2024. március 28., csütörtök

Mese a három aranygyűrűről

Crnkovity Gabriellával a Zentai Magyar Kamaraszínház következő bemutatójáról beszélgettünk
Crnkovity Gabriella, a készülő előadás rendezője (Szögi Csaba felvétele)

Crnkovity Gabriella, a készülő előadás rendezője (Szögi Csaba felvétele)

A Zentai Magyar Kamaraszínház következő előadása egy mesejáték lesz, amelyet február 12-én mutatnak majd be a Teátrum Neked! Fesztivál keretében. A Három aranygyűrű című népmesét Crnkovity Gabriella rendezi, koreografálja, és a díszletet is ő tervezi, Mészáros Anikó alkalmazta színpadra, a kosztümöt Janovics Erika, a darab zenéjét és a szongokat Bakos Árpád jegyzi, a főszerepben pedig Szilágyi Áront láthatjuk majd. A próbák már javában zajlottak, amikor meglátogattuk a társulatot, és elbeszélgettünk a rendezővel a készülő produkcióról.

Honnan jött az alapötlet, és hogyan választottátok ki ezt a népmesét?

– Az alapötlet Wischer Johann igazgatótól ered. Két évvel ezelőtt jöttem ide először rendezni, amikor szintén egy mesét, Az égig érő fát vittük színre, és mivel pozitívak voltak a visszajelzések, az igazgató úr úgy döntött, készítsünk most is valami hasonlót. A mesét én választottam ki több tucat közül. Nem igazán ismert népmese, magam sem olvastam előtte, de úgy éreztem, ez az, amihez a legtöbb közöm van, és már második olvasásra elkezdtek róla képek megrajzolódni a fejemben.

Mi a mese története, és mivel ragadott meg téged?

– Egy kitaszított királyfiról szól, aki nem felel meg az udvarban elvárt normáknak, nem piperkőc, nem viselkedik úri módon, kicsi korában a sárban szeret játszani. Az apja ezért úgy dönt, legjobb lesz, ha elküldi birkapásztornak. Hősünk viszont ezzel nem éri be, így inkább világgá megy. Útközben különböző mesebeli lényekkel találkozik, akik jó tanácsokkal látják őt el, útbaigazítják, és segítenek számára megtalálni élete értelmét. Útját végigjárja, miközben felnő testileg és lelkileg, miután megbirkózott sárkányokkal, egyéb ellenfelekkel és erőt, szívet, valamint okosságot igénylő feladatokkal. Közben persze találkozik a szerelemmel is, végül pedig a jó elnyeri méltó jutalmát. Nagyon szeretem a többrétegű meséket, amilyen például ez is. Tartalmaz egy nagyon-nagyon belső, lelki síkot is, a végén szinte imaszerű dolgokat kell tennie a főhősnek ahhoz, hogy segíthessen valakin. Azt hiszem, ez a végkifejlet vezetett el engem a döntésig, hogy ezt a történetet válasszam. Egészen különlegeset, valami transzcendentálisat látok benne.

A népmesék attól is igazán jók, hogy örök igazságokról szólnak, így mindenkoron aktuálisak. Szeretnéd-e ezt a darabot külön a XXI. századra aktualizálni?

– Úgy érzem, nincs rá szükség. A meselények azok meselények, de általuk könnyedén ráismerhetünk figurákra a saját hétköznapjainkból. Mészáros Anikó adaptációjában megtartotta a régit, de benne van az új is.

Ezek a történetek minden generáció számára tartalmaznak üzenetet. Van-e olyan korosztály, amelyiknek ezt az előadást külön ajánlanád?

– Bárki megnézheti, ugyanis ebből a szempontból is többrétegű. Megvan benne az, ami a legkisebbekhez szól, az, ami a tinédzserekhez, és az is, ami a felnőttekhez. Minden korosztály megtalálja majd benne mindazt, ami per pillanat őt érinti, és amit megért.

Te olvasol egyébként meséket a magad örömére is?

– Nagyon-nagyon szeretem őket! Alapvetően kiskorom óta imádok olvasni mindenfélét, így meséket, sőt még gyermekverseket is.

Hogyan zajlik a próbafolyamat, és hol tartotok most?

– Túl vagyunk az ezt megelőző próbafolyamatokon, nemrég kezdtük színpadra állítani, és van már egy elképzelés a díszletről is. Az én rendezői módszerem olyan, hogy nem szeretek sokáig asztal mellett ülve agyalni, olvasópróbákat tartani, hanem inkább rögtön a színpadon próbálom ki a dolgokat. Tulajdonképpen mára fel is raktuk az egészet, és nemsokára elkezdünk a zenei részével foglalkozni, összeilleszteni a prózai részekkel. A színészek nagyon ügyesek, lelkesek és szorgalmasak, ezért nagyon jól állunk, ahhoz képest, hogy majdnem egy hónap áll még a rendelkezésünkre a bemutatóig.