2024. április 19., péntek

Nem libáknak való vidék?

Tiszaszentmiklóson megtartották az I. Libanapokat

Szó sincs arról, hogy a bánáti legelők ne lennének alkalmasak a libatenyésztésre, sőt a vidék adta lehetőségek igenis kedveznének az ízletes húsú és májú szárnyas tenyésztésének, csak valamiért a libatenyésztés „kiment a divatból”.

Szorgoskodnak a libafosztók (Horváth Zsolt felvétele)

Szorgoskodnak a libafosztók (Horváth Zsolt felvétele)

Ezen is változtatni szeretnének a tiszaszentmiklósi I. Libanapok szervezői, akikben felmerült annak az ötlete, hogy valamiképpen újra föl kellene lendíteni ezt az ágazatot – nyilatkozta lapunknak Reperger Miklós, a Tiszaszentmiklós Magyar Kultúrkör vezetője, a rendezvény fő szervezője, aki reményének adott hangot, hogy ennek a rendezvénynek köszönhetően az itt élők számára gazdasági tényezőként is érdekes lesz a libatenyésztés.

Az észak-bánáti faluban egykoron többen is foglalkoztak libatartással, manapság viszont egyedül a Libanapok fő szervezőjének van egy 300–400 szárnyast számláló nagyobb állománya.

– Rengeteg itt a legelő, az üres tér, ahol lehetne libát tartani, de valamiért mégis háttérbe szorult a tenyésztésük – jegyezte meg beszélgetőtársunk, aki elmondta azt is, hogy valamikor a falu utcáin hemzsegtek a libák, a törvényes előírások miatt viszont mind kevesebb lett belőlük. Manapság az állam sem ad támogatást a libatenyésztők számára, de a Libanapok szervezői reménykednek, hogy a közeljövőben lesznek ilyen lehetőségek is.

A kultúrkör udvarában megtartott rendezvényen 35 helyi és környékbeli csapat vett részt, valamint Magyarországról és Erdélyből is érkeztek versenyzők. Maguknak kellett megfogniuk, megkopasztaniuk, levágniuk és feldarabolniuk a főzésre és sütésre szánt libákat. A csapatoknak először a májat és a töpörtyűt kellett kisütniük, majd a többi, libából készült ínyencfalat elkészítése következett. Az étkeket nemzetközi zsűri bírálta el, amelynek elnöke Tógyer Gyula, a Magyar Nemzeti Gasztronómiai Szövetség aranykeresztes díszlovagja volt.

A libából nyolcfajta ételt lehet készíteni, köztük levest és ragut, de a májat és a belsőségeit, a zsiradékát is felhasználják – sorolta, s hozzáfűzte, hogy a húsát lehet savanyítva és füstölve is fogyasztani, de rántva semmiképpen sem szabad elkészíteni.

A zsűri tagjai az étkek ízvilága mellett az étel külalakját is elbírálták. A zsűri elnöke elmondta, hogy a versenyzők közül többen nem kellően sózták meg a fogásokat, pedig a libamáj és a tepertő is enélkül élvezhetetlen.

– Mert nem is kell a libának más, csak jód és só. Más ételeket zöldségekkel, salátákkal kell ízesíteni, de a libára csak sót szabad használni, más járulékos anyagot véletlenül sem – ecsetelte Tógyer.

A zsűri a versenyre beérkezett kuglófokat, házi pálinkákat, befőtteket, savanyúságot és forralt bort is értékelte, s ezeket a vendégek is megkóstolhatták.

A Libanapok külön érdekessége a libatépés volt, amelynek menetét Gulyás Csaba zentai tollfelvásárló bírálta el. Az apja nyomdokaiba lépő fiatalember a verseny előtt elmondta, hogy az egykori Jugoszláviában csak tartományunk területén 5-6 millió libát tenyésztettek, manapság viszont ez a szám nem haladja meg a százezret, s most ő is szeretné az állományt növelni.

Mesélt arról is, hogy a liba hathetente elhullajtja a tollát, s valójában akkor kínozzák meg a libákat, ha nem idejében kopasztják meg őket.

– Sem túl korán, sem túl későn nem szabad kopasztani, mert a szegény liba mindkét esetben megszenvedi a kopasztást: 42–44 napos ciklusokban kell tépni a libát – mondta el.

A versenyben a gyorsaság mellett többek között azt is pontozták, hogy a kopasztás során a versenyzők miképpen fogják a libát, hogyan tépik s hogyan választják szét a tollat, de az is mérvadó volt, hogy a kopasztás után hogyan is nézett ki a szárnyas.

Az I. Libanapok alkalmából a tiszaszentmiklósi kultúrkör az óvodások és az iskolások számára képzőművészeti pályázatot is hirdetett, amelyre 167 pályamű érkezett be. Ezek közül a legjobbakat a kultúrkör udvarán kiállították, s díjazásban részesültek.

A rendezvényen a következő eredmények születtek: A legszebb főzőhelyszínért járó díjat a felsőhegyi Kislibák csapata érdemelte ki, és az ő libahúslevesük bizonyult a legjobbnak. A legfinomabb kuglófot és libatepertőt a zentagunarasi Gúnáros csapata sütötte, a libaételek és a savanyúságok mezőnyében a zombori Liba török módra csapat remekelt. Az egyéb ételek kategóriájában a hajdújárási Öreg gúnár négy lúddal csapat aratta le a babérokat. A legjobb forralt bort a hajdújárási Móra István főzte, a pálinkák mezőnyében pedig az adai Bajusz Nándor körtepálinkáját találta legjobbnak a zsűri. Az összesített csapatverseny győztese a martonosi Réka és libái lettek, a nagy bográcsos ételekért a felsőhegyi Árok Máriát és Szabó Ilonát részesítette különdíjban a zsűri, libatépésben pedig a péterrévei Tobdžić Piroska bizonyult a legjobbnak.