Április és június között a szerb napilapokban a legnépszerűbb téma az ország belpolitikai helyzete volt, gyakran foglalkoztak Koszovóval, illetve a Belgrád és Priština közötti párbeszéddel. A leggyakrabban emlegetett politikus Aleksandar Vučić államfő volt, akit a legtöbbször semleges hangnemben említenek, csupán a Danas ír róla negatív hangnemben – derült ki a Medijametar három hónapot felölelő felmeréséből.
A Medijametar projektum a Közpolitikai Intézet (Institut za javnu politiku) és az Ebart médiaarchívum együttműködéséből született, hogy negyedévenként készített elemzéssel mutassák be a médiumokban uralkodó hangulatot. A legutóbbi jelentés szerint, amit ma Belgrádban a Médiaközpontban mutattak be, a legtöbbször újságírói jelentést lehet olvasni a napilapokban, ritkábban interjúkat és kommentárokat, elemző szövegeket azonban csak ritkán.
Danica Laban médiaanalitikus elmondta, a vizsgált napilapok közül (Politika, Večernje novosti, Blic, Danas, Kurir, Alo és Informer) a legtöbb jelentés a Danasban olvasható, ezek többsége semleges hangvételű, de az Informerben fedezhető fel a legkevesebb információt és mindkét félt megszólaltató írás. Vagyis ebben a napilapban a szövegek részrehajlók. A Politika közöl legtöbbször olyan szövegeket, amelyekben felelhető az olvasó számára minden fontos információ, illetve ők közöltek legtöbbször olyan szövegeket, amely megszólaltatja egy témában mindkét felet. Sokszor a témák, a szövegek mintegy harmada semmi logikát nem követve, spontán jelenik meg az újságokban, a belpolitika uralja a címlapok többségét, azzal a megjegyzéssel, hogy a gazdaság és a nemzetközi viszonyok is gyakran visszatérő téma.
A szövegek többsége semleges hangnemben íródik. A negatív kicsengésű szövegek a regionális viszonyokra vonatkoznak, illetve a Belgrád–Priština-párbeszédre. Az Európai Unióról semleges hangnemben cikkezik a szerb napi sajtó, Oroszországról viszont legtöbbször pozitív képet mutatnak.
Dejan Vuk Stamenković politikai analitikus rámutat, hogy míg a napilapok többsége Aleksandar Vučićot kritika nélkül, sokszor semleges vagy pozitív hangnemben említi, addig a hetilapok kritikusan viszonyulnak a jelenlegi hatalomhoz, amit Vučićtyal azonosítanak. Ebben az esetben mindenekelőtt a címlapot elemezték, hiszen szavai szerint a címlap a hetilap azonosítója, ami megmutatja, melyik oldalhoz tartozik a lap. Két csoportba osztotta a hetilapokat (Vreme, NIN, Novi Magazin, Nedeljnik és Pečat): mérsékelten kritikusakra és radikálisan kritikusakra. A hatalomról alkotott kép rendkívül negatív, sőt Vučić olyan vezérként van feltüntetve, aki a hatalmat bitorolja, és egyelvűséget követel. Eközben az ellenzéket már árnyaltabban ábrázolják: a kritikának sincs olyan éle, mint amikor a hatalomhoz szólnak.
A fellelhető két oldalt az Informer erősíti meg, amely nemcsak az ellenzékről ír a legnegatívabban, személyeket is megnevezve, hanem azokról a hetilapokról is, amelyek esetleg támogatják az ellenzéket. Ugyanezt teszik a hetilapok is az Informer irányában, legtöbbször a szakmaiság hiányát és a hatalom ideológiájának való behódolást dörgölik a lap és főszerkesztő orra alá.
