2024. április 17., szerda
GYŰRŐDÉSEK

Veszendő értékek őrei

KerekPerec – Népújság Magazin 2023, Lendva

Immár sok-sok éve ad alkalmat az évzáró kulturális-közéleti számvetésre Lendván, a Magyar Nemzetiségi Tájékoztatási Intézet kiadásában megjelenő KerekPerec című színes magazin, melynek lapjain a közösség kiváló írói, történészei, művészei foglalják össze azokat a helyi, muravidéki eredményeket, teljesítményeket, melyekkel a Kárpát-medencei magyarság értékeit gyarapították. A 2023-as esztendőre visszatekintő kiadvány élén Király M. Jutka Mégis az ember című írásában – érezhetően komor körültekintéssel – a mesterséges intelligencia mindennapjainkban betöltött szerepéről töprengett. Hol van a mesterséges intelligencia határa, vége, átveheti-e az egyedi, eredeti emberi gondolkodás szerepét? – fogalmazta meg aggodalmát a szerző. Úgy véli: a mesterséges intelligencia rendszere „rendelkezhet a világ összes információjával, mégis az ember az egyedi. Az ember az, aki irányítja a gépet, az ember az, aki táncol, süt és főz, fest, rajzol, akinek elcsuklik a hangja, ragyog a szeme, szeret, fél és izgul, aki megérzi a megfelelő pillanatot.” Király M. Jutka szerint történjen bármi is a titkos laboratóriumok homályában, az élet továbbra is változatlanul az emberről szól. Ezt látszik bizonyítani a KerekPerec 2023-ra visszatekintő tizenegy írásának mindegyike.

A beköszönő írás szerzője, Király M. Jutka Ami velem és bennem történik – Pandur Ludvik festőművész életét és pályáját bemutató írásában a kiváló szlovéniai alkotóval készült beszélgetését tette közzé. Pandur Ludvik a lendvai Pandúr Lajcsi festőművész fia. Pandúr Lajcsi a muravidéki művészet meghatározó alakja volt, képeinek központi eleme a muravidéki táj és a muravidéki ember. Fiát, Pandur Ludvikot tehát családi szálak fűzik Lendvához, itt született, és kiválóan beszéli a magyar nyelvet. Idős korára ő is felismerhetően egyedi művészi világot alakított ki, melyben a látvány és az érzelem szorosan összefonódik. Elmondása szerint számára az alkotás szellemi menedékhely, ahol biztonságban érzi magát. Zágrábban tanult Krsto Hegedušić „szabadiskolájában”, ahol elvárták tőle a kezdeményező magatartást. Később visszatért Mariborba, ahol ugyan pedagógiai pályára lépett, de a festészetet folyamatosan műveli még ma is. Elmondása szerint a kezdetekben a klasszikus párizsi modernizmus is csak kihívás volt a számára, nem a megállapodás, mindvégig igyekezett megtalálni a maga szuverén, egyedi stílusát. Ennek eredménye – ahogyan Király M. Jutka látta – a „teljes dematerializáció” lett, sárga és zöld foltokkal színezett szürke-sötétkék felületei tulajdonképpen csak árnyékképek lettek, ékes bizonysága ennek a kiadványban közölt Önarckép című alkotása is, ami a festő szerint is „tiszta képzelet”.

Farkas Brigita egy lendvai kiállítás kapcsán Az értelem dacára – Kulčar Priska festőművész című írásában az 1932-ben Szentlászlón született jeles alkotó pályáját mutatja be, aki apai ágon Hosszúfaluból származik, ám hosszú ideje Csáktornyán él, ennek ellenére kapcsolata a Muravidékkel szoros maradt. Pályája elején a Zágrábi Képzőművészeti Akadémia festészeti szakán tanult, később a Csáktornyai Muraközi Múzeum képtári részlegét vezette. „Progresszív, a saját kora előtt haladó alkotóról van szó” – olvasható a pályarajzban. Mint tanár, „enciklopédikus tudásával” számtalan csáktornyai és muraközi fiatal világképét alakította, keltette fel érdeklődését a művészetek iránt. „Elmondható róla, hogy egy városi legendának számít, akire sok-sok generáció emlékszik.” Absztrakt alkotásain a zöld kimeríthetetlen árnyalataiban szögletes konstrukciók formái sejlenek fel.

Farkas Brigita Álmodozó alkotó megérzésekkel című írásában Sijarič Biserka lendvai portréfotós „portréját” rajzolta meg. Hogyan lesz a fénykép által egy „egyszerű” arcból sokatmondó történet? – kérdezte beszélgetőtársát a Népújság újságírója. „Az arcnak és a fotónak is valamilyen mélyebb jelentéssel, tartalommal, illetve üzenettel kell bírnia – fogalmazta meg művészetének lényegét a fotós. – Portréalanyaimnál valami olyasmit keresek, ami első pillantásra nem vehető észre, olyasmit, ami miatt valaki, illetve valami – az én szememmel nézve – kiemelkedik az átlagból.” Sokszor egy kész történet készteti körültekintésre, ahhoz keresi a megfelelő arcot. „A fotózás során a történetemen vezetem át őket, és keresem a megfelelő pillanatot, az érzelmeket. […] Mindenki, aki az objektívem elé került, valamiért különleges a számomra, mert sajátos nyomot hagynak a fotókon, valamint lehetővé tették nekem, hogy a megfoghatatlan elképzeléseimet rajtuk keresztül valami kézzelfoghatóbbá – fényképpé – változtassam.” Kölcsönös együttműködésről és bizalomról van szó – fogalmazta meg művészi hitvallását Sijarič Biserka lendvai portréfotós.

A művészi portrék sorát a néphagyományokban rejlő értékek bemutatása követi: Szolarics Nađ Klára Meg kellett tanulnom fumut sütni című írásában a „pólyásbaba-alakú kalács” készítésének titkaiba vezeti be az olvasót. A dobronaki Toplák Aranka a népi örökség elhivatott őrzője, a hagyományokat és a szokásokat nem csak kutatja és gyűjti, hanem elsajátított tudását lelkesen és önzetlenül tovább is adja. Szenvedélye a magyar népi kultúra, a muravidéki magyar néptánc-hagyomány és a népi szokások ápolása. Mindebből nem maradhatott ki a fumu, a táj egyik legkülönlegesebb és legősibb lakodalmas kalácsának elkészítése-bemutatása sem.

Toplák Aranka előszeretettel készít hagyományos, tájjellegű ételeket. A szíve sugallata volt, hogy megtanulja a fumu (csecsemőnagyságú, babát formázó, ünnepi kalács) elkészítésének fortélyait is. Tudta, hogy a szokás továbbvitelével egy néprajzi kincset ment meg a feledéstől, képletesen visszahelyezve azt a muravidéki tulipános ládába. Petesházán, Göntérházán és Radamoson a hagyomány szerint a fumut a lakodalmakban a fiatal párnak ajándékozták a termékenység jeléül, valamint keresztelőre készítették, úgy ahogy a szokás megkövetelte, fiút vagy lányt formázva. „Nagy veszteség a népi hagyomány bármely elemének elvesztése, eltűnése – mondta Toplák Aranka. – A hagyományok életünk gyöngyszemei, nemesítői, semmi sem pótolhatja őket. Úgy érzem, hogy a felmenőink szokásainak, a népi örökségnek ott a helye a családjainkban, mert erősítik a kötődést, ünnepélyesebbé teszik a jeles napokat.” Lám, mennyi értéket őriz a KerekPerec 2023-as száma, melyek messze felülmúlják a mesterséges intelligencia „teljesítményének” határait!
 

Nyitókép: A KerekPerec 2023-as száma, címoldalán a fumuval