Az elindulás és a hazatérés a mindennapi élet részévé vált. A migráció évtizedek óta formálja Vajdaság társadalmi valóságát, az 1960-as évek jugoszláv vendégmunkás-hullámától kezdve a mai fiatalok kivándorlásáig. Ez a téma térségünk szinte minden családját érinti valamilyen módon. Ebből kiindulva szervezte meg a Gastarbajter Archive csapata a Gastarbajter napokat Szabadkán, amit a Klara és Rosa Egyesület székházában tartottak meg. A rendezvény csütörtökön kezdődött, és a hétvégén is gazdag, sokrétű programmal várta az közönséget. A téma nagyszámú érdeklődőt vonzott, és bárki bekapcsolódhatott, elmondhatta a véleményét, vagy megoszthatta a tapasztalatait, sőt erre buzdították is a jelenlevőket.
Tartalmas beszélgetések is zajlottak. Ma Szerbhorváth György szociológus, író, újságíró, Zakinszky Toma Viktória újságíró, médiakutató és Éva van Wijk történész egyebek közt azt taglalta, hogy a hatvanas és nyolcvanas évek közti migráció, a vendégmunkások és az elvándorlás témája hogyan jelenik a különféle szociológiai kutatásokban, valamint a korabeli médiában, így a lapunk régebbi számaiban. A moderátor Rácz Krisztina volt, aki szintén kutatásokat folytatott ebben a témában.
Tegnap a migráció mai vonatkozásairól folyt beszélgetés Gyurkovics Virág újságíróval, Bezzeg Gyula fotóművésszel és Palusek Erik szociológussal.
Az est folyamán egyebek közt szó volt arról, hogy míg létezett Jugoszlávia, különböző ösztönzőprogramokkal erőfeszítéseket tettek arra, hogy visszahívja az állampolgárokat, de manapság nem igazán történik törekvés ez irányba és az elvándorlás témája szinte tabuként van jelen.
– A hatvanas években főleg a megélhetés volt a fő szempont, a kilencvenes években a háború elöli menekülés, azután pedig ismét egzisztenciális válságra való reakcióként jelent meg az, hogy az emberek külföldön jobban feltalálják magukat. Az okokat részletesebben kellene feltárni ahhoz, hogy tudjuk mivel állunk szemben, mivé alakult mindez, és mi az, ami legalább valamennyire visszaszoríthatná az elvándorlás mértékét – emelte ki Gyurkovics Virág, aki rávilágította arra is, hogy a kettős állampolgárság bevezetése óta több személynek van kettős állampolgársága, mint ahányan Szerbiában maradtak és magyarnak vallják magukat, valamint a kilencvenes években kevesebben hagyták el ezt a területet, mint a kettős állampolgárság bevezetése óta.
A beszélgetés során felmerültek kérdések a kisebbségi léttel kapcsolatban is, például az, hogy az identitás megőrzése feltétlenül magával vonzza-e az elszigeteltséget, az elidegenedést a többségi társadalomtól. Palusek Erik a szerb nyelv tudásának fontosságát hangsúlyozta, mint mondta, a vajdasági magyar fiataloknál gyakran tapasztalható, hogy a szerbre idegen nyelvként tekintenek, és nem érzik szükségét, hogy megtanulják, mert amint lehet Magyarországra mennek folytatni a tanulmányaikat. Addig pedig úgymond egy kis vajdasági magyar „burokban” élnek, a magyar tartalmakat választják, egymás közt barátkoznak, és nem is igazán élik meg a kisebbségi létet. Mint elhangzott, jó az, hogy az MNT szerb felzárkóztató képzést szervez, de kérdés, hogy sikerül-e pár hónap alatt felzárkóznia annak, aki gyakorlatilag semmit se tud szerbül. A „gettósodás” és az asszimiláció közti határvonalat kellene megtalálni, ami nagyon nehéz – mondta Palusek Erik.
A beszélgetés moderátora Tóth Tamara irodalomtörténész volt, aki előadást is tartott arra a témára, hogy mit mondanak az irodalmi szövegek a migrációról. Egyebek közt Domonkos István Kormányeltörésben című versét elemezte, de azt is taglalta, hogy Danyi Zoltán A rózsákról című regényében miként jelenik meg a migráció témája.
Nyitókép: Gyurkovics Virág, Bezzeg Gyula, Palusek Erik és Tóth Tamara (Molnár Edvárd felvétele)
