Valamikor univerzális kaliber reklámozták, ami alatt azt értették, hogy minden vadra jó. Ilyen töltény tulajdonképpen nincs, hiszen hiába vesszük úgy, hogy bármelyik kaliberrel bármelyik vadfaj vadászható. Felvetődik ugyanis a kérdés, hogy ágyúval verebet lőni mennyire értelmes, vagy indokolt-e elefántra gumipuskával vadászni.
A szóban forgó lőszert 1888-ban rendszeresítették Németországban a Mauser gyárban akkor kifejlesztett forgó-tolózáras ismétlőpuskához. Használatba mint 7,92×57 mm IS került. Az I az infanterie, azaz gyalogsági, az S meg a spitz, azaz hegyes, csúcsos fogalmakat jelentette. Nagy átütőereje miatt és a Mauser gyár kiváló, ma is használt zárrendszerének köszönhetően ez a lőszer és fegyver – aprócska módosításokkal – egészen a 20. század második feléig sok hadseregnél használatban volt. Sőt, még a géppuskákat is ebben a kaliberben gyártották. 1905-ben hajszálnyi módosítással elkezdték a lőszert vadászatra alkalmas változatát gyártani, és így került be a civil forgalomba, ahol a mai napig közkedvelt és elterjedt űrméretnek számít.
A vadásztöltény 8×57 IS és 8×57 IRS jelzéssel került használatba. Az R a rimm, azaz perem fogalmát jelenti, és a billenőcsövű gavallérpuskákhoz és expresszekhez készült és készül ma is.
A lőszer nagy elterjedését mifelénk annak köszönheti, hogy a valamikori Jugoszláv hadseregben sokáig egységesített hadipuskaként volt használatban a kargujevaci M–48-as fegyver, amely a német Mauser M–88-as változata volt. Ez a fegyver is a 8×57 IS lőszert használta, valamennyivel nehezebb hegyes lövedékkel és nagyobb töltettel, mint amilyen a vadászlőszer volt. Az általános népi honvédelem elve szerint háború esetén mindenki katonának számított, ezárt ha valaki golyós vadászfegyvert akart venni, szinte tukmálták rá a 8×57-es kalibert. Tették ezt abból a megfontolásból, hogy ehhez a puskához már csak a lőszert kell biztosítani, és tulajdonosa máris hadrafogható. Ez annyira elterjedt nézet volt, hogy egyes városokban a hatóság nemigen adott ki vásárlási engedélyt más űrméretű fegyverre.
A nyolcvanas években azonban megjelentek a különböző amerikai kaliberek, amelyek főleg a fitalabb vadászok körében elkezdték kiszorítani a több mint százéves lőszert. Sokan azt állították róla, hogy idejétmúlt és lassú. A modern lőporoknak és ballisztikai fejlesztéseknek hála, ez nem állja. Arról nem is beszélve, hogy nem a fegyver lövi le a vadat, hanem az aki, a fegyvert tartja.
A szóban forgó kalibert nagyvadra fejlesztették ki, konkrétan szarvasra és sertevadra, de nálunk használták őzre is, bár ahhoz túl goromba. Ma már számos híres lőszergyár termékei közt válogathatunk. Ennek ellenére akadnak olyan vadászok, akik előszeretettel tároznak be hadilőszerrel. Erről a gyakorlatról nem árt tudni, hogy az eljárás nemcsak a fegyverüket, hanem mások testi épségét is veszélyezteti. A vadászatban kevésbé járatosaknak mondjuk, hogy a vadászlőszert eleve úgy tervezték, hogy nagy sebet ejtsen, helyben marasztalja a vadat, azonnal megölje, és minél kevesebb szenvedést okozzon. Ezzel szemben a hadilőszer – a teljes köppenyű lövedék – csak átszúszik a testen, kevés vérnyomot ad, és sebzés esetén hosszú, kínos halálra kárhoztatja a vadat.
Tehát ez a régi, jó, megbízható kaliber ma is megállja a helyét, ha megfelelő lőszert használunk hozzá. Afrikában kissé könnyűnek minősülne, de Európában minden megtalálható nagyvadat el lehet vele ejteni.
