A tűzoltó olimpikonok

Gunarason százkét éve létezik önkéntes tűzoltó testület, és ma is igen nagy népszerűségnek örvend a faluban. Azt, hogy a helyiek mennyire komolyan gondolják mindezt, jól bizonyítja, hogy több alkalommal is kijutottak a tűzoltó-olimpiára, Szerbia színeiben. Egy ilyen kis falu esetében ez óriási eredmény. A versenyek mellett a tűzoltásból is aktívan kiveszik a részüket, hiszen hivatásos tűzoltók legközelebb Topolyán vannak, ami közel 20 kilométeres távolságot jelent. Nagy könnyítés lesz számukra a tűzoltás terén, hogy a közelmúltban egy korszerű tűzoltóautót kaptak. Az elmúlt időszak eredményeiről és a jövőbeli tervekről Sinkovics Dórával, a Gunarasi Önkéntes Tűzoltó Egyesület elnökével beszélgettünk.

Hogyan indult és miként alakult az idők során a tűzoltó testület sorsa?

– A gunarasi tűzoltóság története 1924-ben kezdődött, amikor a moholi tűzoltóság kirendelt egységeként megalakult. Egy évre rá már kivált, és önálló tűzoltó testületként folytatta a munkát. Ezen a vidéken nagyon nagy szükség volt tűzoltókra, mert a környéken máshol nem volt tűzoltó egység. Legközelebb Topolyán voltak tűzoltók, ám azokban a régi időkben igen sokára értek ki. A háborús időszakban nem volt annyira aktív a testületünk, ami érthető is, viszont az 50-es, 60-as években már ismét aktívan működött. Az 1970-es években Balaska Mihály vette át testület vezetését, és egészen a 1990-es évekig ő irányította a munkáját. Nagyon önzetlenül és odaadóan csinálta ezt. Őt Horváth Mátyás követte az elnöki poszton. Ő is huszon-egynéhány éven keresztül vezette a testületet, nagyon eredményesen. A család után az ő számára is a tűzoltóság volt a legfontosabb. Halálát követően vettem át én a testület vezetését, először ideiglenesen, majd a tavalyi év márciusában hivatalosan is.

Milyen komolyabb eredmények, sikerek állnak a testület mögött?

– Már Misi bácsi idejében elkezdődött ez az egész folyamat: a versenyeken való részvétel és az utánpótlás-nevelés. A gyerekek kiskorukban megszerették a tűzoltást és mindig maradt minden generációból néhány olyan személy, aki felnőttként is csinálta tovább. Még az 1980-as években történt meg először, hogy az ifjúsági csapatunk megnyerte az országos, akkor még jugoszláviai tűzoltóbajnokságot, s kimehetett a tűzoltó-olimpiára, Ausztriába. Majd egy lazább időszakot követően az ifjúsági lánycsapatunk ismét kijutott a tűzoltó-olimpiára, de ők már Szerbiát képviselték. 2013-ban ismét egy ifjúsági fiúcsapatunk jutott ki az olimpiára, Franciaországba. Ezt a csapatot már én készítettem fel. 2017-ben a felnőtt női csapatunk jutott ki az olimpiára, Szerbiát képviselve, 2022-ben pedig szintén a felnőtt női A csapatunk (30 év alattiak) jutott ki, valamint a felnőtt B férfi csapatunk (30 év felettiek). Tavaly Užicében tartották meg az országos tűzoltóversenyt, és a felnőtt női A csapatunk ismét kvalifikálta magát az olimpiára, amit idén nyáron tartanak meg Ausztriában.

Mi a titka annak, hogy egy ilyen kis falu tűzoltói rendszeresen képviselik Szerbiát a tűzoltó-olimpián?

– Szerintem elsősorban hozzáállás kérdése, másodsorban pedig azé, hogy mennyire akarják a győzelmet. Csapataink úgy indulnak erre a versenyre, hogy elsők akarnak lenni. Emellett kell a szorgalom is, hogy rendszeresen járjanak gyakorolni, hetente több alkalommal is. Kb. féléves folyamat, mire felkészülnek az országos bajnokságra. A csapat 10 személyből áll, és nagyon nehéz összehozni, hogy mind a tízen ráérjenek, és tudjanak gyakorlatozni. A felnőtt csapatok tagjai dolgoznak, családosok, és mindezt össze kell hangolniuk, hogy fel tudjanak készülni. Áldozatokat kell hozniuk ahhoz, hogy az első helyet elérjék, és képviseljék az országot. A felkészítők szerepe is nagyon fontos, mert bár felnőtt csapatokról van szó, mégis felügyelni kell a munkájukat. Az is fontos, hogy a testületen belül vannak vizsgázott bíróink, akik ismerik a szabályokat, és azok szerint készítik fel a csapatokat.

Bizonyára rendszeres utánpótlás-nevelés is szükséges ahhoz, hogy ilyen sikeres felnőtt csapatokat állítsanak ki.

– Legutóbb az užicei bajnokságra negyven gyereket vittünk, és ők is szép helyezéseket értek el. Nem könnyű feladat ebben a kis faluban összeszedni 40 gyereket. A pionír lány- és fiúcsapatokat (6–10 év) külön felkészítő készíti fel. Az ifjúsági kategóriában is van lány- és fiúcsapatunk, velünk szintén külön felkészítők foglalkoznak. Nem kis feladat motiválni ennyi gyereket, hogy részt vegyenek a tűzoltó-foglalkozásokon. Nagy az ismerősi körünk külföldön, és ajándékként gyakran kivisszük a gyerekeket különféle kirándulásokra, tűzoltótáborokba. Szerencsére minden generációban van egy-két gyerek, aki kedvet kap, és felnőttként is részt vesz a testület munkájában.

A testület tábort is szervez a gyerekek számára.

– Húsz évvel ezelőtt volt egy próbálkozás, amelynek során a környék kis tűzoltóit szedték össze egy táborba. Ez csak egy rövid ideig működött, mégis szép emlékek maradtak utána. Az egykori résztvevők kezdeményezték, hogy szervezzünk ismét tábort. Innen indult az egész, aztán tavaly pályáztunk, és végül sikerült megvalósítanunk ezt az elképzelésünket is. Nagyon jól sikerült, a gyerekek sokat tanultak, de játékos, vizes programokat is tartottunk, amiket nagyon élveztek. Idén is pályáztunk, ha nyerünk, akkor abból a forrásból szervezzük meg. Ha nem, akkor viszont a szülők segítségével fogjuk megtartani.

Milyen gyakran vesznek részt a gunarasi önkéntes tűzoltók tűzoltásban?

– Ez nagyon változó. Van, hogy egymás után két-három tűzeset történik, viszont megesik, hogy 2–3 hónapig egy sem. A 2025-ös évben kb. 10 tűzeset volt. Nagy problémát okozott például, hogy a nyári időszakban kigyulladt a szeméttelep. Két hétbe telt, mire lokalizálni tudtuk a tüzet, segítséget is kértünk hozzá, mivel búza- és árpatáblák voltak a környéken. De nemcsak tűzesetekhez vonulunk ki, hanem pl. részt veszünk a faültetési akciókban, és rendszeresen locsoljuk az elültetett csemetéket is.

Néhány hete hathatós segítséget kaptak a tűzoltáshoz a gunarasi tűzoltók.

– Egy nagyon régi kamionunk van, még Balaska Mihály idejében, 1978-ban jutott hozzá a testület egy akkor új kamionhoz. Ez még mindig működik, viszont állandó jelleggel javítani kell. Ettől nem fogunk megválni, viszont nagy szükségünk volt egy új kamionra. A beszerzési folyamat már rég elindult, de csak most értünk célba. A Perutnina Ptuj vállalat, Topolya község önkormányzata és a gunarasi helyi közösség segítségével sikerült szert tennünk egy újabb kamionra. Ez sokkal modernebb és megbízhatóbb. A régivel előfordult, hogy nem gyulladt tűzesetkor, és traktorral kellett behúzni. Az új kamion Németországból érkezett, egy magyarországi közvetítőn keresztül. A Magyarkanizsai Tűzoltó Szövetség elnöke, Bajtai Balázs segítségével ismertük meg a beszállítót, a szükséges papírok beszerzését pedig Kisimre Alpár autókereskedő intézte. Mivel ez nem Euro 3-as jármű, ezért csak adományként tudtuk behozni, így egy hosszadalmas folyamat áll mögöttünk. Sok akadályba ütköztünk, de az ismeretségeknek és az emberek segítőkészségének köszönhetően végül mindet sikerült leküzdenünk. Testületünk részéről is egy igazi csapatmunka volt ez az egész, viszont a munkánkhoz egyébként is nagyon sok segítséget kapunk. Most én vagyok az elnök, de nagyon sok ember áll mellettem, akik segítik a munkámat. Közös erővel tudjuk ezt csinálni.

És milyen terveik vannak, mit szeretnének elérni?

– Számos tervünk van. A kamiont sikerült beszereznünk, most viszont garázs kell a két kamionnak. Ezzel kapcsolatban már tárgyalunk a helyi közösséggel, és idővel meg fogjuk oldani. Egy másik nagy feladatunk, hogy a női csapatunknak összeszedjük a pénzt az olimpiára. Igaz, hogy az országot képviseljük, de nekünk kell biztosítani az anyagi hátterét annak, hogy a csapat kijusson az olimpiára. Mindemellett egy jutalomkirándulást szeretnénk szervezni a gyerekeknek, és természetesen a már említett tábort is, így valószínűleg az idén sem fogunk túl sokat pihenni.