Nagyon sokáig abban a hiszemben éltünk, hogy nyugdíj és rokkantsági biztosítási rendszerünk stabil, megbízható és az ország egyik legmegrendíthetetlenebb oszlopa. Miután a gazdasági válság egyre nagyobb méreteket ölt világszerte, szemtanúi lehettünk annak, hogy külföldön egyre-másra arról cikkeznek, hogy a nyugdíjbiztosítási rendszerek egymás után összeomlanak, az országok biztosítási módja meginog. A külföldi sajtó a válság begyűrűzéséről egyre többet cikkezik, s nemcsak a saját portáikon söprögetnek, hanem tollhegyre tűzik Szerbiát is, mondván a recesszió ide is begyűrűzött, s az élet minden területén bizonyos következményekkel fog járni.
A közelmúltban külföldön megjelentetett cikkekben napvilágot látott, hogy az ország nyugdíjbiztosítási rendszere nem áll éppen stabil talajon, s mivel nálunk jóval gazdagabb európai országok hasonló igazgatású rendszerét megingatta a válság, ránk sem vár fényes jövő. Ennek kapcsán az itthoni médiában is kezdtek cikkezni arról, hogy előfordulhat, hogy teljesen összeroppan a nyugdíjbiztosítás, kifogynak az alapok, s egyszer csak nem lesz többé nyugdíj.
Ezek a sorok érthető módon felzaklatták a polgárokat, az elmúlt hetekben a nyugdíjbiztosítási alap fiókintézeteit nagy számban keresték fel az érdeklődő polgárok, riadtan, hogy mi lesz velünk a jövőben, lesz-e továbbra is nyugdíj. Sokan attól tartva, hogy mire ők elérik a nyugdíjjogosultságot, már nem mehetnek nyugállományba, így azt kezdeményezték, hogy kérvényezhessék a nyugdíjba vonulásukat, ha lehet, akkor a még hátra lévő éveket kifizetik, csak hogy biztosak lehessenek abban, hogy nyugdíjba vonulhatnak. Valóban a törvény 15. szakasza lehetővé teszi, hogy a hiányzó szolgálati éveket megvásárolják, de a szakemberek óva intik ettől a polgárokat.
Az elmúlt hetekben az is előfordult, hogy többen újságkivágásokkal a kezükben érdeklődtek a nyugdíjbiztosítási alap tisztviselőitől, hogy a világválság következtében csökkentik-e a nyugdíjat a közeljövőben, és hogy a törvényben megszabott feltételeket szigorítják-e azokra vonatkozóan, akik ezután kívánnak nyugdíjba vonulni.
A kedélyek csillapítása érdekében fordulnak az alap illetékesei a nyilvánossághoz, s igyekeznek elmagyarázni azt, hogy az érvényben lévő jogszabály értelmében a nyugdíjra való jogosultság feltételei nem változtak és a nyugdíj összegének csökkentéséről sincs szó. Ennek ellenére a polgárok mégis nap mint nap megkísérlik az idő előtti nyugdíjba vonulásuk kérelmezését, sokan átadták a kérvényt is, aminek csak az lesz a következménye, hogy a feltételek híján a nyugdíjbiztosítási alap el fogja utasítani a kérvényezőket. Felhívják a figyelmet arra is, hogy csak akkor adják át a nyugdíjaztatási kérvényüket, ha eleget tesznek az öregségi nyugdíj vagy a szolgálati évek alapján megszabott feltételnek, igaz, hogy a születésnapjuk előtt néhány nappal már beadhatják a kérelmet, de ehhez szükséges az is, hogy mielőbb csatolják a munkaviszony megszűnéséről szóló bizonylatot és a munkakönyv lezárására vonatkozó dokumentumot.
Érdekes megkereséssel fordultak többen a nyugdíjbiztosítási alaphoz, attól tartván, hogy mire elérik a nyugdíjjogosultságot, már megváltoznak a feltételek ahhoz, hogy nyugdíjba vonuljanak. Így, mentsük ami menthető alapon, azzal az ötlettel álltak elő, hogy vajon a házastársak egyesíthetik-e a munkában töltött éveket és ez alapján kérhetnek-e legalább egy nyugdíjat.
E meglepő kérelemre azt a választ adják, hogy a nyugdíjbiztosítás személyre szóló, személyi jog, amelyet át lehet ugyan ruházni másik személyre, de az csak a törvényben megszabott feltételek alapján lehetséges. Egy mód van rá, amikor a biztosított meghal, és a házastársa örökli a nyugdíját, esetleg a kiskorú családtagok öröklik a járandóságot, amit családi nyugdíjnak neveznek. Másféle nyugdíjra való jog átruházása nem lehetséges, függetlenül attól, hogy házastársakról vagy rokonokról van-e szó, az ilyesmi kivitelezhetetlen.
