2024. április 15., hétfő

Ha akciós, megvesszük!

Az ember úgy gondolja, azért megy el a boltba, hogy megvegye azokat a dolgokat, amik éppen elfogytak. Elindul a kis listájával, amire felírta a mosogatószert, a toalettpapírt, néhány tejterméket, a kenyeret, valami felvágottat, és azt hiszi, ennyivel meg is ússza. Ez egy kisebb üzlet esetében talán még működhet is, de az úgynevezett szupermarketekben ez szinte lehetetlen, ugyanis annyi mindent elébünk pakolnak, hogy tényleg elcsábulunk. Nemrég hallottam a Lidlben, hogy ott például úgy érdemes vásárolni, hogy először meg kell nézni, hogy ott hátul mit kínálnak extra jó áron, aztán pedig meg kell keresni azt a részt, ahol a többszörösen leárazott utolsó darabokra lehet szert tenni. Szóval, az ember bemegy a szupermarketbe a kis listájával, de mielőtt még a kosarába tenné azt a néhány terméket, amiért valójában érkezett, tesz egy olyan felesleges kört, amely során kevésbé szükséges, sőt, lehet, hogy felesleges, de remek áron kínált portékákat szerezhet magának. Ha van az illetőben elég tartás, vagy tényleg csak annyi pénzzel érkezett, amennyibe a listás dolgai kerülnek, akkor talán megússza akciós cucc nélkül, egyébként szinte kizárt. A múltkor szemtanúja voltam, amint egy férfi és egy nő a leértékelt virsliből egy egész halmot vett. Nem számoltam meg, hogy pontosan hányat tettek a bevásárlókocsiba, de szerintem kb. félig rakták. Rögtön átfutott az agyamon, hogy talán buli lesz náluk, de amikor jobban szemügyre vettem őket, arra jutottam, nyilván ők eszik meg majd mindet az elkövetkező hetekben, vagy rövidebb idő alatt.

(Fotó: Ótos András)

(Fotó: Ótos András)

Néha érdemes egy kicsit nézni, figyelni, hogyan vásárol a nép. Tipikus eset, hogy anyuka odamegy egy leárazott izéhez, rövidnadrághoz, blúzhoz, alsóneműhöz, bármihez és elkezdi az apukának mutogatni. Próbálják kitalálni, kinek is lenne ez jó a családban, mert hát valakinek csak meg kellene venni, ha már ilyen olcsón adják. Még egy kicsit turkálnak köztük, aztán a legtöbb esetben kerül is valami a kosárba. Nyilván nem kellett, de vettek, mert jó áron volt, így megy ez.

Szemlélőként nevetséges egy ilyen szituáció, de a legtöbben ezt csináljuk, én is. Számtalanszor megtörtént velem, hogy több hülyeséget is belepakoltam a kosaramba csak azért, mert állítólag jó áron kínálták. Persze fogalmam sem volt róla, hogy máshol az a valami mennyibe kerül, de mivel azt írta rajta, hogy gyors akció, kihagyhatatlan lehetőségnek tűnt. Azon már nem is gondolkodtam, hogy egyáltalán kell-e az a dolog. Többször csináltam már azt, hogy miután a kosaramba raktam néhány hihetetlenül jó áron kínált valamit, tettem még néhány kijózanító kört és megbeszéltem magammal, hogy tulajdonképpen egyikre sincs szükségem, mind csak az a jó lesz még valamire kategória, vagyis felesleges megszabadulnom plusz négyezer dinártól. Így szépen visszacsoszogtam a hihetetlen akciók helyszínére és visszatettem a polcra azt a néhány dolgot.

Sajnos olyan is van, hogy elmaradnak a kijózanító körök, ez főleg fizetés után szokott előfordulni, amikor még úgy tűnik, megengedhetem magamnak. Hát, így megy ez a vásárlás, hogy néha elfelejtek megvenni ezt-azt, amit eredetileg akartam, de akciós fagyi nélkül biztos nem jövök haza.