2024. március 29., péntek

Az elnök kinyilvánirtotta

Egyetlen hónap alatt majdnem egy Luxemburgnyi nagyságú területen irtottak ki egy erdőt az Amazonas vidékén. Amikor a példátlan júliusi pusztítás mértékét az illetékes brazil hivatal vezetője szóvá tette, éktelen haragra gerjedt az államfő. A szélsőjobboldali Jair Bolsonaro dühe talán addig nem csillapodott le, amíg augusztus elején ki nem rúgta az intézet vezetőjét.

Ez azonban nem változtat azon a tényen, hogy az utóbbi években még egy hónapban sem tüntettek el akkora erdőterületet az Amazonasban, mint a múlt hónapban. Történt mindez a világ legnagyobb esőerdejében, amelyet a Föld tüdejének is neveznek. Nem véletlenül, hiszen az óriási kiterjedésű dzsungel, amelynek csaknem hatvan százaléka Brazíliához tartozik, rengeteg szén-dioxidot nyel el és kulcsfontosságú hőmérséklet-szabályozó.  

Az erdőirtás felgyorsulásáért sok szakértő és környezetvédő Bolsonarót okolja. Felróják neki, hogy a gazdaság fejlesztése végett bátorítja a fakitermelést. Az elnök tévesnek, pontatlannak, megbízhatatlannak, sőt az országra nézve ártalmasnak tartja az adatokat. 

Sanda szándékot sejt a megjelentetésük mögött, amely szerinte „valamilyen nem kormányzati szervezet érdekeit szolgálja”, s nem Brazíliáét. Alighanem összeesküvésfélére gondol.

Pedig arról szó sincs. Annyi történik „csupán”, hogy a pusztítás a már korábban kinyilvánított politikájával összhangban folyik. A vállalkozók viszik a fát, a mezőgazdasági lobbi pedig megszállja a területeket, hogy vetésterületként használja. Ez gyakran az emberek és az állatok egészségére veszélyes génmanipulált gabonafélék vagy takarmánynövények termesztését jelenti.

Az így biztosított szója és egyéb termény egy részét utána exportálják. A maradékot meg akár helyben is feletethetik a haszonállatokkal, hiszen az Amazonasban kivágott erdők helyének egy-egy darabkáján hatalmas farmok, hizlaldák működnek. 

Ahelyett, hogy újabb természetvédelmi területeket jelölt volna ki, Bolsonaro inkább további fakitermelésre adott engedélyt. A régió eddiginél is erőteljesebb gazdasági hasznosítása lényegében az Amazonas rombolását, felszámolását, megsemmisítését serkenti.

Bár a Bolsonaro-kormányzat a párizsi klímaegyezmény keretében arra kötelezte magát, hogy 2030-ra nullára csökkenti az illegális fakitermelést az országban, és széleskörű erdősítési munkálatokba kezd. A valóságban ebből szinte semmi sem valósult meg. Sőt felgyorsult a természetgyilkolás. Pedig az elmúlt ötven évben már az amazonasi esőerdő 17 százaléka szűnt meg az emberi beavatkozás miatt.

A környezetvédők és a helybéliek lázonganak, a kutatók meg sorra adják ki a figyelmeztetéseket. Ezekből az derül ki, hogy ha a jelenlegi erdőterületből még három (végső esetben nyolc) százalékot letarolnak, annak katasztrofálisak lesznek a következményei: a bolygó zöld tüdeje idővel hatalmas, száraz bőrfelületté (értsd: szavannává) alakulhat át.

Ezt az őrületet Norvégia és Németország már nem hajlandó finanszírozni. Igaz, eddig sem a fakivágásokat támogatták, hanem az ősredő és az ottani élővilág (beleértve az emberi, törzsi közösségek) sokszínűségének védelmét szolgáló programokat. Persze másokkal együtt, de ez a két ország, mindenekelőtt Norvégia a legbőkezűbb adakozók közé tartozott. Két hete már nincsenek közöttük, mert felfüggesztették, befagyasztották a támogatások folyósítását.       

A pénz a 2008 óta működő Amazonas Alapba folyt be. Ki ugyan nem léptek a segélyalapból, de már nem fizetnek. Berlin a további szerepét is felül akarja vizsgálni az Amazonas Alapban, amelybe az országoktól és civil szervezetektől évente több százmillió euró érkezik a dzsungel és környéke védelmére.

Koppenhága szerint a brazil kormányzatnak esze ágában sincs megállítani az erdőgyilkolást. Véleményével ki is hozta a sodrából Bolsonarót, aki a minap beszólt mindkét európai államnak. Durcásan és sértődötten azt vágta a fejükhöz, hogy Brazíliának nem is kell a pénzük, s foglalkozzanak inkább a saját környezeti problémáikkal. Norvégiának felrótta, hogy kőolajat termel ki az Északi-sarkvidéken, halászai pedig ölik a bálnákat. Németországnak ugyanakkor azt tanácsolta, hogy fordítsa a támogatást saját területének újraerdősítésére, s ebben vegye igénybe Norvégia segítségét.

Bolsonaro tehát nem hátrál, ám makacskodásával egy rendkívül fontos globális erőforrást sodorhat veszélybe. Ezzel szinte mindenkinek árthat a bolygón.

Mit tehet ilyen vagy ehhez hasonló esetben a nemzetközi közösség? Merthogy rá is tartozik az ügy. Ha nagyon akarná, a sarkára állhatna és megleckéztethetné Brazíliát.

A környezetrombolást ugyanis a világszervezet „a nemzetközi békére és biztonságra irányuló fenyegetésnek” tekinti. Az ENSZ Biztonsági Tanácsa akár fegyveres erő alkalmazását is kérhetné az érintett állam(ok) ellen, de legalábbis megpróbálhatná katonai fenyegetéssel megakadályozni a helyrehozhatatlan károkat egy olyan környezetben, amelytől emberek milliárdjainak az élete függ. Realitása jelenleg egyik lehetséges intézkedésnek sincs.

Kereskedelmi szankciók azonban elképzelhetőek. Talán az is (rész)megoldás lehetne, ha a kormányok fizetnének azoknak az országoknak (így Brazíliának is), amelyek környezeti szempontból különösen fontos és érzékeny területeket birtokolnak, hogy a Földi élet egészének, illetve fenntarthatóságának érdekében megóvják azokat.