A zombori és környékbeli szórványmagyarság megmaradásának egyik legsarkalatosabb kérdése az anyanyelvű oktatás fenntartása. Az iskolai tagozatok megszűnése felgyorsítja a nyelv- és identitásvesztés folyamatát. A két évtizeddel ezelőtti délszláv háborúk a magyarság olyan mértékű elvándorlási folyamatát indították el, ami e térség magyarsága számára eddig nem tapasztalt nehéz helyzetet teremtett. Ha csak a várost szemléljük, következtetések alapjául szolgálhat az adat, hogy míg hetven évvel ezelőtt száz, ötven évvel ezelőtt ötven, negyven évvel ezelőtt pedig már csak 25 körüli létszámra csökkent a Zomborban magyarul iskolába induló kisdiákok száma.
Pribilla Attila: Nem dughatjuk homokba a fejünket (Fotó: Fekete J. József)
A legdrasztikusabb fordulatot az 1996-ban iskolába indulóknál jegyezték, amikor öten kezdték, majd csupán négyen folytatták magyarul az első osztályt, s attól kezdve minden tíz tanulónál népesebb nemzedék „szaporának” minősül.
– Sajnos évről évre kedvezőtlenebbek a számbeli mutatók. Időnként fel-felcsillan a remény, majd ismét azzal a helyzettel állunk szemben, hogy kérdéses egy-egy tagozat indítása. Tavaly például Doroszlón egy elsősünk volt, ő összevont tagozaton tanul – nyilatkozta Pribilla Attila, a zombori polgármester oktatási és művelődési ügyekkel megbízott segédje.
Végképp elkeserítő, hogy még a környező, a közelmúltig nagyrészt magyarok lakta falvakban sincs gyerek. Imitt-amott ugyan előfordul, hogy a szülők érthetetlen módon nem élnek az anyanyelvű oktatás lehetőségével, de jellemzőbb a fogyatkozás. Doroszlóról, Bácsgyulafalváról, Bezdánból, de a többi helységből is csoportosan veszik az irányt Ausztria, Németország, Olaszország vagy Anglia felé, mert itthon semmi reményük az elhelyezkedésre. Van-e reális esély arra, hogy tíz év múlva magyarul tanuljanak azoknak a gyerekei, akik minden nehézség ellenére az itthon maradás mellett döntenek?
– Az elmúlt évekhez hasonlóan tavaly is nagy nehézségek árán sikerült némely tagozatot megőrizni, illetve megnyitni. Ez irányú törekvéseinkben nagyon segítőkész partner volt Borislav Staničkov, az iskolaigazgatóság osztályvezetője. Nem dughatjuk homokba a fejünket, szembe kell néznünk azzal, hogy az elvándorlás valóban folyamatos, és ez óhatatlanul a tanulók létszámcsökkenését vonja maga után, viszont mind gyakrabban előfordul, hogy vegyes házasságban született gyerekeket magyar tannyelvű tagozatra iratnak. A Magyar Nemzeti Tanáccsal és Zomborban Rezicska Rozmari óvónővel együttműködve mindent elkövetünk annak érdekében, hogy az óvodások szüleit felvilágosítsuk arról, milyen előnyökkel jár a magyar nyelven tanulás. Ennek az együttműködésnek köszönhetően most például elértük azt, hogy a bilići tanyákon élő két család három gyereke magyarul tanul Zomborban. A legkisebb óvodás, a két nagyobb iskolás. Az iskolásoknak az MNT állja a taxiköltséget, míg az ovisnak az MNT és az önkormányzat közösen. Ebben a történetben az is érdekes, hogy a szülők nem tudták, hogy van magyar óvoda, tőlünk tudták meg. A gyerek örömében elsírta magát, amikor hallotta, hogy az anyanyelvén tanulhat. Nagyon örülnénk annak, ha ebben mindenki a partnerünk lenne. Minden családot örömmel és készséggel felkeresünk, elmondjuk, milyen előnyökkel jár, ha a gyerek az anyanyelvén tanul és azt is, milyenek erre a lehetőségek, miben tudunk mi, illetve az önkormányzat, valamint az MNT segíteni. Nem rábeszélés a célunk, elvégre mindenki olyan nyelvre íratja a gyerekét, amilyenre jónak látja, azt viszont kötelességünknek érezzük, hogy bizonyos alátámasztható tényekre rámutassunk.
Vannak családok, ahol sajnos ilyen-olyan okból kifolyólag elfelejtődött a nyelv, de a szülők, nagyszülők most egyszeriben fontosnak tartják, hogy az utód újratanulja. Erre milyen lehetőség kínálkozik?
Tavaly részben sikerült fölújítani a Testvériség–Egység Általános Iskola vizes blokkját és a korábban omladozó homlokzatát (Fotó: Fekete J. József)
– Kiegészítem azzal, hogy mind többen vannak azok is, akik magyar gyökerekkel nem rendelkeznek, mégis meg szeretnék tanulni a nyelvünket. Mindenkinek meg kell adni erre a lehetőséget – attól függetlenül, hogy milyen szándékot feltételezünk a nyelvtanulás mögött –, hiszen a nyelv megtanulásával egy közeli és mégis kevéssé ismert kultúrával is ismerkednek. Tavalyelőtt Bezdánban a szerb és horvát szülők kérésére, az iskolaszék indítványozására indult fakultatív tantárgyként, környezetnyelvként a magyar nyelv, s ennek költségét az Oktatásügyi Minisztérium viselte. Csonoplyán és Őrszálláson az iskolában anyanyelvápolásként folyik magyar nyelvoktatás minisztériumi költségen, valamint Nyugat-Bácskában még Szivácon, a Szenteleky KornélKultúregyesület és Apatinban az Ábrahám PálKultúregyesület szervezésében tanulhatnak magyarul. Örömmel mondhatom, hogy Regőcén néhány év kihagyás után idén, valószínűleg a második félév kezdetén újra beindul a magyar nyelv oktatása.
Mi a helyzet a középiskolák magyar tagozatain?
– Felemás. A Dr. Ripp RózsaEgészségügyi Középiskolában nem szoktak gondok lenni, mert más vidékekről is iratkoznak ide fiatalok mind a gyógyszerész-technikusi, mind a nővérképző tagozatra. A Veljko PetrovićGimnáziumot évek óta népszerűsíteni igyekszünk, Wilhelm József tanárkollégám kezdeményezésére tavasszal ketten körbejárjuk az érintett települések általános iskoláinak végzőseit, elmondjuk, hogy a zombori gimnázium országos viszonylatban a legjobbak közé tartozik, s ugyanígy buzdítja a fiatalokat Gerstmajer Imre, a Műszaki Középiskola tanára. Van egy olyan elképzelésünk, hogy ezt a körutat, amit mindeddig önszerveződésben és önköltségen vállaltunk, a jövőben együttesen szervezzük meg, és egész Nyugat-Bácskát lefedjük. Tavaly sajnos a műszakibannem nyílott magyar nyelvű első osztály, és abba, hogy ez így folytatódjon, nem törődhetünk bele.
Gondolkodnak-e az illetékesek, elsősorban a nemzeti érdekképviselet azon, mi lesz, ha előbb-utóbb összesen egy tagozatnyira zsugorodik a zombori, a bezdáni, a nemesmiliticsi, a doroszlói és a bácsgyulafalvi, valamint a többi nyugat-bácskai magyar elsősök létszáma?
– Bármennyire szeretnénk elhessegetni a nem túl derűsnek ígérkező jövőképet, nem tehetjük meg. Úgy képzeljük, ha erre – remélhetőleg minél később – sor kerül, kikérjük a szülők véleményét. Mondják el, mit szeretnének jobban: az iskolabuszos megoldást vagy a tagozatok összevonását. A tőlük kapott válaszok mentén keressük majd a legmegfelelőbb megoldást – nyilatkozta Pribilla Attila.
Tavaly ősztől magyar nyelvtanulás indult Zomborban, Bezdánban és Csonoplyán az iskolai előkészítőbe járó óvodások számára. Bezdánban Szabó Korina, Csonoplyán Nagy Szilvia foglalkozik a gyerekekkel. Mindketten képzett óvónők, a programokat maguk készítették el Božić Krisztina óvónő közreműködésével. A nyelvtanulással járó költségeket a Magyar Nemzeti Tanács viseli, s nem csak a magyar származású gyerekeket várják, hanem mindazokat, akiknek a szülei szeretnék, ha gyermekük megtanulna magyarul. A projekt az e téren már több éves tapasztalattal rendelkező, doroszlói székhelyű Kuckó Civil Szervezet közreműködésével valósul meg. Pribilla Attila elmondta. hogy terveik szerint idén a 4 és az 5 évesek számára is elindítják a nyelvtanfolyamot, ami iránt Zomborban is jelentős érdeklődés mutatkozik, ahol a téli szünet után ugyancsak Nagy Szilvia foglalkozik heti két alkalommal az óvodásokkal.
