Mostanában a hírek java Donald Trumpról szól. Szinte a csapból is Trump folyik. Nemrég jelent meg Bruce Springsteen Streets of Minneapolis című zeneszáma, amelyre sokan felkapták a fejüket, hiszen nyílegyenesen és kertelés nélkül kritizálja Trump bevándorlás elleni politikáját. A zenész Trumpot gúnyosan királynak nevezi, akinek saját hadserege van, valamint előhozza Alex Pretti és Renée Good ügyét, akik egy razzia során, hatalomgyakorlás következtében vesztették életüket Minneapolis utcáin. Bruce Springsteen dalának címe némileg a korábbi zeneszámára, a Streets of Philadelphiára utal, amely az 1993-as Philadelphia című film betétdala, és amellyel Oscar-díjat nyert.
Alex Pretti és Renée Good halála kapcsán Trump az emberei védelmébe állt, önvédelemnek titulálva a a történéseket, Bruce Springsteent pedig sértő szavakkal illette. Nem ez volt az első eset, hogy Bruce Springsteen összetűzésbe került Trumppal. Tíz évvel ezelőtt Trump az egyik kampánya során a Born in the U.S.A. című dalát használta, amire a zenész hangos felháborodással reagált. Ez a zeneszám 1984-ben jelent meg, és a zenetörténet egyik legfélreértettebb dalának számít. Az erősen patrióta értelmezésű cím ellenére, ez egy háborúellenes dal, a vietnámi háborúra és annak utóhatásaira reagál a veteránok szemszögéből. Ami mindhárom Bruce Springsteen dalt jellemzi, hogy ún. protest songokról, azaz tiltakozó vagy akár tüntetéseket szító dalokról van szó. Ez már szinte egy külön zeneműfajnak számít, az ide tartozó dalok pedig arra hivatottak, hogy az épp aktuális társadalmi problémákra hívják fel a figyelmet, és tiltakozást fejezzenek ki.
A rockzene egyik alapeleme a lázadás, ám a zene és az ellenkezés már azelőtt is összefonódott. Nehéz megmondani, hogy melyik volt az első tiltakozódal, mert a zenének mindig is köze volt a harcokhoz, a háborúkhoz, a tüntetésekhez. A brit nemzeti himnusznak számító God Save the King-et úgy tudni 1744-ben mutatták be, és a zeneszerzője ismeretlen. A szövege azáltal variálódik, hogy király vagy királynő ül a trónon. Egy anonimitásba burkolózó női szerző viszont 1792-ben a himnusz dallamait használva, a Rights of Woman dalt alkotta meg, amellyel a nők jogaiért szállt síkra. Sokkal később, 1977-ben, a Sex Pistols punkrock együttes kiadta a God Save the Queen című dalt, amelyben a brit monarchiát és a társadalmi helyzetet kritizálta. A punk eleve egy lázadó műfaj, és inkább az számít furcsának, ha egy zeneszámban nincs direkt kritika vagy üzenet.
Ahogyan arra Billie Joel a We Didn't Start the Fire című dalában utal, Amerika mindig is forrongott. A faji és a nemi megkülönböztetések, a vietnámi háború, a hidegháború és a nukleáris fenyegetettség oda vezetett, hogy a zenészek tömegesen foglalkoztak ezekkel a témákkal, és arra kérték vagy szólították fel a politikumot, és általában az embereket, hogy térjenek észhez. Egy mondás szerint a történelem ismétli önmagát. A mai idők elemzői egyre inkább párhuzamot vonnak Trump és Nixon kormányzása közt. Nixon a vietnámi háború egyik kulcsfigurája volt, de sok mást is a számlájára írnak. Neil Young 1971-es Ohio című dala egyenes utalás az egy évvel korábban történt Kent State-i lövöldözésre, amely során – a feljegyzések szerint – négy egyetemista életét vesztette, és legalább kilencen megsebesültek, miután a nemzeti gárda katonái tüzet nyitottak a hallgatók tömegére, akik a vietnámi háború ellen tüntettek. Neil Young a dalában Nixont, a katonáit és a négy halottat is említi. Meglehet, ez a dal is inspirálta Bruce Springsteent, amikor a Streets of Minneapolist írta. Akik viszont mindig nagy hatást tettek Springsteenre, azok az aktivistákként is tevékenykedő zenészek. Kiváltképp a generációja szó szólójaként nevezett Bob Dylan, aki annyira elismert lett, hogy a dalszövegeiért irodalmi Nobel-díjat kapott. Bob Dylannek mindig volt mondanivalója háborúellenességi és polgárjogi témákban. Persze nemcsak neki, hanem számos együttes és előadó írt tiltakozó dalokat, mások mellett Donovan és Joan Baez, akik a mai napig reagálnak a világban zajló történésekre. Ami a háborúellenességet illeti, az egyik első dal minden bizonnyal az I Didn't Raise My Boy to Be a Soldier lehetett, amelynek a jelentése félreérthetetlen: „Nem azért neveltem fel a fiamat, hogy katona legyen”. A zeneszerzője Al Piantadosi, a szövegírója Alfred Bryan. Érdekesség, hogy ez a dal 1915-ben jelent meg, az első világháború kezdetén, amikor Amerika még csak készült a harcokra.
Egy tiltakozásra buzdító dalnak azonban nem kell feltétlenül bírálónak lennie. Erre példa a Martha and the Vandellas által előadott, 1964-es Dancing in the Street, ami az utcára invitálja az embereket táncolni, de valójában polgárjogi megmozdulásokra lelkesít. A dalt többen is átdolgozták, 1985-ben David Bowie és Mick Jagger, a Live Aidhez kötődően. A Live Aid Bob Geldof monumentális vállalkozása volt, egy jótékonysági program és egy szuperkoncert. Ez mind az afrikai éhezők megsegítésére irányult, és számos híresség lépett fel. Azóta eltelt negyven év, és mint tudjuk, sajnos nem hozta meg a várt eredményt.
Ha a tiltakozásokról beszélünk, nem mehetünk el szó nélkül a délszláv háború és a kilencvenes évek tüntetései mellett sem. Azokban az időkben is jócskán készültek dalok, amelyek demonstrációkra lelkesítettek. A Haustor 1985-ös Šejn című zeneszámát az Eyesburn dolgozta át 1999-ben, jól kiemelve az Izađi i bori se című sort. Sok más dal mellett itt említhetjük a Darkwood Dub Sistem, a Kanda, Kodža i Nebojša Proći će i njihovo, illetve a Goblini Ima nas című dalát. Ami pedig kihagyhatatlan az a Rimtutituki alkalmi háborúellenes formáció, amelyet az EKV, az Elektični Orgazam és a Partibrejkers tagjai alkottak. A zenekar a Slušaj 'vamo című dalával sajátos módon szólít fel a békességre. Az együttes bonyolultnak hangzó és értelmetlennek tűnő nevéről pedig csak annyit, hogy egy rejtvényről, szójátékról van szó. Kicsit át kell forgatni a szótagokat és teljesen érthetővé válik. Igen, egy vulgáris kifejezést kapunk.
Nyitókép: Facebook/ Bruce Springsteen oldala
