2024. március 29., péntek

Obama

Obama sokáig tagadta, hogy elnöki ambíciói lennének, végül 2006-ban elismerte, majd 2007. február 10-én bejelentette indulását az elnöki székért. A bejelentése előtt a demokrata tábort fölényesen vezette Hillary Clinton, azonban Obama hamarosan lesöpörte a volt First Ladyt az előválasztásokon. A demokraták körében szerzett egységes támogatást Obama elsősorban az internetnek és az afroamerikaiaknak köszönhette. Az Egyesült Államokban az előválasztások előtt a jelöltek kötelesek bevallani, hogy mekkora összeget gyűjtöttek össze választási kampányukra. Obama 24,8 millió dollárt gyűjtött, ennek pedig komoly hányadát, pontosan 6,9 millió dollárt az interneten keresztül.

Eközben Hillary Clinton mögött 19,1 millió dollárt állt. A pénz azonban nem volt minden. Hillarynak sikerült megszorongatnia Obamát az utolsó pillanatokban, amikor is egy kötetlen televíziós beszélgetésben elsírta magát a New Hampshire-i előválasztás előtt. Ezzel a lépéssel pedig Hillary elvitt egy stratégiailag fontos államot. A közvélemény-kutatók ezt követően folyamatosan Hillaryt tartották esélyesebbnek Obamával szemben, annak ellenére, hogy Obama is több stratégiailag fontos államot tudhatott magáénak. A pénz szerinti papírforma és a közvélemény-kutatási adatok közül végül a papírforma győzött. Barack Obama lett a Demokrata Párt hivatalos elnökjelöltje a Republikánusokkal szemben.

A nyolcévnyi Bush-adminisztráció után az amerikai közvélemény belefáradt a külföldi háborúkba, a gazdasági válság a küszöbön volt, a végső elnökválasztás győztese tehát szinte nem is volt kérdés. 2008-ban mindenki biztos volt abban, hogy az Egyesült Államoknak demokrata párti elnöke lesz, az előválasztások után pedig már szinte biztos volt az, hogy ez a személy Barack Obama lesz.

Miközben hivatalossá vált demokrata párti indulása az elnöki székért, a Republikánus oldalon is kikristályosodott, hogy Obama ellenfele az arizonai szenátor, John McCain lesz. 2008 szeptemberétől folyamatosan járta az országot a két jelölt, és több televíziós vitaműsorban is szembe kerültek egymással. Obama a nagy napon a szavazatok 53 százalékát szerezte meg McCainnel szemben, ami első ránézésre nem tűnik elsöprőnek, azonban az amerikai választási rendszer ismeretében az elektorok számát tekintve Obama 365–173 arányban győzte el arizonai ellenfelét.

Elnöki esküjét kétmillió ember előtt 2009. január 20-án tette le az újonnan megválasztott elnök. Érdekesség a történetben, hogy az eskető főbíró és Barack Obama is több részt eltévesztett az eskü szövegében, így azt másnap meg kellett ismételni, igaz, ekkor már nem a nagyközönség előtt. 2009-hez köthető még Obama Nobel-békedíja is, amely nagy felháborodást váltott ki a világ több részén is. A fő érv az volt, hogy Obamát még csak most iktatták be, és igaz, hogy az Egyesült Államokban nagy békeaktivista volt, de nemzetközi szinten még semmit nem tett le az asztalra.

Első elnöki ciklusához több populista törvény elfogadása is köthető. Obama első rendelkezései között szerepelt a kubai guantánamói fogolytábor felszámolása – amelyet végül nem tudott megvalósítani. Elnöksége alatt fogadták el a homoszexuálisok felvételét az Egyesült Államok hadseregébe, de több korrupció- és lobbiellenes rendelkezést is tető alá hozott, amellyel népszerűségét folyamatosan meg tudta tartani. Első elnöki ciklusa azonban leginkább a titkosított CIA-anyagok nyilvánosságra hozatala miatt vált híressé. A világ megismerkedhetett a Bush-adminisztráció kegyetlenségeivel. A terroristáknak vélt személyeket alvásmegvonással, vízbe fojtós technikákkal és egyéb kegyetlen módszerekkel vallatták és kínozták az amerikai katonák Bush ideje alatt. A nagy botrányt kavart dokumentumok megjelentetése után Obama azt nyilatkozta, hogy az igazságnak ki kellett, hogy derüljön, azonban ő nem a múlttal, hanem a jövővel akar foglalkozni. A világ jelenlegi legbefolyásosabb állami vezetői ekkoriban a gazdasági válsággal voltak elfoglalva, amelyre Obama is megadta a megfelelő amerikai választ. 787 milliárd dollár szövetségi támogatást hagyott jóvá a gazdasági válság hatásainak tompítása érdekében. Ez az összeg a valaha volt legnagyobb gazdaságélénkítő csomag a világ történetében.

A válságból való kilábalás éveiben Obama az otthoni, szinte kivétel nélküli populista reformjai mellett a világpolitikában is aktív szerepet vállalt. Obama külpolitikája a sokkal inkább a kilencvenes évekbeli multi-poláris világrendhez áll közelebb, mintsem a korábbi Bush-adminisztráció szuperhatalmi törekvéseihez. Obama feltétel nélküli tárgyalásokba kezdett több, korábban Amerika ellenségének titulált ország vezetőjével is. Enyhültek az amerikai kapcsolatok Venezuelával és Kubával. A közel-keleti helyzet azonban ennél már bonyolultabb még Obama számára is.

Amerika számára a közel-keleten stratégiai fontosságú Izraellel is keményebb hangot ütött meg Obama. Elviselhetetlennek nevezte a palesztinok hatvan éve tartó megalázását, és felszólította Izraelt a ciszjordániai illegális telepek felszámolására. Eközben javultak a kapcsolatok Egyiptommal, amely az Egyesült Államok új stratégiai partnerévé lépne elő a közel-keleten. Az arab tavaszban sok lehetőséget látott Obama a demokratikus rendszerek bevezetése terén, amely ha nem is teljes, de kielégítő sikerrel járt. Az elnök próbált erősíteni a líbiai és az iráni kapcsolatokon is, több-kevesebb sikerrel, de mindenképp elmondható, hogy sokkal barátibb hangnemben tárgyalt a közel-keleti országokkal, mint korábban George Bush. A teljes kudarc egyedül talán Szíriában következett be, ahol Obama a szunnita koalíciót támogatta az Asszad-rezsimmel szemben, a több éve tartó polgárháború pedig eszkalálódott és mára már négyoldalivá vált a kurd csapatok és az Iszlám Állam megerősödésével. A gyors tűzoltás érdekében az Amerikai Hadsereg, a NATO, a szír és az iraki szövetséges csapatokkal való konzultáció nélkül kezdett légicsapásokba az Iszlám Állam ellen. Az összhang hiánya pedig tovább növelte a káoszt az eddig sem túl nyugodt térségben.

Európai diplomáciáját illetően az Obama-adminisztráció gazdasági kapcsolatai megfelelőek európai szövetségeseivel, azonban Amerika továbbra is hangoztatja Európában a hatékonyabb fellépést a terrorizmus ellen, valamint a liberálisabban értelmezett szabadságjogok kiszélesítését, amelyek főleg a homoszexuálisok jogait érintik.

Második elnöki ciklusának elején első amerikai elnökként jelentette be, hogy támogatja a melegházasságot, amelyet végül szövetségi szinten törvénybe is iktattak, igaz, csak idén, 2015-ben. Újraválasztása már kevésbé volt elsöprő győzelem, de a republikánus Mitt Romneyval szemben így is 322 elektori szavazatot gyűjtött be. Obama különben itt is rekordot állított fel, hiszen a második világháború óta ő az egyetlen demokrata párti elnök, akinek kétszer is sikerült megszereznie a szavazatok többségét – az amerikai választási rendszerben nem következik automatikusan az, hogy a legtöbb szavazatot szerzett jelölt lesz az új elnök.

Második ciklusának legfontosabb mérföldkövei a Wikileaks-botrány, amelyet egy korábbi NSA-alkalmazott, Edward Snowden szivárogtatott ki. A botrány eszkalálódásának következményeként fény derült arra is, hogy az amerikai titkosszolgálat több millió európai telefonhívását hallgatta le, többek között Angela Merkel mobiltelefonja is állandó lehallgatás alatt állt. Ezen tények súlyosan érintették az Egyesült Államok globális megítélését és nagy károkat okozott az amerikai külügynek is.

Barack Obama életútja a kivételek, a rekordok és az amerikai álomba vetett hit újbóli megerősödésének jelképe. A kenyai kecskepásztor gyermeke, aki az Amerikai Egyesült Államok elnöke lett. Kiváló közösségépítő, a szegények és a betegek védelmezője karrierje elején. Azonban ezen humánus képességeit országos szinten csak korlátozottan, a világpolitikában pedig szinte egyáltalán nem tudta kamatoztatni. Évtizedek távlatából Obamára bizonyára nem a tettei miatt fognak emlékezni, pedig valljuk be, ő mindent megtett ennek érdekében, hanem azért, mert Obama a rekordok elnöke, a kivételes életpályát bejárt elnök, az első afroamerikai elnök, akire biztosan nagyon sokáig fog emlékezni mindenki.

(Vége)