Az elmúlt időszakban számos zentai polgárt érintett kellemetlenül a hír, miszerint a Szerbiai Vasutak bizonytalan időre felfüggesztette a Szabadka és a Nagykikinda közötti sínbuszjáratot.
Egy Facebook-csoporton keresztül többen hangot is adtak az elégedetlenségüknek, s voltak, akik a zentai, illetve a szabadkai vasútállomást felhívva próbáltak információt szerezni arról, hogy mikor is indítják el ismét a két város közötti járatot. Elmondásuk szerint a zentai állomáson szóra sem méltatták őket, a szabadkain pedig valaki azzal rázta le az érdeklődőket, hogy a járatot addig nem is indítják el újra, amíg a zentaiak a problémájukkal nem járnak az önkormányzatuk nyakára. Nos, legalábbis a Szerbiai Vasutak illetékesei szerint, szó sincs arról, hogy önkényesen szüntették volna meg a Zenta községben élők számára (is) oly fontos és nem utolsósorban olcsó közlekedési eszközt, hanem „csupán” arról van szó, hogy a sínbusz ismét meghibásodott, s mivel több, mint negyven éves járműről van szó, nem egyszerű beszerezni hozzá a szükséges alkatrészeket.
A problémát a vasútvonal igencsak rossz állapota is súlyosbítja, s ezért csupán ez a dízelmotoros vonat közlekedhet rajta – nyilatkozta Nebojša Avramović, a Szerbiai Vasutak sajtóközpontjának a munkatársa. Elmondta azt is, hogy a kérdéses, Szabadkát Zentával, illetve a bánáti településekkel és Pancsovával összekötő vasúti pálya felújítását már húsz éve tervezik, de a rendelkezésükre álló pénzből a kilencvenes években csupán egy rövid, Pancsova és Ferenchalom (Kačarevo) közötti szakaszt sikerült felújítaniuk, s anyagiak híján azóta sem történt előrelépés az ügyben. A sajtófelelős szerint egyébként kiemelt jelentőségű vasútvonalról van szó, mivel lényegében ez szeli át teljes egészében a bánáti területet, s a Szabadka és Újvidék közötti magisztrális vasútvonal tartalékaként tartják nyilván. Avramović egyben reményének adott hangot, hogy még a tartományi székvárost és Stara Pazovát összekötő második vágány kiépítése előtt sikerül elkezdeni a felújítási munkálatokat, s megjegyezte azt is, hogy komoly erőfeszítéseket tesznek annak érdekében, hogy minél előbb helyreálljon a személyszállítás a kérdéses vonalon. Arra viszont nem tudott konkrét választ adni, hogy mikor is lesz ismét üzemképes a már muzeális értékű sínbusz, amelyen ez idáig havonta mintegy háromezren utaztak.
A zentaiak és a térség sínbuszkálváriája nem új keletű. Az érintett községek 2008-ban egy szándéknyilatkozatot is eljuttattak az állami vasúthoz, illetve az akkori tartományi vezetőséghez, amelyben állást foglaltak amellett, hogy az érintett járat elengedhetetlen a régió lakossága számára. A Nagyberuházási Alapnál pedig egy sínbusz és egy vonat nagyjavítását is kérelmezték. Időközben elkészült egy, a Horgos–Magyarkanizsa–Zenta–Ada–Óbecse–Újvidék vasútvonallal, illetve ennek az Óbecse–Verbász nyúlványának az újjáélesztésével kapcsolatos hatástanulmány, amelyet 10 község rendelt meg a Belgrádi Egyetem Közlekedési Karától, de tudomásunk szerint azóta nem történt jelentősebb előrelépés az ügyben.
A rend kedvéért illik azt is megemlíteni, hogy Zenta és Szabadka között az első vicinális 125 évvel ezelőtt kezdett el közlekedni. A feljegyzések szerint akkoriban a Tisza-parti város fontos vasúti csomópont volt, s a vasúti pályán közlekedő bukaresti gyors 85 kilométeres sebességgel haladt. Most viszont a zentai vasútállomás kihalt, ideális helyszíne lehetne egy hollywoodi akciófilm utolsó leszámolási jelenetének. Az egykoron egész éjjel nyitva tartó s a reggeli óráig mulatozni kívánó fiatalok utolsó menedékeként szolgáló vendéglő ajtaján pedig továbbra is egy nagy lakat díszeleg. Valaki nemrég még reménytelen vonatlesen lehetett, mivel az egykori pénztár falán szinte sikít a hófehér felirat: Hova mehet? Kérdés, amelyre félő, hogy a zentaiak még egy darabig nem kapnak konkrét választ.
