Vasárnap ismét kaszák suhogásától és aratónótától volt hangos a felsőhegyi határ. Fényszárosi Márta és Polyák László búzaparcelláján dőltek a rendek a település aratóünnepén, amelyet a Kicsi és a Forgó civil szervezet szervezésében, Zenta község önkormányzatának támogatásával rendeztek meg.
Cikkünkhöz KÉPGALÉRIA is tartozik.
Az eseményen tizenkilenc aratócsapat mutatta be, miként takarították be elődeink kétkezi munkával az életet jelentő gabonát. Egyúttal felidézték annak a már-már letűnt világnak a hangulatát is, amikor a családok és a szomszédok együtt indultak ki a határba, hogy learassák az új kenyérhez szükséges búzát. A nehéz, verejtékes munkát közös nótaszó, tréfálkozás, az elmaradhatatlan aratóreggeli és természetesen az aratópálinka tette elviselhetőbbé.
A jubileumi ünnepség a hagyományokhoz híven a felsőhegyi Művelődési Ház közelében felállított színpadnál kezdődött. A település parkjában eközben már a kora reggeli órákban rotyogni kezdtek a finomabbnál finomabb ételek a főzőcsapatok bográcsaiban. A főzőversenyen mintegy negyven vajdasági és magyarországi társaság mérte össze tudását az aratóebédek, levesek, bográcsos ételek, különféle rostélyosok és más sültek elkészítésében. A rendezvényen beszédet mondott Burány Hajnalka, Zenta község polgámestere és Tóth Zoltán, tartományi mezőgazdasági titkárhelyettes. Mások mellett jelen volt Hugyik Richárd, az MNT Végrehajtó Bizottságának az elnöke.
A jelenlévők a megnyitó elején egyperces néma főhajtással emlékeztek meg Ősz Szabó Imréről, a felsőhegyi aratóünnep közelmúltban elhunyt, hosszú éveken át tevékenykedő főszervezőjéről. Persze sor került a hagyományos aratás előtti alku megköttetésének, az aratóbanda felfogadásának a bemutatására is. Utána Sáfrány Dávid atya, a zentai Lisieux-i Szent Teréz-tempom plébánosa áldotta meg az aratókat és főzőverseny résztvevőit, majd pedig Burány Hajnalka, Zenta község polgármestere és Tóth Zoltán, a Vajdaság Autonóm Tartomány Mezőgazdasági, Víz- és Erdőgazdálkodási Titkárságának titkárhelyettese üdvözölte az arató- és főzőcsapatokat, valamint a kora reggeli órákban szép számban összegyűlt közönséget.
A községi elöljáró beszédében rámutatott: a felsőhegyi aratóünnep 65 éves hagyománya nem csupán egy rendezvény hosszú történetét jelképezi, hanem azt a folytonosságot is, amely összeköti a közösséget elődeivel, a termőfölddel és az örökölt szokásokkal. Hangsúlyozta, hogy amikor a búza beérik, a gazda ma is ugyanazzal a reménnyel vizsgálja meg a kalászokat, mint egykor, hiszen a jó termés és a sikeres aratás mindig a család és a közösség biztonságát jelentette.
A polgármester emlékeztetett arra is, hogy az aratás a paraszti élet egyik legfontosabb időszaka volt, amelyre áhítattal és kellő komolysággal készültek.
– Bár napjainkban a kenyér már más úton kerül az asztalra, tisztelete nem veszhet ki belőlünk, hiszen több egyszerű tápláléknál: a megélhetés, a gondoskodás és az összetartozás jelképe. Az aratáshoz kötődő emlékekben ma is ott él a tikkasztó nyári nap, a kaszák suhogása, az érett búza illata, a tarló szélén elfogyasztott kútvíz és a közösen végzett munka öröme – fogalmazott.
Hozzátette, az aratás sohasem magányos tevékenység volt, hanem családokat, szomszédokat és nemzedékeket kovácsolt össze. A felsőhegyi ünnepség ezért nemcsak a népszokások megőrzését szolgálja, hanem a munka tiszteletét, az emberi kapcsolatokat és az együtt megélt örömöt is erősíti.
– A 65 éves hagyomány azt bizonyítja, hogy továbbra is szükségünk van közös gyökereinkre és az együtt ünneplésre – emelte ki beszéde végén.
Ezt követően a tartományi titkárhelyettes szólt az egybegyűltekhez, aki egyben örömét is kifejezte, hogy ismét jelen lehet a rendezvényen, majd pedig hangsúlyozta, az aratóünnep 65 éves múltja azt bizonyítja, hogy a helyi közösség ragaszkodik hagyományaihoz, megőrzi és továbbadja azokat a fiatalabb nemzedékeknek. Megjegyezte, hogy a felsőhegyi aratóünnep Vajdaság egyik legrégebbi ilyen jellegű rendezvénye, amelyre méltán lehet büszke a település.
– A hagyományos aratás bemutatása nemcsak a múlt felidézését szolgálja, hanem az elődök iránti tisztelet kifejezése is. Ők kemény és kitartó munkával építettek családot, otthont és közösséget, minden szelet kenyér mögött pedig ma is komoly emberi munka áll – hangsúlyozta.
Hozzátette, hogy a kalászos növények termesztői nehéz mezőgazdasági évet tudhatnak maguk mögött, a gazdák azonban ennek ellenére sem adják fel.
A tartományi titkárhelyettes beszédét azzal zárta, hogy a búza stratégiai jelentőségű növény Vajdaságban, ezért termesztését minden körülmények között fenn kell tartani. Mint mondta, a tartományi titkárság a jövőben is vissza nem térítendő támogatásokkal segíti a termelőket.
A megnyitó után az aratócsapatok kivonultak a versenyparcellára. A szakavatott ítészek először az aratóreggeliket bírálták el, majd kezdetét vette a kézi aratás.
Eközben a település szívében felállított színpadon alkalmi művelődési műsor várta a közönséget. Helybeli és környékbeli művelődési egyesületek, valamint a helyi Csokonai Vitéz Mihály Általános Iskola diákjai léptek fel.
A műsort követően bemutatták Táborosi László Arattam, arattam, kévét is kötöttem – Zenta község parasztifjúságának falusi találkozójától a Nemzetközi Kárpát-medencei Aratóünnepig 1960–2025 című kötetét, amely a Vajdasági Magyar Művelődési Intézet gondozásában jelent meg. A zentai helytörténeti kutatóval Tóth Lívia, a Hét Nap munkatársa beszélgetett a kiadványról. A rövid könyvbemutató előtt Perpauer Attila, a zentai Thurzó Lajos Művelődési-Oktatási Központ igazgatója köszöntötte az egybegyűlteket.
Az aratók ebédjét követően a szervezők a résztvevőknek köszönőleveleket osztottak ki, a kora délutáni órákban pedig a főzőverseny eredményeit is kihirdették.
A rendezvényen jelen volt Hugyik Richárd, a Magyar Nemzeti Tanács Végrehajtó Bizottságának az elnöke is.
Nyitókép: Horváth Zsolt felvétele
