Lehetségesnek tartja-e, hogy Szerbiában minden 10. diploma hamis?
Igen, ez nagyon is hihető: 257 (54%)
Nem, ez túlzás: 51 (10%)
Még ennél is rosszabb a helyzet: 118 (25%)
Nem bocsátkoznék találgatásokba: 44 (9%)
A magyarszo.com olvasóinak szavazatai alapján.
Az mindig is ismeretes volt az emberek számára, hogy Szerbia a lehetőségek országa. Valószínűleg egyedül itt van lehetőség arra, hogy több tonna gabona tűnjön el nyomtalanul a tározókból; hogy a köztársasági elnök rekordidő alatt szerezzen mesterdiplomát úgy, hogy évfolyamtársai ne is találkozzanak vele az előadásokon; itt kínálkozik lehetőség arra, hogy megkérdőjelezhető doktori diplomával legyünk belügyminiszterek, sőt mi több, belügyminiszterként aztán az is módunkban áll, hogy pofozkodó filmsztárokat majmolva javítsunk a közbiztonságon.
Úgy vélem, hogy hasonló tapasztalatokra hagyatkozva voksolt szavazóink zöme arra az opcióra, hogy országunkban átlagban minden tizedik diploma hamis. Talán ez némiképp valószínűtlen, de ha jobban beleásom magam a témába, akkor kétségbe vonhatom a dolog lehetetlenségét.
Lapunk két éve cikkezett erről a jelenségről. Akkor az a hír röppent fel, hogy Szerbiában minden tizedik diploma hamis. Ennek alapját valószínűleg az szolgáltatta, hogy a Montenegrói Villanygazdaság 2000 olyan egyetemi, főiskolai és középiskolai oklevelet küldött el ellenőrzésre, amelyeket tulajdonosaik Szerbiában szereztek, és kiderült, minden tizedik hamis volt.
Ugyanekkor találkozott a közvélemény azzal a jelenséggel is, hogy az országban – tekintélyes összegért – felsőoktatási oklevélhez lehet jutni, sőt, kicsivel kevesebb anyagi juttatás ellenében akár középiskolai diplomát is lehet szerezni.
2007-ben a kragujevaci Jogi Kar 84 gyanúsítottját hallgatták ki, köztük 19 egyetemi tanárt oklevél-hamisítás gyanúja miatt. Az illetékes korrupcióellenes tanácsi képviselők akkor megerősítették a gyanút: a hamisításban maguk a felsőoktatási intézmények is részt vesznek.
Az akkori „árfolyam” szerint a középiskola befejezését alátámasztó okmányt 1000–3000 euróért lehetett vásárolni, míg a hamis egyetemi diplomáért mélyebben kellett a zsebbe nyúlni a „szorgalmas” hallgatónak, ugyanis ezek az összegek 3000 eurónál kezdődtek, és egészen 10 000-ig meg sem álltak!
Ma az a kérdés, hogy kinek van erre egyáltalán pénze? Igaz, egyetemre járni akkor sem olcsó mulatság, ha az ember az állam terhén tanul, ugyanis a vizsgákat, a hitelesítéseket, az iratkozást... ki kell fizetni. A legtöbb egyetemista pedig más településről érkezik, ezért lakbérrel, zsebpénzzel is kell számolni. Erre még csak ráadás, ha netalán a hallgató útközben lecsúszik az állam által támogatottak listájáról, és kénytelen a sokszor igen borsos tandíjat is fizetni (amely egyes szakokon az igen elegáns hatjegyű összeget is megüti).
Engedjék meg az olvasók, hogy ne számtanozzunk, viszont annyi szent, hogy ha a hallgató valamit is ad magára és arra a tényre, hogy – legtöbb esetben – a szülei állják az iskoláztatás költségeit, akkor időben és tízezer euró alatt szerezheti meg a diplomáját.
Igaz, ha tanul is az egyetemista, akkor is becsúszhatnak kisebb gikszerek, malőrök. Olyanok, mint az állami egyetemeken megszokott jelenségek, mint például a jegyek köddé válása a nyilvántartásból, nézeteltérések a tanárokkal, amelyek némely esetben el is lehetetlenítik a vizsga lerakását, vagy egyéb könyvelési hibák, mint amikor a tolóablak másik oldalán rossz helyre utalnak át jó néhány ezer dinárt és a diákok egy része bejelentett vizsgák nélkül marad. Vagy itt vannak a magánegyetemek, ahol már volt példa arra is, hogy a diák befizeti az előírt összeget, boldog, mert gyorsabban lerakta a számvitel vizsgát, mint ahogy megszerezte a vezetői engedélyt, aztán – amikor már oklevelét szorongatja a kezében – derül ki, hogy az alma matert nem akkreditálták.... Ilyenkor az emberben jogosan fogalmazódik meg a kérdés: Nem egyszerűbb, ha megveszem a diplomám?
Annak ellenére, hogy a fentebb említett „gikszerek” igen intenzív, erős fejfájást okoznak, nem lehetetlen őket áthidalni (kivétel talán az akkreditálatlan egyetem, vagy a tanárral elmérgesedő kapcsolat).
Hogy Szerbiában a sok megkérdőjelezhető diploma, nem hat újdonságként, hiszen sok a gyanús üzlet, gyorsan szerzett vagyon és más hasonló szaftos ügyletekből is akad szép számmal. Ennek ellenére egyetemi diplomát tisztességesen is lehet szerezni. Így legalább az ember némiképp konyít a szakmájához. Jobbik esetben.
Persze, ez egy idealista hozzáállás, amely itt, a lehetőségek országában nem mindig bizonyult jó stratégiának.
