2024. március 29., péntek

Kommunikáció és iskola

Napjainkban a kommunikációra nagy hangsúlyt fektetünk. Szó van a hatékony kommunikációról, a gyerekek egymás közti kommunikációjáról, a szülő-gyerek kommunikációról. Arról azonban kevesebbet hallunk, mekkora jelentősége van a szülők és a tanítók, valamint a tanítók és tanítók egymás közti kommunikációjának. Azt tapasztalom, hogy amikor a tanulók szülei és tanítói közt eredményes a kommunikáció, akkor a gyerekek sikeresebbek a tanulásban, és a magatartásukkal kapcsolatban is jóval kevesebb probléma merül fel. Ehhez elsősorban arra van szükség, hogy mindkét fél elfogadó legyen azokban az dolgokban, amelyeknek nincs nagy jelentőségük, hatásuk a tanuló iskolai eredményére, viselkedésére. Fontos különbséget tenni aközött, ami nekünk személyesen nem tetszik, de lényegtelen a gyerek vagy az iskola szempontjából. Ez a szülőkre is ugyanúgy vonatkozik, mert nem minden káros a gyerek fejlődése szempontjából, amit szerintünk másképp kellene csinálnia a pedagógusnak.

Egyébként is a túlzottan megkímélt gyerekek korát éljük, ami természetesen nem a gyerekekkel szembeni erőszak és visszaélés hiányát jelenti, ami nyilvánvalóan káros és büntetendő. Arra kell gondot fordítanunk, hogy a felnövekvő gyerekek életkoruknak megfelelő kihívásokkal találkozzanak, amelyek hatással vannak az egészséges személyiségfejlődésükre. Fontos megtapasztalniuk, hogy nem mindig ők az elsők a sorban, még akkor is, ha ez frusztráló, hogy nem beszélhetnek bármikor, amikor kedvük szottyan, meg kell hallgatniuk másokat, hogy nem közösíthetik ki egymást, hogy nem mindig a kedvencük az aznapi uzsonna, hogy teljesíthetnek gyengébben, hogy éppen nem velük a legelégedettebb a tanító néni.

Ennek ellenére az iskolai környezet és az osztályközösség lehet inspiráló, ahol lehet barátokat találni, még ha esetleg nem is a legjobbat. De fontos jelezni, ha a gyerek szorong, nem akar iskolába menni, fáj a hasa, bántják, kifáradt, otthoni gondjai vannak, nem birkózik meg a tanulnivalóval, nem eszik az iskolában. Minden olyan dolgot, amely kihatással van a fejlődésére, általános lelkiállapotára, testi egészségére.

A szülőkhöz hasonlóan a gyerekek tanítói is fontosnak tartják, hogy a tanulók derűs környezetben tudjanak tanulni, kibontakoztathassák a képességeiket. Ezt fontos szem előtt tartanunk, mielőtt mérgelődni kezdünk a másik félre. Minden tanárnak és tanítónak kijelölt fogadóóra-időpontja van. Vannak köztük olyanok, akik szinte soha nem találkoznak a szülőkkel. Nem, természetesen ez nem azt jelenti, hogy a szülőnek azt a pici szabadidejét, ami a munka mellett akad, az iskolai fogadóórákon kell töltenie. De bátran jelentkezzen a tanárnál beszélgetésre, főként azokban az esetekben, amikor a gyerek krízist él át. Sokszor egy-egy átmeneti családi nehézség indítja el a kisdiákot az iskolai eredménytelenség lejtőjén, ami megelőzhető lett volna, ha a szülő időben szól az iskolában, hogy problémájuk van. A gyerekek a végtelenségig tudják titkolni a nehézségeiket, ha valami miatt nem szeretnék, hogy az iskolában tudomást szerezzenek azokról. Volt rá példa, nem egy alkalommal, hogy a barátok jelezték a társuk nehézségeit. De nem várhatjuk el, hogy a tanárok minden alkalommal észrevegyék, vagy hogy a többiek majd szólnak.

Ma már a lehetőségek tárháza áll előttünk, hogy kapcsolatot létesítsünk gyerekeink tanítóival, a technológiai fejlődés lehetővé teszi, hogy ne kelljen berohannunk az iskolába, ha mondanivalónk van. Ráadásul a járványhelyzetre való tekintettel tényleg senki nem fogja felróni, ha „csak” telefonálunk. Fontos, hogy kommunikáljunk, lehetőség szerint asszertíven, amikor nem a másikat támadjuk le (iskolai esetben a tanárt vagy a szülőt), hanem elmondjuk a bajunkat, és segítséget kérünk a megoldására.

Ezt szem előtt tartva a gyerekek a legtöbb esetben értesülhetnek arról, hogy mit beszéltünk a tanáraikkal, akár arról is beszámolhatunk nekik, ha mérgesek vagyunk rájuk, például így: „Megharagudtam a tanítódra, mert úgy éreztem, hogy nem készített fel eléggé a dolgozatra, amiért gyengébb jegyet kaptál, mint amit megérdemeltél volna. Ő úgy gondolta, hogy neked ennyi felkészülési idő elég, de megbeszéltük, hogy lesz javítási lehetőség, amire többet tudsz készülni.” Nem mindenkinek fontos azonban a jobb jegy. Lehet, hogy egészen más konfliktushelyzetekben kell eredményesen kommunikálnunk. Ami azonban fontos, hogy lehetnek különböző, akár ellentétes céljaink is a gyerekeinket tanítókkal, de már csak azért is fontos, hogy jó kapcsolatot ápoljanak a szülők és a tanítók, mert ha elmérgesedik a viszony, akkor rémálommá válhat minden érintett számára az iskoláztatás. Holott minden valószínűség szerint lehetett volna elfogadható is.