A digitális korszak határán

Hagyomány és megújulás – A könyvtárak szerepe a huszonegyedik században címmel tartottak nagyszabású szakmai konferenciát Zentán a Vajdasági Magyar Művelődési Intézet szervezésében. A rendezvényen vendégelőadóként részt vett Gerencsér Judit, a Magyar Nemzeti Múzeum Közgyűjteményi Központ Országos Széchényi Könyvtár főigazgató-helyettese, a Magyar Könyvtárosok Egyesületének elnöke is, aki Könyvtárak és könyvtárosok új szerepkörben a 21. században a trendek tükrében címmel tartott előadást az egybegyűlteknek, nagy érdeklődést váltva ki körükben, ugyanis egyebek mellett arra is igyekezett rávilágítani, hogy a megváltozott, rohanó világhoz mindenkinek alkalmazkodnia kell, és ez alól a könyvtárosok sem kivételek, hiszen a könyvtárak megváltozott szerepköre számos új kihívás elé állítja őket. A szakmai konferencián egyebek mellett ezekről a kérdésekről beszélgettünk Gerencsér Judittal, aki készségesen válaszolt a kérdéseinkre.

Könyvtárak és könyvtárosok új szerepkörben a 21. században a trendek tükrében címmel tartott előadást a zentai konferencián. Hogyan látja, miként módosult a könyvtárak és a könyvtárosok szerepköre az elmúlt évek, évtizedek során?

– Nagyon változó világban élünk, és ez a sok-sok változás a könyvtárakra és a könyvtárosokra is igen nagy hatást gyakorol. Amikor az új technológiai trendeket vizsgáljuk, akkor azt látjuk, hogy ezek közül a trendek közül számos a könyvtárakra és könyvtárosokra is hatással van. Ilyen a mesterséges intelligencia, a robotika, a digitalizálás és a 3D nyomtatás is. Ezek mind-mind olyan technológiák, amelyek a könyvtárak életében is megjelennek, egyrészt olyan módon, hogy a könyvtárosoknak is rendelkezniük kell azokkal a kompetenciákkal, amelyek az alkalmazásukhoz szükségesek, másrészt olyan módon is, hogy mindezt hogyan tudják átadni az állampolgároknak, milyen módon tudják képezni őket.

A hagyományos szerepkör milyen eszközökkel tartható fenn, egyáltalán mennyire tekinthető reális célnak a fenntartása?

– A könyvtárak és a könyvtárosok hagyományos szerepköre és az új kihívásoknak való megfelelés teljes mértékben együtt tud élni egymással, mivel a hagyományos szerepkör továbbra is rendkívül fontos, akárcsak a hagyományos feladatkörök betöltése. Gondolok itt elsősorban a kulturális örökség megőrzésére, feldolgozására és szolgáltatására, ugyanis ezt tudjuk kiegészíteni az új trendeknek való megfelelés követelményeihez tartozó feladatkörökkel, mint amilyen a közösségfejlesztés, a kultúraközvetítés, az oktatás és technológiai fejlesztésekben való részvétel, tehát ezek mind nagyon jól megférnek egymás mellett, sőt sok esetben kiválóan ki is egészítik egymást.

Mit tapasztal, a 21. század embere mennyire nyitott a könyv és az olvasás iránt?

– Optimista emberként tekintek magamra, ezért annak ellenére, hogy sokan megjósolták már a Gutenberg-galaxis végét, azt gondolom, hogy a könyvnek mindig lesz létjogosultsága. Érdemes ugyan megvizsgálni azt az aspektust is, hogy mire használjuk magát a könyvet. Szakirodalmat olvasni, tanulni, kutatni ugyanis lehet egy táblagép segítségével, ám amikor az ember szépirodalmat olvas, ahhoz érezni kell a könyv illatát is. Úgy gondolom tehát, hogy a kettő nagyon jól együtt él egymással.

A diákok a könyvekből, vagy inkább a digitális tartalmakból kutatnak?

– A fiataloknál komoly kihívást jelent számunkra az, hogyan tudjuk rávenni őket arra, hogy olvassanak, illetve magával a kultúrával foglalkozzanak. A fiatalabb generáció tagjai sem olvasnak kevesebbet, mint a középkorúak vagy az idősek, csupán más eszközöket használnak. Ők a mobiltelefont és a táblagépet részesítik előnyben, így esetükben a digitális eszközök vannak túlsúlyban. Nekünk pedig meg kell találnunk azokat a formákat, amelyek segítségével felkeltjük és fenn is tarthatjuk az érdeklődésüket a különféle kulturális tevékenységek iránt.

Az a réteg, amely még ma is fontosnak tartja az olvasást, hogyan viszonyul magához a könyvtárhoz?

– Ebben az esetben mindenekelőtt a generációs különbségekre és a kultúrafogyasztásra kell kitérni. A fiataloknál és a gyermekeknél ugyanis az új technológiák alkalmazása és használata jelenik meg. Éppen ezért meg kell találni azt a módot, azt az innovációt, amelynek segítségével be lehet őket csábítani a könyvtárba. Azt látom, hogy a középkorúaknál leginkább az idő a probléma. Nem igazán van idejük olvasni és színházba járni, ugyanakkor mégis ők azok, akik olvasnak. A legidősebbek generációjára is ugyanez jellemző.

Az emberek inkább megvásárolják a könyveket, vagy kikölcsönzik?

– A tapasztalataink szerint mindkettő jellemző a lakosságra. Folyamatosan vizsgáljuk a trendeket, és azt látjuk, hogy abszolút emelkedik a könyvtárhasználat és a könyvkölcsönzések száma is. Ha összehasonlítjuk a mostani adatokat a korábbi évek hasonló adataival, akkor azt tapasztaljuk, hogy lassan visszatérünk a koronavírus-járvány előtti időszakra.

Hol kapnak helyet ebben a folyamatban az e-könyvek? Ön mit tapasztal, mennyire népszerűek?

– Nemzetközi vetületben próbáltam ennek utánajárni, és azt láttam, hogy például a skandináv országokban ez a tendencia szinte teljesen eltolódott az elektronikus dokumentumok irányába. Ott ugyanis a generációk többsége a digitális dokumentumokat használja és olvassa. Magyarországon és a Kárpát-medencében is elindult egy ilyen folyamat, ám összességében jóval kevésbé jellemző. Felénk ismét a funkciót kell megnézni. Ha valaki tanul vagy kutat, akkor ott megjelennek a digitális eszközök, viszont az elektronikus könyveknek nem lett akkora piaca, mint ahogyan azt sokan remélték. Egy fantasztikus innovációról beszélünk, és ennek is meglehet találni a funkcióját és felhasználásának a módját. Egyrészt a dokumentumot el kell juttatni a felhasználóhoz, másrészt a kiadókkal való együttműködést is szem előtt kell tartani. A hosszabb repülőutak során látni az embereket e-könyvet olvasni, viszont a rövidebb tömegközlekedési utakon még mindig a hagyományos könyv dominál. Ebben valószínűleg a generációváltás is közrejátszik. Érdemes kiemelni, hogy az állampolgárok szemszögéből fontos tényezőt jelent a megfelelő kompetenciák hiánya is, mert van, aki fél a technológiától, és nem is mer hozzányúlni. Ezért is jut különösen fontos szerep a könyvtárosoknak, akiknek meg kell tanítaniuk az embereket arra, hogyan kell alkalmazni és a mindennapok részévé tenni ezeket az új technológiákat.

Beszélt a könyvtárak megváltozott szerepköréről. Mennyire nehéz felvenni a versenyt a könyvtárnak más intézményekkel, egyáltalán mennyire célja az ilyesfajta versengés a könyvtárnak?

– A könyvtáraknak vitathatatlan a létjogosultsága a 21. században. Sokan megjósolták, hogy nem lesz rájuk szükség, ezzel azonban nem értek egyet, sőt maximálisan hiszek abban, hogy a könyvtáraknak és a könyvtárosoknak igenis van jövője, ugyanis olyan hiánypótló szerepet töltenek be, illetve olyan hiánypótló tevékenységet végeznek az állampolgárokkal kapcsolatosan, amit más nem nagyon tud megtenni. Például a funkciók között az életminőség javítása, fejlesztése a könyvtárak egyik kiemelt célja. Gondoljunk bele abba, hogy ha valaki felvételire vagy állásinterjúra készül, akkor a könyvtár az a hely, ahol megtalálja hozzá a megfelelő eszközöket, a szükséges tudást, és valamiféle kompetenciafejlesztést is meg tud valósítani.

Húzható éles határ, hogy mi az, amit mondjuk, programok tekintetében még vállalhat egy könyvtár, és mi az, amit már nem?

– A könyvtáraknak a társadalmi demokráciában elfoglalt helye rendkívül fontos, és a mostani trendek esetében is azt látjuk, hogy a közösség, a felhasználó áll a középpontban, őt kell minél többféle lehetőséggel megtalálni. Úgy is fogalmazhatunk, hogy most már annyira a felhasználói igények kerültek előtérbe, hogy a könyvtáraknak szinte személyre szabott szolgáltatásokat kell nyújtaniuk számunkra. Ez azt jelenti, hogy megannyi programlehetőség áll rendelkezésünkre, s ezzel a könyvtárak igyekeznek is minél jobban élni. Ennek köszönhetően mind a rendezvények száma, mind a rajtuk részt vevő személyek száma emelkedő tendenciát mutat, és ez igen örömteli számunka.

Az olvasóvá nevelés mennyire meghatározó napjainkban, illetve milyen kihívások elé állítja ez a könyvtárosokat és a könyvtárakat?

– Amikor utánpótlásról beszélünk, akkor azt érdemes két részre bontani. A könyvtáros szakmának kiemelt kérdése, hogy hogyan lesznek a jövőnek könyvtárosai. Erre nagyon oda kell figyelnünk. Meg kell szerettetnünk ezt a szakmát a fiatalokkal. Látjuk, hogy vannak sztereotípiák a szakmánkkal kapcsolatban, viszont rengeteg lehetőség rejlik benne. Nagyon sokan nem is tudják például azt, hogy a mesterséges intelligencia és a robotika akár a könyvtárakhoz is kapcsolódhat. Ha ezt meg tudjuk tenni, akkor van jövője a szakmánknak. Másrészt a felhasználók szemszögéből az olvasóvá nevelésben is kiemelt szerepe van a könyvtárnak. Együtt kell működni a családdal, az óvodával és az iskolával. Egészen fiatalkorban kapcsolatot kell teremteni a felhasználó és a könyvtár között, és minden lehetőséget meg kell ragadni ennek a kapcsolatnak az elmélyítésére. A kutatások kimutatták, hogy ha valaki már nagyon fiatal korában találkozik a mesék világával, akkor az intelligenciája sokkal magasabb lesz, mint abban az esetben, ha ez nem történik meg, és ez azután az egész életére kihat, még olyan módon is, hogy felnőttként a munkaerőpiacon is sokkal jobban tud elhelyezkedni, mint azok, akiknek nem volt ilyesmiben részük.

Mégis hogyan lehet megnyerni a gyermekeket ennek az ügynek?

– Van egy országos programunk, a könyvtári kihívás. Ennek kifejezetten az a célja, hogy új technológiai innovációkkal népszerűsítse az olvasást. A program révén több könyvtárba is eljutottunk, és nagyon jó volt látni a fiatalok lelkesedését, és azt is, hogy mennyire érdeklődnek a könyvtári programok iránt. Ezeken az összejöveteleken azt tapasztaltuk, hogy nyitottak mind az olvasás, mind a különféle programok iránt, így bizakodóak lehetünk abban a tekintetben, hogy igenis van jövője az olvasásnak és a könyvtáraknak.

Az említett új szerepkörök betöltéséhez mennyire fontos a könyvtárosok folyamatos képzése és továbbképzése?

– Kiemelten fontos a könyvtárosok szakmai továbbképzése. Ahhoz, hogy mi a felhasználóinkat megfelelő módon és eredményesen tudjuk képezni, először nekünk kell elsajátítanunk a szükséges kompetenciákat. Erre azonban szerencsére nagyon sok lehetőség van, és a könyvtárosok általában szívesen élnek is ezekkel a lehetőségekkel.

Milyen szerepet vállal ebben a Magyar Könyvtárosok Egyesülete az anyaországban és a határon túli régiókban?

– Számos programot valósítunk meg minden évben. Rendszeresen tartunk különféle konferenciákat és szakmai továbbképzéseket. Amit kiemelnék, az az egyesület vándorgyűlése. Minden évben másik városban rendezzük meg, és általában 600–800 könyvtáros vesz részt rajta. Erre a gyűlésre a határon túli kollégák is mindig ellátogatnak, és azon lehetőségünk van az együttműködésre és a közös munkára. Nagyon jó kapcsolatot ápolunk a határon túli szervezetekkel, az egyesületünknek van egy olyan bizottsága, amely kifejezetten a határon túli kapcsolatokkal foglalkozik.

Hogyan foglalná össze, mik a legfőbb feladatkörei és céljai az egyesületnek?

– Az egyesületünk a könyvtárosok érdekvédelmi szervezete, és azt gondolom, hogy a 21. században a legfontosabb feladatunk az, hogy a könyvtárosok céljait, érdekeit a lehető legmagasabb szinten képviseljük, figyelembe véve természetesen a felhasználók igényeit és elvárásait is. Ez a rendszer azonban csakis úgy tud hatékonyan és eredményesen működni, ha mindenki megtalálja benne a helyét és a szerepét.