A mokrini Túzokvédelmi Egyesület lelkes önkéntesei szeptember közepén szerveztek egy hétnapos gyűrűzőtábort, amelyet október közepén megismételnek. Az Aranka folyócska melletti egyik tanyán állították fel a bázisukat, ahol évente egy-egy tavaszi és két őszi madárgyűrűző tábort működtetnek. Anita Sučić biológus és Grabovác Dávid madarász, az egyesület alapító tagjai nyilatkoztak a táborról:
A hálóba akadt madarakat vászonzacskókban gyűjtik (Gergely József felvétele)
– Az idei őszi kutatóakcióra, amely augusztusban kezdődött és az év végéig tart, a tudományügyi minisztériumnál pályáztunk, és nyertünk félmillió dinár összegű támogatást. A madárgyűrűzés kéthetes, egy szeptemberi és egy októberi akciót szervezünk. A szeptemberi gyűrűzés a múlt héten zajlott le. A program a túzokrezervátum és környéke élővilágának kutatásra fókuszál, a madarak mellett rovartani kutatások is folynak, ami különösen érdekes, hiszen a rezervátumban a rovarászok két új zengőlégyfaj jelenlétét bizonyították, amelyeket korábban még nem írtak le a kutatók Szerbiában. Az öt hónapos projektum keretében lesznek előadások, megszervezzük a mokrini diákok kirándulását a hódegyházáig terjedő Túzoklegelő Speciális Természeti Rezervátumban, hogy megismerkedjenek a lakóhelyük környéke, a szikes legelő, az Aranka mente természeti értékeivel és a természetvédelem aktuális problémáival. Nagy részük még nem látott élő túzokot sem. A természetvédelmi őrök bevonásával lehetőség lesz a védett terület bejárására, ahol az őszi madárvonulás alkalmával ragadozó madarakat és egyéb érdekes fajokat figyelhetünk meg. A most lezajlott madárgyűrűző akció jól sikerült, kilenc madárhálóval négy helyszínen, az Aranka menti nádasban, a közeli kökénybokrosokban, gyümölcsösben állítottuk fel a madárfogó hálókat, és a madarak hívóhangjának folyamatos lejátszásával naponta több mit száz madarat sikerült befogni, lemérni, és megjelölni alumínium jelzőgyűrűvel. Ezek a tollas énekesek, ha a vonulás során valahol újból kézre kerülnek, értékes információkkal szolgálhatnak a telelőterületeik felé vezető vonulási útvonalaikról. A gyűrűzők, madarászok mellett a csapatban volt két rovarászlány is, akik a szikes puszta poloskafajait tanulmányozzák, sok érdekes fajt gyűjtöttek, a begyűjtött anyagot később dolgozzák fel az egyetemen – mondta a projektfelelős Grabovác Dávid.
A madárgyűrűzők közül a törökkanizsai Ágoston Attila állatorvos és a szabadkai Dózsai József váltotta egymást a táborban. Elmondták, hogy az Aranka mentén meglepően sok erdei pityer vonul, a hívóhangra szinte a semmiből kerülnek elő kisebb csapatokban. A másik leggyakoribb őszi vonuló énekesmadár a barátposzáta, emellett nádi poszáták és egyéb énekesmadarak is hálóba akadtak, sőt sikerült befogni és megjelölni egy füles kuvikot is.
