Az időjárás-jelentésekhez ma már kétségtelenül hozzátartozik a beszámoló a közelgő fronthelyzetről. Orvosmeteorológiának is nevezik, elég nagyképűen, hiszen amit illik róla tudni, kényelmesen megfér a Nyugdíjasok oldalának e szögletében.
Újabban egyre sűrűbben megvádolják a hideg vagy meleg frontokat, mint a tömegszerencsétlenség okozóit. Barátainktól is hallunk panaszt, akik igazi időjósoknak bizonyulva, főleg a kiújuló reumatikus ízületgyulladások, vérnyomáshullámzás, és a már régen összeforrt csontsérülések újra felsajgó fájdalmait panaszolják, valamint a váratlan vérnyomás-ingadozást észlelik, a ránk törő frontokat okolva. Van egy zöldhályogbetegségben szenvedő ismerősöm. Ha meghallja, hogy melegfront közeledik, máris előveszi a szemcseppeket, hogy megelőzze a kínzó fejfájásokat. Tényleg ennyire hatnak ránk a frontátvonulások? És ha igen, mi módon teszik?
A front lényegében a hideg és a meleg légtömegek határán kialakult légköri képződmény, amit a hőmérséklet, légnyomás, páratartalom, a szélerősség és a légkör ionizációjának hirtelen változásai kísérnek. Az ember pedig – még mindig – része a természetnek, s kódolt tulajdonságai közé tartozik az idegi és hormonális reakció, amivel ősember kora óta kénytelen alkalmazkodni ezekre a váratlan időjárás-változásokra. Ezeket a reakciókat idegrendszerünknek egy olyan része irányítja, amelyre tudatos ráhatásunk nincs, ezért nevezzük vegetatív (önálló) idegrendszernek. Érzékenysége mintaszerű, habár az ősemberi állapotot messze magunk mögött hagytuk, akkor is, ha egyes példák esetenként mást mutatnak. Két-három nappal a melegfront betörése előtt fáradsággal, levertséggel, csökkenő vérnyomással, zöldhályogos rohammal, migrénnel, belső feszültséggel, koncentrációs zavarokkal és ingerlékenységgel reagál a vegetatív idegrendszer szimpatikus része. Mindez kitűnő táptalaj az összetűzésekre, tettlegességekre, de ilyenkor hatványozódnak a közlekedési szerencsétlenségek is.
A hidegfront viszont 1-2 nappal a betörés után érezteti jószerivel frissítő hatását, a paraszimpatikus ideggóc érzékelése folytán. Javul a koncentrálóképesség, gyorsabbak a reflexeink, embertársainkkal szemben elviselhetőbbek vagyunk, hajlamosak a hosszú monologizálásra, ám emelkedik a vérnyomásunk, és a stroke (gutaütés) veszélye fenyeget.
A már említett reumatikus, és más idült betegségben szenvedő egyének (asztmások, szívinfarktus utáni állapotban lévők) nagyjából mindkét frontbetörésre érzékenyek, ami azt jelenti, hogy egy évben kb. 100 alkalommal fokozódó szúrásokkal, fájdalmakkal kell számolniuk. Sajnos a Kárpát-medencére jellemző a kettős fronthatás, amikor egyidejűleg van jelen a hideg- és a melegfront. Ez igen változatos, szinte kiszámíthatatlan tünetcsoportok megjelenését idézheti elő. Emellett a frontérzékenység egyénenként különböző formában jelentkezhet.
Tudományosan lehetetlen biztosan megjósolni, hogy egy adott egyénnél az adott fronthatás milyen panaszokat fog kiváltani. Orvosilag egyetlen tanácsot adhatok a fronthatások enyhítése céljából: fokozott gonddal használjuk megszokott, és bajainkra előírt gyógyszereinket, s ha a tünetek nem enyhülnek, forduljunk háziorvosunkhoz. Tegyünk nagy sétákat a természetben, nem törődve a borongós, esős, vagy éppen meleg idővel, ezzel is fokozva testünk teherbírását. Nem elvetendő, ha az alternatív medicina tárházából felhasználjuk a stresszoldó módszereket, nevezetesen az aromaterápiát, akupresszúrát, talpmasszázst, gyógynövényekből készült teákat fogyasztunk (citromfű, orbáncfű, levendula, rozmaring, ginszen), valamint végezzünk különböző relaxációs és jógagyakorlatokat.
