2024. április 23., kedd

Énekeljetek velünk!

A nagybecskereki Ledene oči együttesre a régi hangzásvilág jellemző, de újat tesz le az asztalra

Ma már nagy bizonyossággal állíthatjuk, hogy az egykori Jugoszlávia rockzenéjének népszerűsége sosem fog megszűnni, az egyszerűsítve csak Ex-yu rocknak nevezett hangzásvilág nemcsak itthon népszerű. Erről megbizonyosodhattam a legutóbbi budapesti Balkán-buli alkalmával is, melyet szerbiai és magyarországi magyarok és szerbek sokasága látogat. Nagy örömömre szolgált, amikor – nem sokkal e buli után – megismerhettem egy olyan nagybecskereki csapatot, amelyik nem csupán azzal járul hozzá az Ex-yu rock népszerűségének fenntartásához, hogy elénekli a mindenki által ismert óriási slágereket, hanem egy nagy lépést megtéve, követve e hangzásvilágot, teljesen új, s meglehetősen színvonalas dalokat ad a publikumnak.

Teszi ezt egyre nagyobb sikerrel, az első albumon már túl vannak, s a második korong előkészítésén dolgozik most a Ledene oči.

Madarász Gábriel basszusgitárost, Vladimir Volkov énekest, Hallai Norbert dobost és Đorđe Pilipovićot, az együttes új gitárosát faggattam a banda jelenéről és jövőjéről.

HONNAN E FAGYOS TEKINTET?

Amikor Madarász Gábriellel megismerkedtem, említette, hogy édesapjának is köze volt az első dalokhoz. Most arra kértem, beszéljen részletesebben a kezdetekről.

Igen, édesapám már gyerekkora óta írja a dalokat. Úgy három éve annak, amikor vele közösen úgy döntöttük, elkezdünk egy projektet, melyben saját számokat fogunk készíteni. Az énekesünkkel, Vladóval egy előző zenekarban ismerkedtem meg, jól összebarátkoztunk, így meghívtam, hogy legyen az énekes ebben a projektben. Örömmel elfogadta, és így indult valójában az egész.

Miért éppen egy fagyos tekintet (talán ez lenne az egyik szabadabb lehetséges magyar fordítás) határozta meg a csapat nevét?

Igazából a név eredetének nem olyan különös a sztorija, az egyik számban benne van az a sor, hogy: „Pogledaj me ledenim očima...” („Nézz rám fagyos szemeddel...”). Tetszett, ahogyan ez hangzott, így hát ezt szúrtuk ki az együttes nevének.

Mit tartasz sikernek, mi az, aminek örülni tud ma a csapat?

– Mi annak örülünk a legjobban, ha a koncerteken velünk együtt éneklik a számainkat. Nagyon jó érzés ilyet látni és átélni. A fellépések közül a nagyszínpados koncerteket kedveljük igazán.

EGY LÁNY HELYETT A ZENÉBE SZERETETT BELE

Ha valaki Vladimir Volkovot énekelni hallja, könnyen az juthat eszébe, hogy ez a srác százszázalékban eltalálta, milyen műfaj való neki. Nekem legalábbis ez volt az első gondolatom, amikor belehallgattam az egyik dalukba. Arról faggattam, mikor jött rá arra, hogy ennyire fekszik neki az Ex-yu rock.

Örülök, hogy ezt gondolod, a középiskola után kezdtem zenével foglalkozni, énekelni. A csajok buktak a zenészekre, a parkokban tartott rögtönzött zenélésekre, a gitárra, a hosszú hajra… Én is az ilyen hódítók közé akartam tartozni. Akkor még nem is gondoltam arra, mekkora szerelem születik ezáltal a zene iránt. Minél többet játszottam és énekeltem, annál inkább megtaláltam önmagam, persze rengeteget kellett komolyan gyakorolni és dolgozni, és ma is ezt teszem állandóan.

Megegyezik-e a zenei ízlésed azzal, amit olyan jól el is tudsz énekelni? Milyen zenét hallgatsz?

Megegyezik. Sosem akartam olyasmit énekelni, ami nekem nem tetszik, vagy ami klisé. Azt éneklem, ami a legjobban tetszik és a leginkább nekem való. Ha netán idővel elegem van egy dalból, azt egyszerűen eltávolítom a repertoárról. Igaz, nem mindegyik dallal tehetem ezt, hiszen vannak olyanok, amelyeket a közönség állandóan kér, melyek nélkül nem létezhetünk. Egyébként szabadidőmben a Whitesnake, a Scorpions, a Guns N' Roses, a Bijelo dugme, a Kerber, az Osvajači dalait hallgatom.

Mi számít nagyobb kihívásnak: jól elénekelni a régi, nagy slágereket, vagy megfelelően bemutatni az új dalaitokat úgy, hogy azokat is megkedveljék az emberek?

Az új dalok nagyobb kihívást jelentenek, a közönség elvárja, hogy élőben is úgy adjuk elő őket, ahogyan az albumon hallják. Igyekszem az eredetiséget visszaadni. Ami a régi slágereket illeti, az az érzésem, hogy már annyian újraénekelték őket, hogy nem figyeli a publikum, hogy ki hogyan adja elő, nem az a legfontosabb – mindenkit elfogadnak, ha slágert sláger után játszik, szép sorjában. Mindig igyekeztem ezeket a dalokat is olyan tisztelettel elénekelni, mintha az eredeti dal énekese volnék.

ÜTÖTT A TORONYÓRA

Hallai Norbertnek már az édesapja is zenész volt, így könnyen evezett maga is ezekre a vizekre.

Kiskoromban, amikor a toronyóra ütött, én a kezemmel tartottam a ritmust, és apám már akkor látta, hogy zenész lesz belőlem. Azután hétéves koromban kaptam egy kisebb dob-komplettet, és tulajdonképpen azóta dobolok.

A kisebb klubokban zajló fellépéseket vagy a fesztivál jellegű, szabadtéri koncerteket kedveled jobban?

A kinti nagyszínpadokon szeretek zenélni a legjobban, sokkal jobb a feelingjük, ennek köszönhetően energikusabb a koncert, főleg akkor, ha sokan vannak előttünk, és velünk együtt énekelik a dalainkat.

Min dolgozik ma a banda, melyek a közeljövő tervei?

Már erőteljesen dolgozunk a második albumon, szervezzük a fellépéseket. Az idén sok koncertet tervezünk, szeretnénk minél több városban bemutatkozni. A koncertek között pedig új dalokat, videoklipeket fogunk készíteni.

JÓ KÖRNYEZETBE KÖNNYŰ BEILLESZKEDNI

A Ledene oči legújabb tagja Đorđe Pilipović, akit először arról kérdeztem, milyen érzés ez az újonc szerep, hogyan találta fel magát benne.

Egy közös barát ajánlott be a bandába akkor, amikor éppen gitárost kerestek, azt hiszem, mindenki jól járt a csatlakozásommal. Nem nehéz újnak lenni ott, ahol a környezet normális. Mindent meg tudunk beszélni. Gyorsan beilleszkedtem, az eddigi benyomásaim pozitívak, a csapatban rengeteg lehetőség rejlik.

Milyen gyakran próbáltok?

Muzslyán jövünk össze hetente egyszer, Vlada Nagykikindáról, én meg Banatsko Karađorđevóról utazok. Persze a próbák előtt mindenki gyakorolja a saját részét, így egyelőre elég ez a heti egy nap. A próbákon összehangoljuk azt, amit egyedül már begyakoroltunk.

Hol hallhat benneteket a közönség legközelebb?

A következő fellépésünk március 5-én a szentmihályi motorosklubban lesz, majd 11-én Muzslyán, a Petőfi Sándor MME nagytermében, a nőnapi bulin. A Facebook-oldalunkon rendszeresen tájékoztatjuk a közönséget fellépéseink helyszíneiről. Annyit már most elmondhatok, hogy nyárra igen sok koncertet tervezünk.