Tolnay János, a kúlai polgári iskola megalapítója, pályája elején a palánkai polgári fiú- és leányiskola számtan-, mértan-, mértanirajz-, szépírás- és kézimunkatanára volt. A Kúlán megjelenő Bácskai Közérdek című lap 1913. október 5-ei számának Tanerők választása című beszámolójában közölte: „Tolnay János palánkai állami polgári iskolai tanárt az újonnan alakult kulai községi polgári iskolához rendes tanári, igazgatói állásra kineveztetett.” Igazgatói tisztségét 1914 és 1918 között öt évig töltötte be. A hírlapok közlése szerint az igazgató kiváló ügyszeretettel végezte munkáját.
A Tanulmányi utunk – Május 7–13-ig című, A palánkai áll. polgári fiú- és leány-iskola értesítője [az] 1909–10. tanévről című kiadványban megjelent útirajza a magyar tengerpartra, Fiume–Buccari–Abbázia vidékére viszi az olvasóit. Vonattal megtett útjuk során „őszinte csodálkozás moraja zúgott fel, midőn a sziklák közül egyszerre csak előbukkant a tenger. Magunk alatt láttuk a mélyen fekvő Buccari-i öblöt, az Isztriai félszigetnek hosszan elnyúló hegyláncát, a Quranero öböl szélesen elterülő vizét, a rajta himbálódzó halászhajókat s különböző irányban haladó gőzősöket. Most mindenki a vizet nézi, észre sem vesszük, hogy az utolsó alagút sötétje borul ránk. Kijutva belőle előttünk van Fiume kikötőváros.” Ebben a diáklányoknak szervezett kirándulásban a megszokottnál jóval több volt a didaktikai cél: Zágráb és a horvát karsztvidék szépségeinek fölfedezése után Fiuméből elsősorban a kikötő, a kőolaj-finomító, a rizshántoló üzem, a dohánygyár és az akvárium megismerése volt az elsőrendű cél, mindamellett a diákoknak bőven volt részük a mediterrán csodákban is: „A Boullevardon végig sétálva Tersattóra igyekszünk – emlékezett vissza később a kirándulás legszebb pillanatára Tolnay János –, hogy megnézzük a Frangepánok régi várkastélyát, ahonnan a legelragadóbb kilátás nyílik Fiume városára és kikötőjére. Magunk alatt látjuk a Fiumara mélyen bevágódott völgyét, s azon túl a város vörös cseréppel fedett háztengerét. Távolabb a kikötőt látjuk, amelyet a Mária Terézia hullámgát véd a tenger viharai ellen.” Másnap városnézéssel töltötték az idejüket: a Kormányzói palota, a kikötő és a halcsarnok csodálatos élményt jelentett az alföldi leányok számára. Cirkvenica újabb szépségeket rejtett magában. „A parton egy jól ápolt fasor alatt sétáltak a fürdővendégek. Odább törökök árultak ezüstből vert fegyvereket és türkizzel kirakott gyűrűket.” A palánkai diáklányok hazaindulás előtt még ellátogattak a bazárba, ahol a megmaradt garasokon emléktárgyakat vettek. Vasárnap reggel értek Zimonyba, ahol megnézték a Millenniumi emléket. „Egy-egy kődarabocskát hoztunk magunkkal a régi várfalból, Hunyadi János nagy emlékének tanújaként.”
A Bácskai Közérdek című hetilap 1914. június 28-ai száma A kulai polgári iskola első éve című vezércikkében emlékezett meg a jeles eseményről. „Tolnay János, a kulai polgári iskola igazgatója, akiben új intézetünk minden tekintetben elsőrangú szakerőt és vezetőt nyert” – emelte ki az írás szerzője –, egy igen tanulságos és felettébb bölcs írással, a Mivé neveljük gyermekeinket? című tanulmánnyal ünnepelte iskolája sikeres első évét. Tanulmánya eredetileg a tanintézet 1913–1914. évi értesítőjében jelent meg, de munkáját a lap még abban a számában, a tárcarovatában is közölte. A szülői szeretet és gondoskodás a természet leghatalmasabb törvénye – hangsúlyozta Tolnay János. A szülők egész életükön keresztül gyermekeik jövőjéért munkálkodnak, fáradoznak. Sokszor teszik félre az élet apró kényelmeit, sőt nélkülöznek is, csak hogy gyermekeik kiképezéséhez, jobblétének előmozdításához előteremtsék a szükséges anyagi eszközöket. Mert a szülő gondja, vágya, életcélja és öröme: gyermekeik boldogulásának biztosítása. Minden szülő kénytelen lesz egyszer feltenni a kérdést: mit csináljak a gyermekemmel, milyen pályára adjam, hol boldogul legjobban, legkönnyebben? A szerző a továbbiakban párhuzamot vont a középiskolák között, határozottan kidomborítva a különbséget a tanonciskola, a polgári iskola és a gimnázium között. „A polgári iskola arra törekszik – mutatott rá a polgári iskola igazgatója –, hogy növendékei már a négy alsó osztályban is befejezett képzést nyerjenek, hogy azzal közvetlenül a gyakorlati életbe lépve felnőtt korukban, mint értelmi önállósággal bíró kereskedők, iparosok vagy gazdák sikeres munkásságot fejtsenek ki üzletük, gazdaságuk ésszerű vezetésében, és képesítse őket arra, hogy a közgazdasági téren nyilvánuló rohamos haladással szüntelenül lépest tarthassanak.” Tolnay János bölcs körültekintéssel foglalta össze a középiskolák társadalmi és nemzeti jelentősét is. „Közismert dolog – írta –, hogy milyen fontos szerepet játszik egy nemzet életében a művelt polgári osztály. Ez van hivatva nemzeti életünket fenntartó versenyét, a népeknek ezt a csendes, de folytonos és egyre hevesebb harcát kivívni. A mai kor szelleme minden téren szabad versenyre szólítja az embert. A testi erő és ügyesség felett az értelem van ma túlsúlyban, s a szellemi képesség az a tényező, amely nemcsak az értelmi, hanem a gyakorlati foglalkozások – az ipar, a kereskedelem és a gazdaság – terén is hivatva van boldogulásunkat biztosítani. […] A polgári iskola tehát a művelt polgári osztálynak előkészítő iskolája. Nem kisebb és nem kevesebb, mint a gimnázium vagy a reáliskola megfelelő osztálya, hanem elsősorban és kiváltképpen a gyakorlati életpályákra előkészítő iskola. Módot nyújt azonban ahhoz, hogy tanulói más célokat szolgáló iskolába is átléphessenek.”
Tolnay János világháborús éveinek története, további sorsa ismeretlen. Az újvidéki Reggeli Újság 1930. június 13-ai számában közölt A gyakorlati éleire valónevelést tükrözi vissza a noviszádi polgári iskola kiállítása című beszámolójában azonban újra előfordul Tolnay János szaktanár neve, ezúttal mint kiállítás-szervező hirdette a polgári iskola lényegét és jelentőségét. A jeles pedagógus a tanintézet nevelési irányát a következőkben vázolta: „Az állami polgári iskola növendékeinek túlnyomó része közvetlen az életbe lépve, az ipar, kereskedelem és gazdaság körében keresi a megélhetési alapot. Iskolai nevelő munkásságunknak ez szab irányt, azért az értelem fejlesztésén kívül a lelkekben szunnyadó alkotási vágyat is életre támasztjuk, mert az élet alkotó cselekvést kíván. A polgári iskola tantervében felöleli a kézimunkát, alkalmat ad a kézügyesség intenzív gyakorlására, beleoltja növendékeinek lelkébe az alkotó munka iránti szeretetet, becsülést, készséget, örömet, a munkának felemelő tudatát.” Tolnay János, a kiváló szaktanár és pedagógus 1910-ben diákjainak a magyar tengerpart természeti pompája és történelmi emlékei mellett megmutatta Fiume ipari és gazdasági jelentőségét, a kikötő, a kőolaj-finomító, a rizshántoló üzem, a dohánygyár és az akvárium megismerése volt az elsőrendű célja. Újvidéki megnyilatkozásából kitűnik: húsz éves pedagógusi pályája során végig az emberi alkotó-teremtő munka hív és hirdetője maradt.
Nyitókép: Kúla, Ferenc József tér (Fotó: Mák Ferenc archívumából)
