jácint, nárcisz, gyöngyike) tavasz végén felszedett vagy újonnan vásárolt hagymáit most kell elültetni, hogy még ősszel gyökeret fejleszthessenek. A megtisztított, egészséges hagymákat olyan mélyen kell a felásott talajba helyezni, hogy felettük legalább kétszer olyan vastag földréteg legyen, mint a hagyma magassága – az így elültetett hagymából kifejlődött növények nem dőlnek ki, és erőteljes virágokat hoznak. A korán virágzó kardvirágfajták hagymagumóit is szedjük fel, tisztítsuk meg, a föld feletti növényrészt vágjuk vissza nagyjából 10 centisekre, végül a gumókat szárítsuk meg, majd tároljuk szellős, télen fagymentes helyen.

Őszi fás dugványozással nagyon jól szaporítható a ribiszke, egres, josta, eperfa, mirabolán szilva, birs, füge, a díszfák közül a fűz, a díszcserjék közül pedig az aranyvessző, a som, a pillangócserje, néhány rózsafajta, a hóbogyó, bangitafélék, jezsámen, cserjés pimpó és mások is.

Szeptember az ideje a tőosztással történő szaporításnak is. Tőosztással szaporíthatjuk például a metélőhagymát, tárkonyt, lestyánt, spárgát, citromfüvet, rebarbarát, az évelő dísznövények közül a lángvirágot, sásliliomot, a macskamentát, a haranglábat, a bőrlevelet (bergeniát), az árnyliliomot, hunyort, a borzas kúpvirágot stb.

Hamarosan ültetni is lehet már, ezért tervezzük meg az új növényeink helyét!

Sajnos már alig lehet vele találkozni házi kertekben, többnyire csak erdőszéleken látni

Sajnos már alig lehet vele találkozni házi kertekben, többnyire csak erdőszéleken látni

A mirabella szilva

Cseresznyeszilva, mirabella, mirabolán, ónabóna, potyóka. Ez a lombhullató fa a rózsafélék családjába tartozik, hazája Délnyugat-Ázsia. Európában még a rómaiak honosították meg, eredeti élőhelye a Kaukázus. Az alapfajt mirabolán szilva néven alanynak szaporítják a faiskolák, többféle csonthéjas gyümölcsfát, díszcserjét, illetve díszfát szemeznek rá.

Jellemzői

Öt-nyolc méter magasra megnövő, március végén zöldesfehéren nyíló, tövises fa vagy bokorfa. Termése gömbölyű, melynek színe sárga vagy piros, kellemes édeskés-savanykás ízű. Edzett, igénytelen növény, ami még az átlagosnál szárazabb vagy nyirkosabb viszonyokat is elviseli. Emellett nem viseli meg a nyírás sem, tökéletesen alkalmas arra, hogy áthatolhatatlan sövényt neveljünk belőle. Régen használták kompót készítésére, de pálinkát is főztek belőle.

Szaporítása

Alapfajtáját rétegzés utáni szabadföldi magvetéssel, a fajtákat saját magoncra való alvószemzéssel szokás szaporítani. Faiskolai célokra leginkább a sárga színű, gömbölyű gyümölcsök magjait használják.