Egy uszonycsapkodás, és az internet már tudja is, hogy Timmy, a bálna, segítséget kér. Egy mozdulat, és a kommentek ezrei magyarázzák, hogy mit kellene ebben a helyzetben tenni. Így történt az, hogy a bajba jutott bálna néhány nap alatt globális üggyé vált, amelyben mindenki érintettnek érezte magát akkor is, ha több ezer kilométerre volt a német partoktól.
Timmyt, a fiatal hím bálnát, márciusban észlelték először a Balti tengerben, ahol láthatóan rossz állapotban volt. Többször homokpadra futott, legyengült, elveszítette a tájékozódási képességét és egyre nehezebben mozgott. A szakértők szerint már ekkor kicsi volt az esélye a túlélésre.
A természetben nem ritka, hogy a beteg vagy sérült állatok végül elpusztulnak, ez az eset azért megrázó, mert Timmy már fiatalon megbetegedett. A bálnák egyébként 50–90 évig is élhetnek. A szakértők egy része úgy vélte, a bálnának nincs sok esélye a túlélésre. A közösségi média azonban nem szereti a történeteket befejezetlenül hagyni, és ha nincs konkrét megoldás, akkor gyárt egyet.
A közösségi média logikája egyszerű: minél több reakció érkezik valamire, annál fontosabbnak tűnik az ügy, és annál inkább felfújják. Timmy körül ezért hamar megjelentek az önkéntesek, sőt pénzgyűjtések indultak, hogy kiszabadítsák, tüntetéseket is szerveztek, külföldi szakembereket hívtak, a civilek pedig locsolták éjjel nappal a bálna hátát, miközben az interneten tanácsok, viták és fenyegetések terjedtek. Nem az lett a kérdés, hogyan lehet segíteni rajta, és hogy valóban túléli-e a történetet, hanem az, hogy ki tud jobban segíteni. Aki hangosabban izgult, az hitelesebbnek, meggyőzőbbnek tűnt.
A szenzációt egy szerbiai felhasználó is ugyanúgy követhette, mint az, aki a parton állt. A közösségi média globális tere miatt mindenki azonnal hozzáférhet képekhez, videókhoz, gondolatokhoz, és ugyanilyen gyorsan formálhat ő is véleményt. Az emberek igyekeznek messziről is mindent követni, mert félnek, hogy lemaradnak. Az algoritmusok pedig olyan tartalmakat mutatnak, amelyek megerősítik a meglévő nézeteinket. Ebben a közegben azonban a szakértelem könnyen háttérbe szorul. Amikor az állatorvosok beszéltek arról, hogy a bálna súlyosan sérült és valószínűleg nem menthető meg, az interneten sokan ezt nem szakmai véleményként fogadták. A közösségi médiában ugyanis minden vélemény egyforma súlyúnak látszik: egy több évtizedes tapasztalattal rendelkező szakember és egy névtelen kommentelő véleménye ugyanolyan szinten jelenik meg.
A történet ezután újabb fordulatot vett. Ha a bálna bajban van, akkor valaki biztos hibázott. Ha nem sikerül megmenteni, akkor valaki nem tett eleget. Közben maga a bálna lassan háttérbe szorult a saját történetében. Egy idő után már nem is az számított, hogy mi történik vele, hanem csak az, hogy folyamatosan történjen valami körülötte. A történet addig maradt fontos, amíg figyelem odairányult.
Timmyt végül sikerült a nyílt tenger felé irányítani, de továbbra sem tudni biztosan, hogy túlélte-e az utat. Az interneten négy-öt nappal ezelőtt már olyan hírek is terjengtek, hogy a bálna valószínűleg elpusztult, ezek a jellegű hírek azonban jóval kisebb figyelmet kaptak. A történet elveszítette aktualitását, a közösségi média pedig továbbállt a következő ügy felé. A közösségi média képes arra, hogy napok alatt globális méretű, futótűzként terjedő sztorikat, érzelmeket generáljon mindenkiben. Lehet szó sajnos a kollektív gyászról, amikor tragikus események után a közösségi média virrasztóhellyé válik, ilyenkor sokan profilképeiket is lecserélik, vagy amikor az utcán vonulnak és tüntetnek egy adott országban, ilyenkor a külföldi internethasználók digitális szolidaritással és tartalommegosztással támogatják őket. Timmy története így végül nemcsak egy bajba jutott bálnáról szólt, hanem arról is, hogy hogyan működik ma az interneten a nyilvánosság.
Nyitókép: Beta/AP
