2024. június 22., szombat

Főzés kontra rendelés

A 21. század felgyorsult világa igazi versenyfutás nemcsak az idővel, hanem önmagunkkal szemben is. Sokszor azt kívánjuk, hogy bárcsak a 24 órába beleférne 36 óra. A reggeli koránkelés után indul a futam: készülődés a munkába, közben a gyereket felkészíteni az iskolára, uzsonnát pakolni, teát főzni neki, hogy mégis ne műkajákon nevelkedjen, majd rohanás az iskolába és a munkahelyre. Nyolc órával később ugyanez visszafelé, gyerekért a suliba és haza. Azt hinnénk, hogy milyen jó, végre otthon vagyunk, igen ám, de már érkezik is a felszólítás: „Anyaaaaaa! Éhes vagyok!” Ezzel nincs is semmi baj, én arra sem emlékszem, hogy ittam volna reggel óta, nem hogy ettem volna valamit. Így a délután derekán nekiállok főzni, amiből jobbik esetben estebéd lesz, vagy inkább vacsora. Lusta lennék? Teszem fel magamnak a kérdést. Hogy csinálták a szüleink, nagyszüleink, hogy mindig friss és meleg ebéd várt iskolából hazaérve? Igen, azok más idők voltak. Akkor a nagyik, már nyugdíjasan, ráértek egész délelőtt főzni az egész családra. Kifogás? Lehet, de semmiképpen sem elítélendő.

Természetesen ahány ház, annyi szokás, így mindenki más és más módot talál, hogy az imént leírt ciki forgatókönyvet elkerülje. Van, aki bespájzolja előre az egész heti, vagy legalább 2-3 napi ebédet, van, aki egyszerűen leszokik a napközbeni főtt étel fogyasztásáról, de olyan is akad szép számmal, aki házhoz rendel, ezzel időt, energiát és pénzt (ja, azt nem!) spórolva. Kapunk is a fejünkhöz, hogy: persze, akinek van rávalója, az megteheti! Lássuk, mennyi az annyi, és hazánkban hogyan is működik ez.

Olvasóink a múlt héten már találkozhattak lapunk egy írásával, amely kifejtette, hogy mekkora lett a kereslet a futárszolgálatok iránt. Kezdetben csak bizonyos éttermek és pizzériák nyújtottak efféle szolgáltatást, mára már viszont erre szakosodott vállalatok nyíltak. A koronavírus-járvány sok üzletágat padlóra küldött, ellenben ezt felvirágoztatta. Csak kapkodtuk a fejünket a különböző kirívó színű kabátot viselő emberkék láttán, akik kerékpárral, gyalog, robogóval vagy személyautóval szaladgáltak a városban. A kijárási tilalom meglehetősen megnehezítette a polgárok életét, így kézenfekvő volt kihasználni ezeket a szolgáltatásokat. Most már nemcsak a vendéglátóipari egységekből, hanem a bevásárlóközpontokból is szállítanak élelmiszert, amelyhez mindössze csak néhány kattintás szükséges mobiltelefonon vagy számítógépen. Egy ismerősöm által volt alkalmam nekem is betekinteni ebbe a munkafolyamatba. A számomra bizonytalannak vélt munkafeltételek ellenére a futárok valóban elégedetten számolhatják a hónap végi jövedelmüket, mint Dagobert bácsi, ám ezért a pénzért meg is dolgoznak rendesen. Felmerül a kérdés: akkor talán sokat fizetünk nekik?

Az interneten kutakodva és számolgatva az összegek közti különbségeket, arra a megállapításra jutottam, hogy a fizetendő marzsa változó. Ez elsősorban függ attól az árkülönbségtől, amelyről a futárcég és az adott étterem vagy bolt megállapodott, valamint a kiszállítás helyszíne és a vendéglátóipari egység, illetve a bevásárlólétesítmény közötti távolságtól. Minél kisebb a táv, annál kevesebbet számolnak fel. Átlagosan nézve 15 és 30 százalék közötti összeggel fizetünk többet cserébe azért, hogy otthon a fotelben ülve „vásárolunk be” vagy „főzzük meg” az ebédet. A futárok tapasztalatai alapján túlnyomó többségben a 18 és 35 év közötti korosztály él ezzel a lehetőséggel. Egy átlagos vásárlás alkalmával pedig 1500–1700 dinárt költenek.

Van viszont egy klasszikusabb megoldás is az időhiány-ebédfőzés csatájában, amelyet talán az idősebb populáció kedvel, ez pedig a menü ebéd. Ebben az esetben többnyire mi kell, hogy elmenjünk az adott étterembe megvásárolni a két-három fogásból álló komplett ebédet. Ez tökéletesen meg is oldható úton hazafelé. Ennek az ára jelenleg 700 dinár körül mozog adagonként. Amennyiben bizonyos összegen felül vásárolunk, vagy legalább két menüt rendelünk, némely étterem ingyen házhoz is szállítja azt.

Rajtunk áll tehát, hogy a rohanó napjainkba bepréseljük-e a főzés élményét, hogy a gyermekeinknek is meglegyen az anya főztje érzése, vagy időnként, mikor minden kötél szakad, kényeztetjük magunkat egy éttermi házhoz rendeléssel, hiszen nemcsak a gyors ételek, hanem a klasszikus, házias ízek is szerepelnek a kínálatban. Az idő pénz, így el kell döntenünk, hogy mi felel meg jobban számunkra. A lehetőségek tárháza nagy, a pocakunkat pedig meg kell tölteni.

Nyitókép: Pixabay