(Fotó: Ótos András (archív fotó))
Szerkesztőségi összefoglaló
– Szerbia már az államcsőd előszobájában tartózkodik, aminek a jelei, hogy az ország már nem képes sem a hazai, sem a nemzetközi pénzügyi piacról finanszírozni növekvő adósságszolgálata terheit, ám ennek nem feltétlenül kell rosszul végződnie, az új kormánytól függ, hogy mi lesz a végkifejlet – nyilatkozta tegnap a Szabad Európa Rádiónak Vladimir Gligorov, a Bécsi Nemzetközi Közgazdasági Tanulmányok Intézet munkatársa.
A szerbiai államadóssága az utóbbi négy évben nőtt meg ugrásszerűen. A pénzügyminisztérium legutóbbi adatai szerint Szerbia közadóssága 15,5 milliárd euró, ez pedig azt jelenti, hogy egy év alatt megközelítőleg egymilliárd euróval nőttek az ország tartozásai. Ha az euró árfolyama eléri a 120 dináros értéket, ami csak idő kérdése, akkor ez az összeg a hazai össztermék 57,2 százaléka lesz már. Az Európai Unióban a 60 százalékon túli adósságterhet tekintik súlyos eladósodottságnak, az ettől is szigorúbb szerbiai költségvetési törvény 45 százalékban határozza meg a GDP-arányos tartozás felső határát. Ezt már a tavalyi év utolsó negyedében túlléptük. A valódi problémát azonban nem is a százalékhatárok áthágása jelenti, hiszen az erős gazdasággal rendelkező és a hitelezők bizalmát élvező országnak a 60 százalékon túli adósságteher finanszírozása sem jelenthet gondot. Szerbiában viszont a gazdaság teljesítménye egyre rosszabb, óriási a költségvetési hiány, folyamatosan nő a munkanélküliség, aszály sújtja a mezőgazdaságot, csökken a hitelezők bizalma, aminek jeleként – és részben okozójaként – az utóbbi napokban két nemzetközi hírű hitelminősítő is rontott Szerbia adósbesorolásán.
Megoszlik a szerbiai közgazdászok véleménye az ország jelenlegi helyzetével kapcsolatban, két markánsan eltérő vélemény látszik kikristályosodni a szakértők között: az egyik szerint az ország mély pénzügyi válságban van, de egyelőre még nem veszélyezteti az államcsőd, a másik szerint már a csőd előszobájában vagyunk, ami azonban nem feltétlenül kell hogy pénzügyi fiaskóval végződjön, van tehát még esély a kilábalásra. A sokat idézett közgazdász, Vladimir Gligorov az utóbbi álláspontot képviseli. Értékelése szerint a csőd bevezető szakaszába jutott az az ország, amely a Nemzetközi Valutaunióval (IMF) készenléti hitelmegállapodást kíván kötni. Az IMF-fel megkötött megállapodás viszont, magyarázza Gligorov, olyan válságkezelői megoldásokat tartalmaz, amelyek esélyt nyújtanak az adósságcsapdából való kimenekülésre.
A Standard & Poor's (S&P) hitelminősítő indoklásában az szerepel – folytatta Gligorov –, hogy kicsi az esélye annak a nemzetközi pénzügyi szervezettel való gyors megegyezésnek, emiatt Szerbiának alternatív megoldásokat kell találnia költségvetési hiánya finanszírozására. A szerb kormány előtt egyik áthidaló megoldásként merült fel, hogy egy másik államtól, Oroszországtól vagy Kínától kérnek hitelt, pontosabban az infrastrukturális beruházásra folyósítandó orosz kölcsönt az államháztartási hiány befoltozására fordítják. Gligorov szerint láthatóan ebben a kérdésben a kormánytagok között sincs teljes egyetértés, ráadásul az sem világos, hogy mit tudnak felajánlani a hitel fejében a Szerbiának hitelező „baráti országoknak”.
Az egyetlen, jóllehet összegszerűen kevésbé jelentős forrás, amihez hozzájuthat az ország, az az Európai Stabilizációs Alapból várható pénzsegély, ennek a folyósítását viszont az IMF-fel kötendő megállapodástól teszik függővé.
Gligorov szerint ebben a helyzetben elképzelhető, hogy a nemzetközi hitelminősítők ismét rontanak Szerbia adósbesorolásán, ami tovább növelheti az adósságszolgálat már így is hatalmas terheit.
