Bata Jánost, az Aracs közéleti folyóirat főszerkesztőjét, költőt, műfordítót munkásságáért Teleki Pál Érdeméremmel tüntették ki Budapesten. Az Aracs folyóirat jelentősége abban rejlik, hogy nemcsak a délvidéki magyarságot fogja össze, hanem szinte a világ összmagyarságát, mivel a Kárpát-medencéből, Európából, sőt a tengeren túlról is kerülnek ki szerzők és olvasók. A folyóiratról, a szerkesztési munkáról és az érdeméremről beszélgettünk Bata Jánossal.
– A Teleki Pál Érdemérmet nagy köszönettel, és hálás szívvel fogadtam. Nagyon nagy megtiszteltetés ez számomra, bár el kell mondanom, hogy meggyőződésem, hogy ennek a díjnak az odaítélésében nemcsak az én munkám játszott szerepet, hanem az a közös munka is, amit az Aracs szerkesztőségi tagjaival, és publikáló munkatársaikkal együtt végzünk. Számomra ez a kitüntetés azt jelenti, hogy mások követik, látják, és talán értékelik is azt a munkát, amit maga a folyóirat szerkesztősége, és amit én is végzek, immáron két évtizede, hiszen az idén már a 18. évfolyamába lép az Aracs. 2001 óta folyamatosan megjelentünk, nem kellett kihagyni, sem összevonni számokat, így azt a célkitűzést, amit annak idején elképzeltünk, eddig sikerült teljesíteni – hallhattuk a közéleti folyóirat szerkesztőjétől, Bata Jánostól.
Mi a folyóirat fő feladata?
– Mint ahogy arra az alcímben is megfogalmazott gondolat: A délvidéki magyarság közéleti folyóirata utal, feladatunk az, hogy a közéletiséget szolgáljuk a Délvidéken, de természetesen nemcsak itthon, hanem az egész Kárpát-medencében, sőt, talán nem túlzás azt mondani, hogy az egész világ magyarságát szeretnénk bevonni a lap olvasói közé. Folyóiratunkat a Kárpát-medencén túlra is eljuttatjuk, Európába, és a tengeren túlra is, hiszen Ausztráliából, és Amerikából is vannak rendszeres szerzőink.
Milyen témákat dolgoznak fel a folyóiratban?
– A folyóirat szerkesztésén többen dolgozunk. Gubás Ágota, aki a folyóirat olvasószerkesztője, művészeti szerkesztőnk Gyurkovics Hunor, de a szerkesztőbizottság tagja dr. Gubás Jenő, aki egyben alapítója is a folyóiratnak, továbbá Mihályi Katalin, Mirnics Károly és Utasi Jenő atya is. Igyekszünk valamilyen módon követni az eseményeket, aktuálisak lenni. Próbálunk olyan témákat, problémákat, gondolatokat felvetni, amelyek a napjaink aktualitását képezik, és igyekszünk nemcsak felvetni és megjeleníteni ezeket a problémákat, hanem megoldást is felmutatni rájuk. Amivel szerzőink megtisztelnek bennünket, ami eljut hozzánk és megüti a mércét, azt tudjuk beszerkeszteni a folyóiratba. Évente 4 alkalommal jelenünk meg: március 15-én, június 4-én, augusztus 20-án és október 23-án. Minden lapszámmal igyekszünk az adott dátumhoz valamilyen módon kötődő írásokat megjelentetni, de ezek mellett más, színvonalas írások is helyet kapnak. Magának a folyóiratnak megvan az összekötő jellege, azok a szerzők, akik rendszeresen publikálnak, az egész Kárpát-medencéből, ők az összmagyarságot képviselik, és ez jelen van a folyóiratban is.
Ön egyszerre több dologgal is foglalkozik. Tanít, fordít, ír és ez mellett szerkeszti az Aracsot. Mennyi ideje van ellátni a szerkesztői tevékenységeket?
– Ha azt mondanám, hogy a szabadidőm nagy részét ezzel töltöm, az nem lenne helytálló, mert az azt jelentené, hogy van szabadidőm. Tanárként dolgozom, és ez mellett szerkesztem az Aracs folyóiratot. A szerkesztési feladataimat próbálom becsülettel, tisztességgel ellátni, és az elmúlt évek azt bizonyítják, hogy a munkát komolyan vettem, ebben erősítenek meg a szerzők és az olvasók is.
