Mivel kirúgása mögött (mi mást mint) politikai okokat sejt, úgy döntött, hogy bepereli az államot. Érvei között szerepel egy – állítólagos – átirat is, amiről csak ő tud, s ami a Világbanktól érkezett. Ebben a nemzetközi pénzintézet őt dicséri.
Érdekesmód, a kormány egyetlen tagja, még a mindenben kotnyeles Mlađan Dinkić sem tud ilyesmiről. Arról azonban igen, hiszen nemzetközi szakmai körökben nyilvánosságot kapott a tény, hogy a Világbank az adózási kérdésekkel kapcsolatban 183 ország között Szerbiát a 143. helyre sorolta. Az indokok magyarázatai között szerepel, hogy egy szerbiai vállalkozó 66 alkalommal fizet adót és járulékot, s a különféle, ezzel kapcsolatos űrlapok kitöltésével egy évben nem kevesebb, mint 279 órát kénytelen eltölteni. Az adófizetéssel kapcsolatos különféle illetékek felemésztik a profit több mint 11 százalékát.
Velünk ellentétben a meglehetősen elbürokratizált keleti országokban 37 alkalomra van szükség az adók és járulékok fizetését illetően.
A Világbank azt is felrója Szerbiának, hogy az elmúlt négy évben nem hajtotta végre az adóreformot, holott bizonyított tény, hogy az adminisztrációs könnyítések növelik az adókötelesek fizetési kedvét.
Radosavljević ezt úgy próbálta elérni, hogy – Szerbiában első adóhivatali igazgatóként – negyedévenként közzétette a nagyobb adósok listáját, s ezzel mintegy szégyenoszlophoz kötözte őket.
Ennek ellenére a hivatal kinnlevősége elérte a 360 milliárd dinárt. Az elemzések kimutatták, hogy ennek az összegnek csupán a töredékét, hozzávetőleg 30 milliárd dinárt lehet behajtani. A többivel a csődbe jutott, vagy átszervezés alatt álló vállalatok tartoznak.
Mindenesetre, az adóhivatal igazgatójának személyes hőbörgése és a valóság között meglehetősen nagy a szakadék. Ha nem így volna, akkor a Világbank a nyugat-balkáni körzetben nem sorolta volna Szerbiát az utolsó előtti, a világban pedig, amint fentebb említettük, a 143. helyre, s ezzel olyan országok társaságába kerültünk, mint Niger, Nicaragua és Mozambik.
