„… Mit keresitek a holtak között az élőt? Nincs itt, hanem feltámadt…” Lk 24,5-6
Húsvét hajnalán, a sírhoz látogató, gyászoló asszonyoknak Isten angyalai mondták el Jézus Krisztus feltámadásának örömhírét. Így szóltak: „mit keresitek a holtak között az élőt? Nincs itt, hanem feltámadt…” A hír nem ebből a világból, nem földi emberektől származott. Ez az öröm kívülről, Isten országából érkezett. Az asszonyok hallották a húsvéti győzelmes jó hírt: Jézus Krisztus feltámadt!
De az nem jutott el hozzájuk. Megrémültek és a földre szegezték a tekintetüket. Kijöttek, elfutottak a sírbolttól, mert remegés és döbbenet fogta el őket. Az embervilág legnagyobb örömhíre nem jutott el az értelmükig. Sem ésszel, sem szívvel, sem hittel nem tudták elfogadni azt.
A sírtól visszatérve elmondták a tanítványoknak mindazt, ami történt. Jézus Krisztus tanítványai tőlük hallották meg a húsvéti örömhírt: Jézus Krisztus, az Úr, feltámadt!
De az nem jutott el hozzájuk. Üres asszonyi fecsegésnek tartották ezt a beszédet, és nem hittek nekik. Két tanítvány csalódottan el is indult haza, Emmausba. Útközben kimondták csalódottságuk okát: „Pedig mi abban reménykedtünk, hogy ő fogja megváltani Izráelt. De ma már harmadik napja, hogy ezek történtek.” A tanítványok el is mentek a sírhoz, meg is győződtek róla, hogy az üres, az Úr nincs ott. A feltámadás jó híre azonban nem jutott el a lelkükig.
A húsvéti örömhír csak a feltámadt és élő Úr Jézus Krisztus személyes megjelenésével, a Vele való szeretetközösség helyreállításával nyert bizonyítást. Életre kelt.
Eljutott hozzájuk, megérintve a hitüket, szívüket, lelküket, érzékeiket. Maga Jézus megállt közöttük és köszöntötte őket: Békesség néktek! Szemük láttára megtörte a kenyeret, eszükbe juttatva az együtt töltött tanítványi éveket, de különösképpen az utolsó vacsora testvéri, örökre összetartozó szeretetközösségét.
Eljutott hozzájuk az élet. Még akkor is, ha tántoríthatatlanul végzett szolgálatuk után, János apostol kivételével mindnyájan vértanúhalált haltak. Amit láttak, amit átéltek Krisztussal, azért érdemes volt élni ezen a földön, de érdemes volt meghalni is. Mert Isten országa semmihez sem hasonlítható öröm és boldogság.
Ezekben az ünnepi szent napokban feltehető a kérdés: eljut-e hozzánk húsvét győzelmes örömhíre?
Sokan hallották és tudják is, minek az ünnepe a húsvét. Jézus Krisztus Urunk feltámadásának az ünnepe. Ez az örömhír. De ez mégsem jut el hozzájuk. Nem érinti meg sem az értelmüket, sem a szívüket, sem a hitüket. Ünnepelnek ugyan, de nem volt még személyes találkozásuk az élő és feltámadt Úr Jézus Krisztussal.
Ő ma is itt van közöttünk, mint akkor. Szeretettel és békességgel. Meghallgatja az Őt kereső, Őt megtalálni akaró emberek imádságát. „Boldogok, akik nem látnak és hisznek” – mondja. Aki szeretné, abban felépíti a húsvéti bizonyosságot, és olyan erővel ruházza fel, amellyel élni tud ebben a világban Krisztusért, Isten országának várásában. Vágyódunk utána?
Eljut hozzánk a megtalált élő Úr Jézus Krisztussal az igazi, mély húsvéti öröm.
Istentől megáldott békés, boldog, szeretetteljes húsvéti ünnepeket kívánok!
