Létezik egy betegség, amellyel nemigen tud mit kezdeni még a gazdaságilag fejlett országok orvostudománya sem. Amíg a szív- és a rákos megbetegedések száma, ha lassan is, de csökkenőben van a nyugati országokban, s a gyógyítás eredményei az elmúlt tíz évben szemlátomást javultak, a krónikus obstruktív bronchitis (COPD) a halálokok rangsorában világszerte a hatodikról a negyedik helyre tornázta fel magát.
A betegek száma rohamosan, szinte megállíthatatlanul növekszik, s 2015-ben a harmadik helyre jelzik. Ami legelkeserítőbb, az orvoslás hatékonysága évtizedek óta egy helyben topog.
Először is tisztázzuk az obstrukció fogalmát: ezen a légutak szűkületét értjük. A betegség folyamán elsősorban az alsó, vagyis a tüdőn belüli légutak károsodnak, szűkülnek, tömődnek el. A tüdőszárnyaknak közismerten igen nagy a légzési tágulékonysága, más néven légzési kapacitása – emlékezzünk a 10 000 méteres, vagy a maratoni futok bámulatos teljesítményére. Ha azonban a COPD fellép, néhány év alatt annyira leszűkíti a tüdőszárnyak térfogatát, hogy előbb a fizikai munka, a kocogás, majd 3-5 évre a betegség kezdetétől már a gyaloglás és az otthoni tevés-vevés is fulladással jár. Érdes, sípoló, nehéz kilégzés a fő tünet, s emiatt sokan keverik az asztmával, pedig a különbség a két betegség között nyilvánvaló.
A tüdőasztmánál nincs eltömődés, a hörgők nem mennek tönkre, hanem bizonyos ingerekre (allergénekre) hirtelen nagymértékben összehúzódnak, ami szintén rontja a kilégzés minőségét, tehát fulladással jár, de amilyen gyorsan jelentkezik, ugyanolyan gyorsan (a kiváltóinger megszűntével) elmúlik. A COPD azonban irreverzibilis, azaz visszafordíthatatlan folyamat, egyszer s mindenkorra tönkreteszi a tüdő rugalmasságát, a köhögés állandósul és a köpet igen sűrűn gennyes. Az asztmát kiváltó tényező a parlagfűben, a fekete ürömben, más virágporokban, a kétlábúak tollában stb. azonosítható, míg a COPD egyértelmű előidézője a dohányfüst. A hosszan tartó füsthatás tönkreteszi a légutak csillószőrét, s emiatt a váladék nehezen tud távozni. A tüdőben található rugalmas rostok elkorcsosodnak, a tüdőhólyagok pedig átszakadnak, mivel a pangó váladék a beteget állandó köhögésre ingerli. A védtelen tüdőhörgőket ezután megtámadják a baktériumok, gyulladásból gyulladásba viszik a beteget, aki szinte nem tud meglenni antibiotikumok és más gyulladásgátlók (szteroidok) állandó szedése nélkül. Ez utóbbi újabb problémákat szül, legyengíti az immunrendszert, és fellépnek a másodlagos, társuló immunbetegségek. Ezek a betegek életük java részét kórházak tüdőosztályán, ritkábban intenzív osztályon töltik, nehéz terhet jelentve a kórházi személyzetnek, beleértve az orvosokat is, hiszen a tüneteket csak mérsékelni tudják, az igazi gyógyulás minden reménye nélkül.
Nem titkolt szándékom ezzel a keserűen igaz írással észhez téríteni a dohányosokat. Igaz, ha őszinte akarok lenni, azt sem hallgathatom el, hogy az emberiségnek van egy szűk rétege, amelyet nem fog a COPD. Ők, habár életük végéig dohányoznak, nem tüdőrákban és nem COPD-ben hunynak el. Nem tudjuk az okát ennek a jelenségnek. Ám a dohányzók nagy százaléka nem ebbe a csoportba tartozik, bármikor felléphet náluk ez a visszafordíthatatlan megbetegedés. Ne feledjük, ebben az esetben is igaz a mondás: sosem késő életmódot változtatni.
Ui.: Szóljon ez azoknak, akik már ebben a betegségben szenvednek: ebben az évben az Év Gyógyszere díjat a Boeringer Ingelhalm Pharma terméke nyerte el (a nevét nem írhatjuk le a reklámtörvény miatt), mint korszerű, hatékony és betegbarát készítmény, amely segít elviselni az együttélést a CPOD betegséggel.
