Kortársai „natur spieler”-nek tartották, azaz sakkjátszó őstehetségnek, aki leleményes, innovatív játékának köszönhetően küzdötte fel magát a 19. század végi, külföldön is ismert, magyar sakkmesterek sorába. Autodidakta és empirikus volt, s elméleti ismeretek nélkül is számottevő ellenfélnek számított.1 Az 1890-es évek végén ő volt az egyedüli délvidéki sakkozó, aki sakkmesteri titulussal rendelkezett, s tevékenységével és eredményeivel meghatározó szerepet játszott a déli végek sakkéletében.2 Erős, praktikusan játszó sakkozó volt.3
Hadilábon állt a sakkelmélettel, de igen erős és kifejlett, természetes sakkérzéke gyakran segítette át a sakkpartik kihívásain. A középjáték volt az igazi terepe, ahol kombináló képessége és ötletessége érvényesült, s ezek révén nem egy híres sakkbajnok felett aratott győzelmet. A hozzáértők szerint legtöbb játszmájában a „királyszárnyi gyalogrohamot” alkalmazta – túlnyomórészt sikeresen.4 A magyar sakk-szakirodalom halála után is, mondhatnánk mind a mai napig, időnként fel-feleleveníti egyik-másik híresebb, kreatívabb játszmáját.
Annak idején Erkel Ferenc, Makowetz Gyula, Charousek Rezső, Maróczy Géza és Forgács Leó mellett5 a magyar sakkmesterek élvonalába tartozott, rangos nemzetközi sakktornák megbecsült résztvevője volt. A külföldi mesterversenyeken bámulókat szerzett ötletes, temperamentumos játékával.6 Nemcsak versenyzőként járult hozzá a magyar sakk hírnevének öregbítéséhez, hanem sakknépszerűsítő tevékenysége is jelentős volt.
Maróczy Géza megállapítása szerint „dr. Noa egyike volt a legkiválóbb magyar mestereknek”.7
Úttörő szerepét nyomatékosítja, hogy a délvidéki magyar sakkozás első mestere volt, amellett az ország egyik legerősebb játékosa is8, ám nem tudott kellően érvényesülni. A Délvidéken ő honosította meg a távsakkozás gyakorlatát is.9 A hozzáértők szerint a nemzetközi sakktornákon azonban nem volt kitartása: gyakran félbehagyta a versenyt. Mint a Pesti Hírlap írta: „Temperamentuma nem bírta a nagy fegyelmet igénylő tornajátékot.”10 Ám csaknem minden megmérettetésen sikerült neki a világ legjobbjainak egyikén-másikán győzedelmeskednie: 1883-ban a londoni nemzetközi sakktornán a kor egyik világhírű mesterét, az orosz Csigorint győzte le11;
1 Heltai H. István: Charousek vagy Maróczy?, Magyar Sakk Lap, 1908. febr. 15.
2 Hencsei Pál – Horváth Vilmos (szerk.): A Magyar Olimpiai Akadémia évkönyve 2014, Budapest, 2015, 300–301.
3 Sakk. Pesti Napló, 1904. szept. 10.
4 Játszmák, Magyar Sakkvilág, 1917. dec. 16.
5 A győri sakk-kongresszus, Pesti Hírlap, 1924. aug. 3.
6 Lukács György (szerk): A magyar művelődés története, Budapest, 1929, 441.; Akkortájt a magyar sakkélet nyolc elsőrangú mesterrel büszkélkedhetett. A nemzetközi porondon pedig olyan sakkmesterek játszottak, mint a német Anderssen, Paulsen, Zukertort, dr Tarrasch, Teichmann és Laszker; az osztrák Steinitz, Englisch és Schlechter; valamint az amerikai Morphy, Mackenzie, Pillsbury és Marschall.
7 Egy évszázad sakkélete, Makovetz és Kortársai, Magyar Sakkélet, 1951/9. sz.
8 Bem: Sakk, Családi Kör, 1993. jún. 10.
9 Uo.
10 Dr. Noa József, Pesti Hírlap, 1910. jan. 23.
11 Dr. Noa József, Magyar Szó, 2014. szept. 1.
A nagybecskereki piarista gimnázium: itt végezte el az első négy osztályt
1892-ben pedig Blackburne-t verte meg a drezdai versenyen.12 Kiváló kombinációkészségének köszönhetően az említettek mellett több más jeles mester, így Maróczy, Zukertort, Winaver, Meckenzie, Mason, Bird és Gunsberg ellen is győzelmet vívott ki.13
Vidéki magányában megfelelő sakkpartnerek hiánya miatt nem volt megfelelő gyakorlati tapasztalata a sakkjátékban, ezért kortársai úgy vélték, hogy a nagy tornákon a gyakorlat hiánya nála a pozíciójátékban és a végjátékokban ütközött ki.14
Életpályája igencsak rövid volt: mindössze 47 éves volt, amikor egy komoly betegség áldozata lett. A sors iróniája, hogy nem sokkal a halála előtt (miután a sakk miatt hosszabb ideig hanyagolta munkahelyi kötelezettségeit), hivatalát is elveszítette és megélhetés nélkül maradt. Zseniális, ötletes sakkozási tehetsége, sajnos teljes egészében nem bontakozhatott ki. Ám mint egyik róla szóló értékelésben olvassuk, „az elméleti kutatásban messze megelőzte korát”.15 Megnyitási ötleteit negyedszázaddal a halála után egyesek ismét felfedezték.16
Sakknépszerűsítő tevékenysége a hazai és külföldi sakktornákon való részvétel mellett abban is megmutatkozott, hogy alapítója (és első tiszteletbeli tagja) volt a nagybecskereki17 meg az újvidéki sakkegyletnek (amelynek elnöke is volt)18. A Pesti sakkegylet tagjaként19 gyakran játszott annak legerősebb játékosaival, nem utolsó sorban pedig a City of London Chess Club tiszteletbeli tagja is volt (!).20
Emlékezetes marad egyik megmérettetése: 1886. október 17-én a Pesti Sakk-Klubban, ahol Noa a pestiek két legerősebb játékosával – Fähndrich Hugóval és dr. Jacobi Samuval – játszott. Dr. Noa ellen a pestiek három győzelemre menő páros mérkőzéseket játszottak. Sajnos nem maradt feljegyzés e mérkőzések eredményéről21, annál is inkább, mert hármuk viadala, akkortájt tulajdonképpen a magyar bajnokságot jelentette.22
A nemzetközi versenyeken a „mesteri tudás fokmérőjének tartott mesterharmadot” többnyire teljesítette. Sakkjátszmái közben pedig „több eredeti gondolattal ajándékozta meg a sakkvilágot”.23 A szakirodalom szerint különösen az előnyadásos játszmáknál jutottak kifejezésre kiváló képességei.24
NAGYBECSKEREKTŐL PESTEN ÁT BÉCSIG
Százhetven évvel ezelőtt, 1856. október 21-én25 látta meg a napvilágot egy tekintélyes, tehetős becskereki zsidó szappangyáros családjában. Szülei megbecsült tagjai voltak a nagybecskereki zsidó közösségnek. Zseniális sakktehetsége még ifjúkorában megmutatkozott, s hamar felkeltette környezetének figyelmét. 1865-ben iratkozott a becskereki piarista gimnáziumba és ott négy osztályt végzett.26 Osztályfőnöke Ivánfi Ede volt, Noa pedig jeles tanulmányi előmenetelről tett tanúbizonyságot.27 Érdekességként említjük, hogy gimnáziumi éveiben mennyiségtanból nem volt kitűnő, csak jeles, de ez semmiképpen sem hátráltatta tehetségének kibontakozását, hiszen csakhamar kiváló sakkozó lett belőle.
Gimnáziumi tanulmányait Pesten folytatta, ott kapcsolódott be a sakkélet vérkeringésébe.28 Ott szerette meg igazán ezt a játékot. Mindössze tizenhét éves volt, amikor 1873 decemberében elindult a Pesti Sakk-Kör nagyversenyén. Mint Ribli Zoltán írja, fiatal kora ellenére nagyon szívósan küzdött és szép eredményeket ért el.29
Az érettségi után egyetemi tanulmányait Pesten kezdte meg, majd Bécsben folytatta, ahol jogot tanult. Bécs akkortájt a sakkjáték egyik fontos európai központja volt, s Noa szorgalmasan látogatta is a sakk-köröket, ahol a legjobb osztrák játékosokkal mérkőzött.30 Egyetemi tanulmányainak befejeztével már méltó ellenfele lett a vezető sakkmatadoroknak.31
(Folytatjuk)
12 Uo.
13 Egy évszázad sakkélete, Makovetz és Kortársai. Magyar Sakkélet, 1951/9. sz.
14 Uo.
15 Bem: Sakk. Családi Kör, 1993. jún. 10.
16 Egy évszázad sakkélete, Makovetz és Kortársai. Magyar Sakkélet, 1951/9. sz.; A groningeni tornakönyv az O’Kelly–Janovszky játszma megnyitását „Noa-variantnak” nevezi.
17 Bem: Sakk. Családi Kör, 1993. jún. 10.
18 Uo.
19 Hencsei Pál – Horváth Vilmos (szerk.): A Magyar Olimpiai Akadémia évkönyve 2014, Budapest, 2015, 300–301.
20 Heltai H. István: Charousek vagy Maróczy?, Magyar Sakk Lap, 1908. febr. 15.
21 A Budapesti Sakk-Kör története, Magyar Sakkvilág, 1913. dec. 28.
22 Emlékezzünk régiekről, Magyar Sakkélet, 1960/10. sz.
23 Németh Ferenc: Egy régi bánáti sakkmester, Vajdasági Hírnök, 1994. febr. 20.
24 Uo.
25 Uo.
26 Uo.
27 Uo.
28 Ribli Zoltán sakkorvata, Portrénk: dr. Noa József, Magyar Ifjúság, 1979. máj. 25.
29 Uo.
30 Uo.
31 Uo.
Nyitókép: dr. Noa József
