A hazait, akárcsak az európai turizmust, az elmúlt években hatalmas kilengések jellemezték. Korábban a gazdasági válságokkal, majd a koronavírus-járvány okozta egészségügyi krízissel küzdött a szektor. Most a küszöbön álló szezon kezdetén, a biztonságpolitikai és energiastratégiai szempontok váltak a legfőbb hátráltató tényezőkké. A közel-keleti, majd az iráni konfliktus olyan láncreakciót indított el, amely a Közel-Kelettől távol, így az európai légi közlekedésben, illetve az utazási költségek drasztikus emelkedésében érezteti hatását. Az európai légitársaságok a világjárvány óta a legnagyobb kihívással néznek szembe, mivel az iráni háború az egekbe emelte a kerozin árát. Mivel sokan ma már repülővel utaznak, mindez komoly árnyékot vethet a küszöbön álló nyaralási szezonra is. Amennyiben a háború nem zárul le hamarosan és véglegesen, a légitársaságok súlyos üzemanyaghiánnyal szembesülhetnek. Eddig azt tapasztalhattuk, hogy a rövid távú tűzszünetek ideiglenesen mérsékelhetik az olajárakat. Az a helyzet azonban, hogy a rendszer instabilitása miatt a légitársaságok képtelenek hosszú távú menetrendet garantálni. A légitársaságok által a rendkívüli helyzetre adott reakciók közé tartoznak a szelektív útvonalcsökkentések és a pótdíjak bevezetése. Az üzemanyag-takarékosság jegyében a légitársaságok elkezdték megszüntetni a kevésbé jövedelmező, regionális útvonalaikat. További kényszerű megoldást jelenthet a hosszú távú járatok esetében, hogy a gépek olyan régiókban tankolnak tele, ahol még van készlet. Elemzők szerint a krízis legnagyobb vesztesei a fapados légitársaságok lehetnek. A kis haszonnal, szűk profittal dolgozó fapados cégek számára az üzemanyaghiányból fakadó áremelkedés jelentős veszteséget generál, ami az olcsó repülőjegyek korszakának végét jelentheti. Az iráni konfliktus egyben rávilágított arra is, hogy az európai turizmus szabadsága valójában egy törékeny energetikai egyensúlyon nyugszik. Amíg a kontinens nem képes diverzifikálni üzemanyagforrásait, addig a nyaralók és a szektor szereplői egyaránt a közel-keleti geopolitikai helyzet alakulásának lesznek kitéve. A helyzet azonban gyorsan változhat. A pakliban benne van az is, hogy a dolgok lassan kezdenek majd helyreállni, de az is megtörténhet, hogy a helyzet tovább romlik, nem csak a fapadosoknak kel majd a fennmaradásért küzdeni. Egyes elemzők egyenesen azt jövendölik, hogy ha a háború elhúzódik, az európai lakosságnak le kell mondania a repülővel történő utazásról, annak érdekében, hogy a kontinensen állomásozó harci gépek bevethetőek maradhassanak. Egy felszállás során például egy vadászgép mintegy 9000 litert „pörköl” el, ami esetenként kétszerese vagy háromszorosa egy utasszállító fogyasztásának. A kőolajjal kapcsolatos fejlemények kihatnak az idegenforgalomra. A kőolajpiaci fejlemények – különösen az árak ingadozása, a geopolitikai feszültségek és a zöldátállás – jelentős, sokrétű hatást gyakorolnak az idegenforgalomra világszerte és Szerbiában is. A turizmus egyik legfontosabb költségtétele a közlekedés, különösen a légi közlekedés. Az üzemanyagköltség a légitársaságok kiadásainak akár 25–30 százalékát is elérheti, így az olajár-emelkedés közvetlenül növeli a repülőjegyek árát. Ha drágul az utazás, az a turisták számának csökkenéséhez vezet. A rövidebb utak, közelebbi úti célok preferálása lehet most a jó döntés a jövőre nézve. Globálisan azonban ez ciklikus hatást eredményez. Az olajár emelkedése a turizmus lassulásán keresztül gazdasági visszafogottságot szülhet. Hosszabb távon azonban strukturális átalakulást indíthat el: a turizmus közelebbivé, fenntarthatóbbá és technológiailag fejlettebbé válhat.
Nyitókép: Beta/AP
