Hagyjuk most az áltudományos és pongyola nyelvhasználatot, nézzünk utána tőmondatokban, mi az igaz és mi a hamis az ATP (sejt energia) előállítása körül. Minden eddigi természettudományos ismereteink szerint a sejtek működésének szabályozása az enzimek, fehérjék és más kismolekulás anyagok kölcsönhatása révén történik. Pulzáljon az a mágneses mező bármi módon, az ATP-re, a sejtutasításokhoz semmi köze nincs. Ezt a tényt nem kisebb tekintélyek igazolják, mint az 1997-ben kémiai Nobel díjat nyert három kutató, akik felfedték a sejtenergia szintézisét.
Az ATP további kutatása ma is a virágkorát éli, ami koránt sem jelenti azonban azt, hogy most a gyeplőt a lovak közzé dobva, kóklerségekkel tömjük az élsportolók fejét. Persze, nem csak az olimpikonokhoz szól a tündérmese a mágneses nano-antennák által irányított ATP szintézisről, megcélozták, az energianövelő szerrel az elégedetlen férjeket, fáradékony időseket, irodai munkásokat, milliónyi vevőre számítanak a MLM piramis legkifizetődőbb hegyét birtokolók. Mint már más termékeknél is láttuk, az MLM rendszerű terjesztésnek megvan az a hatalmas előnye, hogy a valótlan állításokért voltaképpen senkit nem lehet felelősségre vonni, hiszen a terjesztők és az anyacég egymásra mutogathatnak. Miről ismerhetők fel az áltudományos szövegek? Sajnos erre csak egy recept van: utána kell nézni- járni a dolgoknak, különben szinte elkülöníthetetlenek a valóban tudományos alapozottságú termékektől. Mindenesetre, legyünk óvatosak, ha a felkínált termék túl sokat ígér, túl sok betegséget gyógyít. Eljárásukban különben karakterisztikus a félig igaz, félig valótlan állítások vegyítése. Mondok egy példát: „az emberi test az energiahordozó ATP molekulát (többek között) cukor lebontásából nyeri” mondja az energiatapasz ismertető, ami igaz. „a cukor lebontása során az emberi termomágneses mező jobbra csavarodik, miáltal a termomágneses mező kifelé, az óramutató járásával szemben fog pörögni, ez pedig a struktúra disszipációjához (sic!) vezet, és ez az energia segíti a cukor lebontását.” Ez viszont már értelmetlen hablaty.
Említettem volt, hogy állítólag a terméket több tudományos intézet is javasolja, aminek viszont sehol nem találtam jelét, csupán személyes tapasztalatokon alapuló meséket: „én is próbáltam, nekem nagyon bevált” – szubjektív, semmitmondó szöveggel. Egyedül a Nemzetközi Doppingellenes ügynökség (a WADA) értesíti a klubokat hivatalból, hogy nincsen doppingszer a tapaszokban. Ez azonban korántsem jelent ajánlást a sportolóknak, csupán előirt munkáját végezte el a WADDA. Az elmondottakból kitűnik, hogy mennyire áldásos szer – teszem azt – a sósav s mennyire tökéletesebb az emberi meglátástól, amikor is hibátlanul elkülöníti az értéktelen fémet a nemestől, az aranytól.
