Kevés rendelkezést olvastam olyan lelki nyugalommal, mint a Mindenkinek a sajátja (Svoj na svome) épületlegalizálási program hátterében álló törvényről szóló bejelentéseket. Már több mint két hónapja, hogy nyugtáztam magamban: személyesen egyáltalán nem érint a lehetőségként beharangozott intézkedés. Hisz tulajdonomban van olyan hitelesített kataszteri kivonat, amely igazolja, hogy a telkünkön levő összes objektumot a valóságnak megfelelően jegyzi a hivatal. Erre a közel másfél évtizeddel ezelőtt igényelt lakáshitelhez volt szükség. Az akkor végigjárt utakat és kiharcolt eljárásokat soha nem felejtem el: az emlékük a mai napig görcsbe rándítja a gyomromat.
Teljesen megértem azokat, akik kihasználták az elmúlt 60 napban érvényesített program lehetőségeit. A kérelmezők szerint az új törvénnyel valóban egyszerűsítették az épületlegalizációhoz kapcsolódó eljárást, bár voltak kérdéses esetek. Egy temerini kérelmező elmesélte, hogy teljesen mást mutatott a műholdas felvétel, mint amit a telekszámán jegyzett a kataszter, és még az sem volt egyértelmű, hogy a melléképületek közül melyiknek a bejegyeztetését kellene jelenleg elvégezni. Végül sikerült egyeztetni a Terület- és Városrendezési Ügynökség, valamint a kataszteri hivatal között. Számos hasonló esetről számolt be a helyi városrendezési osztály vezetője is Temerinben a helyi lapnak, és elmondta azt is, hogy a községben 3700 kérelmet vettek át az elmúlt két hónapban. Országos szinten a Köztársasági Földmérő Intézet adatai mintegy 2,5 millió kérelemről szólnak. Így jogosan vetődött fel a kérdés a kérelmezőkben: vajon mikor lehet számítani az első végzésre?
Főként, hogy a szakemberek szerint a jelenlegi kérelmezés még nem jelenti azt, hogy a szóban forgó ingatlant a valóságnak megfelelően be is vezetik, vagyis be is „rajzolják” a kataszter munkatársai. Az említett országos ügynökség ugyanis a kérelemhez csatolt dokumentumok alapján annyit rendel el végzésben a hivatalnak, hogy az adott objektumnál vezesse be a kérelmező tulajdonjogát. Lábjegyzetben azonban szerepelni fog a kataszteri kivonatokon, hogy a tulajdonjogot az új törvény alapján vezették be, és így „pontosításra vár” a dokumentum. Hogy milyen pontosításra? A földmérők szerint valószínűleg ugyanarra, amit korábban a tulajdonjog bevezetése előtt megköveteltek: pontos kimérésre, az objektum állapotának és funkciójának megállapítására, a használati engedély megadására és még miegymásra. A hangsúly itt a „valószínűn” van: az új törvény ugyanis csak a program által megvalósított könnyített kérelmezés eljárását határozta meg, a továbbiakra nem tér ki. Így a szakemberek jelenleg nem tudják tájékoztatni az ügyfeleiket sem arról, hogy mikor várhatnak végzést az ügyükben, sem pedig arról, hogy esetlegesen milyen dokumentumokra vagy más cselekményekre lehet még szükség ahhoz, hogy a kataszter be is „rajzolja” a korábban törvénytelen státusszal megjelölt objektumukat.
A 2,5 milliós nagyságrendű kérelmezésszám hátterében az is áll, hogy sokan megijedtek az új törvény azon kitételétől, amely szerint az a legalizálatlan objektum, amelyre a program keretében nem nyújtanak be kérelmet, akár állami kisajátítás alá is kerülhet. A szakemberek szerint alaptalan a félelem: megnyugtatták a polgárokat, hogy ez azért nem egy tollvonásra működik. A kisajátítás, vagy szélsőséges esetben a bontás ugyanis nem történhet meg felügyelői bejelentés nélkül. Ezekre a gyakorlatban csak jelentéktelen arányban kerül sor, többnyire akkor, ha az adott területre közérdekeket szolgáló infrastruktúrát vagy objektumot terveznek építeni. Ilyen esetekben a törvényes előírások meghatározzák a tulajdonos jogait: ezen rendelkezések pedig jelenleg is hatályosak.
Az viszont kérdés, hogy mire jó az a tollvonás, amely a tulajdonjogot előbb tisztázza, mintsem hogy a valós helyzethez mérten végleg rendezze az illegális építkezés következményeit. Hacsak nem arra, hogy „papíron” ki lehessen mutatni a sikert. Ami jó marketinggel (ismét) árnyékba szoríthatja a valóság káoszát.
Nyitókép: Ótos András felvétele
