A nap nálam (is) kávézással kezdődik. Az espresso kávét kedvelem. A bolti darált kávé túl apróra van őrölve, eltömi a kávéfőző lyukait, ezért szemes kávét veszek és saját kezűleg őrlöm a régi kávédarálóban, amelyen szabályozni tudom az őrlemény finomságát.
Nemrég németországi vendégeink voltak. Annak rendje-módja szerint megkínáltuk őket kávéval is. Elcsodálkoztak azon, hogy én még mindig kézi meghajtású darálóban őrlöm a kávét. Talán egy kicsit sajnáltak is. Darálás után betápláltam a „Zanzibarba” a kávét és a vizet, majd bekapcsoltam a ringlit. Egy perc múlva „felfortyant” a víz. A friss kávé illata elárasztotta a szobát. Vendégeim elismerően szagolták, ízlelgették és élvezték a kávémat. Otthon ők is espressót isznak, de az enyémet ízletesebbnek találták (és nem csak ők), és titkos receptet sejtettek mögötte. A „titok” a szüleimtől örökölt Titan kávédarálóban és a kávé nyugodt légkörben történő elkészítésében és elfogyasztásban rejlik. Egyszer alkalmam volt elbeszélgetni Ivo Andrićtyal. Tőle lestem el a kávézás tudományát és illemtanát. Ő még a kávé pörkölését is saját kezűleg végezte, közvetlenül őrlés és főzés előtt. Elmondta, hogy monarchiaellenes tevékenysége miatt csaknem egy évig raboskodott Split, Šibenik és Maribor börtönében, ahol a rabok ellátásában napi három csésze feketekávé és ugyanannyi cigaretta is szerepelt. Az élvezetet tehát hosszúra kellett nyújtani, hogy tovább tartson. Tőle hallottam, hogy kávézni és dohányozni csak lassan, tempósan érdemes. Én azóta ehhez tartom magam.
