„Laraine Dave-vel történt a következő eset még 1995-ben. Kemény csomót tapintott ki mellében, amelynek mikroszkopikus vizsgálata olyan agresszív mellrákot mutatott ki, amely néhány hónap múlva áttéteket ad a hónalj mirigyekben, sőt a csontokba is. Orvosa őszintén közölte vele, hogy nincs sok remény a gyógyulására. Dave asszony hallott a Kombucha rákgyógyító hatásáról és azonnal használni kezdte azokkal konzultálva, akik már évek óta fogyasszák ezt a gomba- erjesztett italt. Három hónap múlva zavarba ejtette orvosát, amikor vizsgálatra jelentkezett. A rákos áttéteknek nyoma sem volt, de a mellből is eltűnt a csomó”.
Ezt a csöppet sem ártalmatlan, gyomorforgató idézetet egy angol kombucha tenyésztő honlapjáról másoltam. A szöveg, ha megvizsgáljuk, tele van ismeretlennel: fogalmunk sincs ki az a Dave asszony, ismeretlen a betegségét felfedő intézet, a „zavarba ejtett” orvos neve és címe, a pontos diagnózis, alkalmaztak-e tradicionális orvoslást is stb. Egyetlen megbízható adatot kapunk: a kombucha gyártó cég címét, természetesen a precíz árajánlattal. Ilyen és ehhez hasonló lelkiismeretlen pénzhajhászok a gyanú árnyékát vetítik a különben ártatlan és ártalmatlan gombára. Hasonlít ez az eljárás a megfáradt vándormadarak, pontosabban a fecskéket halomra lövő máltai vadászok gaztettéhez.
Mi azonban próbáljunk egy semleges álláspontot magunkra öltve, utána járni, mi is a kombucha? (nevezik még mandzsúriai gombának, teagombának, „japán anyácskának”, csoda gomba, hosszú élet gombájának stb.) Hangzatos nevek, ám az igazság ezeknél sokkal prózaibb.
Kínából és Japánból kiindulva a teagomba elterjedt Ázsiában, majd az orosz nép is kedvenc italai közzé sorolta. Az 1920-30-sa években, egész Európában szorgalmasan termelik és fogyasszák, majd a 2. világháború alatt feledésbe merül, valószínűleg a tea és a cukor, mint termelési alapanyagok hiánya miatt. El kell ismerni, óriási életereje van a kombucha gombának, másképpen nem maradhatott volna fel több mint 2000 éve, néha évtizedekig a feledés homályába taszítva. Szabadkán és környékén, de az anyaországunkban is újra reneszánszát éli. Azonban mégsem csodaszer! Igaz, azt sem állíthatom róla, hogy káros lenne az emberi egészségre, nem káros, sőt, de tegyük a helyére és, fogadjuk el annak, ami, egy finom, pezsdítő, gyümölcsös ízű folyadékként.Egy pohár kombucha amelyben a szénsavbuborékok gyöngyöznek – igazi, egészséges szomjoltó.
Itt Szabadkán, sokan több éves házikészitményként kezelik, barátok, ismerősök ajándékozzák egymást a teagomba egy-egy darabkájával, amely azonnal növekedni kezd, ha megkapja szokásos táplálékát, a cukrot és a teát. Kapható ugyan üzletben is, de maga a termesztés mesterfogásainak elsajátítása, az egyedi ízek kitermesztése, a pezsgés vidám látványa valóban kellemes foglalkozás olyan idősöknek, akik a szoba négy fala közzé vannak zárva.(eszembe jut Vörösmarty verse, amikor barátaimnál látom: „felfelé megy borban a gyöngy, jól teszi”…) A tudományos kutatás glükon- és glükoronsavat, tejsavat, C és B vitaminokat talált benne. A bélflórát nem bántja, enyhe hashajtó-hatású. Összegezzük: a kombucha nem szabadságlevél az egészségtelen életmódra, nem csodagyógyszer, hanem egy kellemes ízű üdítő, s a tenyésztése sok-sok embert kapcsolt össze, mint barátot, ami már magában nem elvetendő.
