Amitől az egészségügyiek tartottak, mégis bekövetkezett: a H1N1 vírus új alakot és tulajdonságot vett fel, azaz mutálódott. A mutáns törzsnél a vírus burkán lévő nyúlvány hosszabbodott meg, amellyel kapcsolódik az ember vörösvérsejtjeihez. Ezzel a „trükkel”, sokkal nagyobb eséllyel tapad rá, – most már szinte polipszerűen – az emberi vérsejtekre. Igaz, ez a mutáció csak a vírusfertőzési hányadosát emeli, és még nem bizonyos, hogy ezzel agresszívabbá is vált.
A szakemberek azonban rossz jelnek tartják, mondván, ha ezt teszi nyár közepén, mit tesz majd abban a közegben, ahol jól érzi magát, nulla fok körül. Minderre egy brazil kutatóorvos figyelmeztetett, s az új törzset, amely Ausztráliában, Európában, de nálunk is viharosan terjeszkedik a felfedezés helye után A/Sao Paulo/1514/H1N1-nek nevezték el. Ez a vírus, akárha játszana az emberekkel, a svájci intézetnek, amelyik bejelentette, hogy megkezdte az oltóanyag legyártását, többhetes éjjel-nappali munkáját tette tönkre, hiszen az előállított oltóanyag többé már nem jelent védelmet a mutált vírustörzstől. Pedig a gyárnak több milliós megrendelése volt már, ha igaz a hír, csak Szerbia egymagában, 3 millió ampullát rendelt!
Minél többet foglalkozom a H1N1-essel, annál sűrűbben jut eszembe Rejtő Jenő, alias P. Howard, akinek éppen a Szőke ciklon c. könyvét olvasva a gimnázium padjának rejtekében, meglátott egy nagyon szigorú tanárom, s emiatt kis híján kidobtak a Magyar Vegyes Főgimnázium 8. osztályából. Ha élne ugyanis Rejtő, vagy egy hasonló kaliberű regényíró, kitűnő történetet tudna kerekíteni e vírusnak a multából és jelenéből.
A nevét 1918 óta ismerjük, az I. Világháború utolsó esztendejében kisebb, könnyű lefolyású járványt okozott, amire alig figyeltek fel az akkori válságos háborús- forradalmas napokban. Még abban az évben mutálódott és 1919 és az 1920 években olyan világjárványt váltott ki, amelyben az áldozatok számát 50-100 millióra becsülik. Ha eltérő adatokat talál az olvasó, ez abból ered, hogy mindannyian csak becslésekkel dolgozunk, hiszen Spanyolországon kívül, ma már érthetetlen okokból kifolyólag, minden más ország „hadititokként” kezelte a megbetegedések és a halottak számát egyaránt.
Spanyolország nyíltságának „jutalma” az lett, hogy az országról nevezték el minden idők legpusztítóbb influenzajárványát. Az akkori, 1919-es mutációja különösen hatásos volt: a vírus olyan anyagot termelt ki, amellyel megtévesztve az emberi immunrendszert, a tüdőt jelölte a vírus támadási pontjának. Az immunrendszer, a megtévesztő jelzőmolekulákra reagálva a tüdő szöveteibe irányította a szervezet fehérvérsejtjeinek özönét, amelyeknek feladatuk lett volna, hogy a vírust bekebelezzék és megsemmisítsék. A félrevezetett és tehetetlenségre ítélt nagyszámú fehérvérsejt vizenyőt okozott a tüdőben, ami végső soron megakadályozta a légzést. Igaz, a betegség tüdőgyulladásos tüneteket adott, és egyesek legyintenek is, mondván, akkoriban nem voltak még antibiotikumok. Az előbbiekből kitűnik, ha lett volna már penicillin, az ember fehérsejtjei ellen vajmi kevés sikerrel harcolhatott volna!
A (rém)történet nem ért véget, úgy tűnik, most kezdődik valójában. A H1N1 azóta hol itt, hol ott tűnik fel, a mintegy 100 éve jegyzett vírusjárványoknak felét okozva. Igazi vírus-dinasztiává nőtte ki magát: megjelent madárinfluenza formájában, s mutálódott, óriási veszélyt jelentve az emberiségre is. Majd a sertésekben a madár-mutáns újabb alakot öltve, Mexikóban ütötte fel a fejét, váratlanul 74 halálesetet okozva. Most ott tartunk tehát, hogy az említett újabb mutánsa átjött Európába, és megállíthatatlanul terjed, most, amikor a levegő 30 fokos hőmérséklete számára a legelfogadhatatlanabb környezetet jelenthetné.
