A mi vidékünkön – a jelzett táj alatt értem egész Közép-Kelet-Európát – az ünnepek mutatják meg, hogy ki a legény a gáton, akarom mondani, kit milyen gyomorral áldott meg a Teremtő. Ugyanis, amíg más országok – mondjam úgy, szerencsésebbek? – egy, esetleg két napig ünnepelnek világi és egyházi viszonylatban is, mi, hála a szocializmus fél évszázadának, megszoktuk a négy-öt napos össze-vissza vont ünneplést. S ezt a szokást átmentettük – felfoghatatlan sikerrel – a rendszerváltozás utáni időkbe.
Ünnep lévén terítékre kerülnek azok az ételek is, amelyeket köznapokon egészségünkre, gyomrunkra ügyelve mellőzünk. Ezeken a tömörített ünnepi napokon rendszerint túlszárnyaljuk nagyságrendben az orvosi statisztika jelzéseit minden betegségcsoportban, de elsősorban a gyomorbántalmak terén. Nem csoda, hiszen a három-négy napos ünnep nemigen kínál más okosabb szórakozást vidékünkön, a tévé és a csendes, óvatos, kirakatbámuló sétákon kívül, hiszen ez az, amit még a zsugorodó zsebünk is elvisel. Mindezt hazatértünkkor tetézi a gazdag ebéd vagy vacsora, zsíros, erősen fűszerezett étkek beiktatásával.
A medicina jelzései szerint minden harmadik, de nekem ilyenkor úgy tűnik, sokkal több, akár minden második ember panaszkodik a gyomorégés tüneteire. Az orvostudomány reflux betegségnek nevezi azt a jelenséget, amikor a gyomorból kellemetlen, égő érzés kíséretében a gyomorsav és az étel visszakerül a nyelőcsőbe. Különösen tűrhetetlen, már-már fullasztó az égés fekvő helyzetben. Igaz, a gondviselés elzárta ezt a természetellenes utat egy izomgyűrűvel, ám – Isten tervez, ember végez –, ha túl sokat eszünk, a hosszasan terhelő nyomás fellazítja a záróizmot, s beáll a reflux jelenség.
Az izom ellazulását nagyban elősegíti még az alkoholos italok, a szénsavas üdítők, a fűszerek – bors és paprika –, a zsíros ételek, a koffein. Nem tudnám felsorolni, hogy melyek azok a fűszerek, amelyeket kerülni kell, ugyanis a túlérzékenység, a reflux jelenségre minden ember másképp reagál.
A józan ész azt diktálja, hogy egyrészt jegyezzük fel, melyik ételek okoztak panaszt, és ezeket kerüljük, másrészt, soha ne együk túl magunkat. Jut eszembe egy 95 éves, Szabadkán igen ismert asszony vallomása a rendelőmben: „Doktor uram, én még életemben nem laktam jól.” Ehhez persze alkat és akarat is kell.
Ha már megtörtént a baj, íme egy-két jó tanács: ebéd után kiadós, legalább egyórás séta; sűrűn nyeljünk, ugyanis nyálunk lefelé mozgatja az ételt a nyelőcsőben, a nyáltermelést pedig segíti a rágógumi. A lefekvést halasszuk legalább háromórányira evés után, akkor is vállunk legyen magasabban a gyomortól. Gyors segítségként igénybe vehetők a savmegkötő szerek, például a magnézium- vagy alumínium-dioxid. Két órával az étkezés után, valamint elalvás előtt bevéve semlegesítik, illetve megkötik a felesleges gyomorsavat. Hatékonyak a lúgos ásványvizek is. Utána legjobb ha koplalunk, és folyadékként görcsoldó kamillateát iszunk. Másnap már fogyaszthatók kímélő ételek: zabpehely, sós vízben főtt burgonya, kétszersült.
További kellemes, reflux nélküli ünneplést kívánok!
