Csütörtökön kezdődött meg Szabadkán a Gastarbajter napok elnevezésű, háromnapos tudományos és kulturális rendezvény. Az esemény központi helyszíne a Klara és Rosa Egyesület székháza. A Gastarbajter Archive projekt célja, hogy az 1960-as és 1980-as évek közötti migrációs hullám emlékezetét kutassa és archiválja.
A csütörtöki eseményen először is a belgrádi Jugoszláv Múzeumnak a vendégmunkásokkal foglalkozó, 2016-os kiállításába kaptak betekintőt az érdeklődők. Az esemény második részében a Gastarbajter Archive csapata mutatkozott be a közönség előtt.
Ennek tagjai: Tóth Tamara irodalomtörténész, akinek doktori kutatása a vendégmunkások irodalmi ábrázolását vizsgálja, Novák Lea kurátor, akit különösen a társadalmi és közösségi kérdések foglalkoztatnak, valamint Éva van Wijk történész, aki munkája során interjúkon alapuló kutatási módszerrel foglalkozik. Mindhárman vajdasági magyarok, jelenleg azonban Romániában, Magyarországon és Németországban élnek.
Tóth Tamara hangsúlyozta, hogy a Gastarbajter német szó egy gyűjtőfogalom. Olyan személyeket jelent, akik – esetünkben a jugoszláv térségből – ideiglenes jelleggel vállaltak munkát külföldön, leginkább Németországban.
– Észrevettem, hogy a Vajdaságot érintő migráció nincs igazán feldolgozva, és jó lenne ezt megvizsgálni. Sürgető a téma, hiszen aki a hatvanas években távozott munkavállalás céljából, ma már nyolcvan év felett jár. Aktuális, mert a mai migráció valamilyen módon ennek a folytatása. A hatvanas és nyolcvanas évek között a kommunista Jugoszlávia nagyon specifikus helyzetet képviselt. A jugoszláv útlevél nagyszámú országba biztosított szabad belépést, a hatóságok lehetővé tették a külföldi munkavállalást. Ennek kedvező hatása a családok életében is megjelent, anyagi, infrastrukturális téren éreztette kedvező hatását, és szokványossá vált, hogy valaki külföldön él. Ez történik ma is – hangsúlyozta az irodalomtörténész.
Novák Lea lapunknak elmondta, hogy hosszabb távú terveik között szerepel egy online archívum létrehozása is.
– Szeretnénk egy olyan platformot létrehozni, ahol ezek az élettörténetek, családi fotók, képeslapok és levelek visszakereshetők lesznek különböző tematikák mentén. Emellett hagyományt is szeretnénk teremteni, további hasonló eseményeket, kiállításokat, kiadványokat és alkotótáborokat szervezni. Célunk, hogy a Gastarbajter szót átértelmezzük, és ne negatív konnotációval társuljon, hanem értékként tekintsenek rá, és lássák benne azt a bátor döntést, hogy valaki az otthonát elhagyta. Hosszú távú projektről van szó, az interjúalanyok felkutatása önmagában is hosszadalmas folyamat –fogalmazott a kurátor.
Mint Éva van Wijk kiemelte, olyan személyes történeteket, fotókat és leveleket gyűjtenek, amelyek a vendégmunkás élet mindennapjait mutatják be.
– Kiemelném, hogy szinte mindenki érintett valamilyen formában a témában, ezért várjuk azok jelentkezését is, akikkel később interjút készíthetünk. A történetekben arra vagyunk kíváncsiak, milyen mintázatok rajzolódnak ki, hogy mely országokba vándoroltak az emberek, milyen munkát végeztek, milyen zenét hallgattak, milyen volt a tárgyi kultúrájuk, illetve hogyan jelent meg életükben a kettős identitás és a honvágy érzése. Személyes élettörténetek érdekelnek, nem a szenzáció – magyarázta a történész.
A programsorozat szombaton zárul.
Nyitókép: Fotó: Molnár Edvárd
