A kisebbségi sajtó szerepéről

A cikkhez képgaléria tartozik.

A Vajdasági Magyar Újságírók Egyesülete az idén szervezte meg hetedik alkalommal Kárpát-medencei riporttáborát, amelynek résztvevői Erdélyből, a Felvidékről, Magyarországról és Vajdaságból érkeztek. A táborprogram keretében pénteken a Magyar Szó újvidéki székházába is ellátogattak, megtekintették a Magyar Szó Sajtó- és Nyomdamúzeumot, majd A multikulturalizmus mint érték a Kárpát-medencei magyar sajtóban elnevezésű szakmai tanácskozáson vettek részt.

A vendégeket Erdődi Edvina, a Magyar Szó Lapkiadó Kft. igazgatója köszöntötte. Beszélt a Magyar Szó-házban az elmúlt években végbement fejlesztésekről, arról, hogy jelenleg egy irodalmi kávéház kialakításán dolgoznak, amelyet még az idén szeretnének megnyitni. – Egy olyan magyar, kulturális és közösségi komplexum jön létre, amely többféle tartalomnak biztosít helyet – mondta.

A szakmai tanácskozáson elhangzott, hogy a kisebbségi sajtónak olyan „háznak” kell lennie, amelyben saját közössége otthon érezheti magát, miközben az ajtók nyitva maradnak más közösségek felé is.

Erdődi Edvina igazgatónő kiemelte, hogy a Magyar Szó számára megtiszteltetés helyet biztosítani a képzésnek és a szakmai találkozónak, amely egyben a Vajdasági Magyar Újságírók Egyesületével kialakított szoros együttműködés újabb állomása is. Emlékeztetett arra, hogy a lap első száma 1944-ben jelent meg, a mai Magyar Szó több nemzedék munkájára épül. Beszélt az elmúlt évek fejlesztéseiről is. Mint elmondta, 2023-ban új csarnokba költözött a nyomda, az egykori üzemi terek felszabadulásával pedig új tartalmakkal bővülhetett a székház. Ennek részeként alakították ki a korszerű konferenciatermet, létrejött a Magyar Szó Sajtó- és Nyomdamúzeum, valamint egy galéria is. A kávézót a Forum Könyvkiadó Intézettel közösen alakítják ki, és még az idén megnyílhat.

Diósi Árpád, a Magyar Szó főszerkesztő-helyettese a napilap működését mutatta be a vendégeknek. Elmondta, hogy a Magyar Szó azon kevés magyar nyelvű napilapok egyike, amelyek továbbra is megjelennek nyomtatott formában. A szerkesztőség egész Vajdaság területén követi az eseményeket, a napi hírek mellett pedig rendszeresen megjelennek különböző mellékletek, valamint gyermekeket és fiatalokat megszólító kiadványok is. Hangsúlyozta, hogy bár a nyomtatott sajtó világszerte nehéz helyzetben van, annak megőrzése továbbra is fontos közösségi érték.

Máriás Endre, a Magyar Szó főszerkesztő-helyettese, a Vajdasági Magyar Újságírók Egyesületének alelnöke elmondta, a riporttábor megszervezése mellett fontosnak tartották azt, hogy a Kárpát-medence különböző területeiről érkező kollégákkal közösen egy szakmai tanácskozást is életre hívjanak. Mint hangsúlyozta, a multikulturalizmus különösen fontos téma azok számára, akik többnemzetiségű környezetben élnek és dolgoznak. Az ilyen találkozók lehetőséget biztosítanak arra, hogy az újságírók összevessék saját tapasztalataikat, megismerjék más régiók jó gyakorlatait, és azokat lehetőség szerint saját közegükben is alkalmazzák.

A köszöntők és a reggeli után a riporttábor résztvevői megtekintették a Magyar Szó Sajtó- és Nyomdamúzeumot. A látogatás során betekintést nyerhettek a vajdasági magyar sajtó, a Magyar Szó és a nyomdászat történetébe, valamint megismerkedhettek a lap múltját őrző tárgyi emlékekkel és egykori nyomdai eszközökkel.

A multikulturalizmus mint érték a Kárpát-medencei magyar sajtóban című szakmai tanácskozáson a Kárpát-medence különböző régióiban dolgozó magyar újságírók osztották meg tapasztalataikat a kisebbségi sajtó helyzetéről, valamint arról, miként lehet a saját közösség szolgálata mellett kapcsolatot teremteni a többségi nemzettel és más kisebbségi közösségekkel.

Klemm József a délvidéki tapasztalatokból kiindulva arról beszélt, hogy a Kárpát-medence magyar közösségei többnyelvű és többkultúrájú környezetben élnek, ezért a kisebbségi sajtónak ebben a közegben kell megtalálnia a helyét. Hangsúlyozta, hogy önmagában több kultúra egymás mellett élése még nem jelent valódi interkulturalitást: ahhoz arra is szükség van, hogy a közösségek megismerjék egymást, kapcsolatot tartsanak fenn egymással, valamint kultúrájuk kölcsönösen hasson egymásra. A kisebbségi média szerepéről szólva kiemelte, hogy annak elsődleges feladata saját közösségének szolgálata. Olyan témákkal kell foglalkoznia, amelyek közvetlenül érintik az adott közösséget, és úgy kell feldolgoznia az általános társadalmi kérdéseket is, hogy azokban a magyar közösség felismerhesse saját lehetőségeit és az őt érintő veszélyeket. Ez ugyanakkor Klemm József szerint nem jelenthet bezárkózást. – A kisebbségi sajtónak olyan „háznak” kell lennie, amelyben saját közössége otthon érezheti magát, miközben az ajtók nyitva maradnak más közösségek felé is – mondta.

Klemm József több évtizedes szakmai tapasztalatairól is beszélt, hiszen hosszú ideig dolgozott a Vajdasági Rádió és Televízióban, később vezetőként is. Felidézte, hogy az intézmény tizenhat nyelven készített műsorokat, ez azonban önmagában még nem tette valóban multikulturálissá a közmédiát. A legnagyobb kihívást szerinte az jelentette, hogyan lehet átjárást teremteni a különböző nyelvű szerkesztőségek között, hogy az egyik nemzeti közösség témái a többi közösséghez is eljussanak. Pozitív példaként említette a Paletta című műsort, amelyben a kisebbségi szerkesztőségek egyes tartalmait szerb nyelven, feliratozva is hozzáférhetővé tették.

Ambrus Attila az erdélyi tapasztalatokról beszélve Brassó példáját emelte ki, ahol történelmileg magyarok, románok és szászok éltek együtt. Rámutatott arrra, hogy a városban idővel olyan közeg alakult ki, amelyben természetessé vált a többnyelvűség és a másik kultúrájának tisztelete. Meglátása szerint ennek egyik alapja korábban az volt, hogy a város lakói közül sokan mindhárom nyelvet beszélték, így a különböző nemzetiségű emberek közötti kapcsolattartás a mindennapok természetes részévé vált. Úgy vélekedett, Brassóban ez a befogadó és toleráns légkör a lakosság nemzetiségi arányainak jelentős megváltozása ellenére is fennmaradt. Ambrus Attila szerint az interkulturalitás az újságírók számára különösen nagy értéket képez, hiszen aki ismeri a mellette élő közösségek nyelvét, könnyebben betekintést nyer azok gondolkodásába, életérzésébe és mindennapjaiba. Ezáltal saját közösségének is jobban elmagyarázhatja mindazt, ami egy-egy eltérő álláspont vagy döntés hátterében áll. Ugyanakkor arra is rámutatott, hogy ez a nyitottság sokszor inkább a kisebbségi közösség irányából működik, ám a többségi társadalom részéről a nyelvi korlátok miatt kisebb az átjárás.

Szóba került a mesterséges intelligencia szerepe is. Ambrus Attila saját tapasztalatairól beszélve elmondta, hogy olyan internetes felületen is dolgozik, amelyen írásai mesterséges intelligencia segítségével több nyelven is megjelennek. Tapasztalatai szerint a korszerű fordítási megoldások már nagy pontossággal képesek más nyelven hozzáférhetővé tenni a tartalmakat, ami jelentős idő- és költségmegtakarítást tehet lehetővé. Úgy véli, ez a technológia a jövőben az interkulturalitást is erősítheti, hiszen megkönnyítheti azt, hogy egy kisebbségi sajtótermék más közösségekhez is eljusson.

Somogyi Szilárd a felvidéki tapasztalatokat ismertetve arra hívta fel a figyelmet, hogy Szlovákiában a multikulturalizmus és az interkulturalizmus sokszor elsősorban a magyar közösség irányából működik a szlovákság felé. – A magyar közösség könnyebben befogadja a többségi kultúra elemeit, miközben fordított irányban ez jóval kevésbé érzékelhető – magyarázta. Rámutatott arra is, hogy a szlovákiai magyar témák ritkán kerülnek be az országos szlovák médiába, ezért a kisebbségi kérdések kevésbé jelennek meg az össztársadalmi közbeszédben. Mint mondta, a pozsonyi országos médiába különösen nehéz eljuttatni a felvidéki magyar közösséget érintő ügyeket. Ennek egyik okát abban látja, hogy a magyar politikai képviselet hiánya miatt nehezebbé vált olyan fórumot teremteni, amely automatikusan felkelti az országos szlovák sajtó érdeklődését. Szó esett arról is, hogy országos jelentőségű témává rendszerint azok az ügyek válnak, amelyekkel a pozsonyi szlovák nyelvű média is foglalkozik, míg a kisebbségi sajtóban felvetett kezdeményezések jóval nehezebben jutnak el a szélesebb nyilvánossághoz. Somogyi Szilárd ezért különösen fontosnak tartja azt, hogy a magyar sajtó egyes tartalmai a többségi nemzet nyelvén is elérhetővé váljanak.

Ehhez kapcsolódva Máriás Endre megjegyezte, hogy a Magyar Szó esetében erre már van példa, hiszen egyes tartalmak szerb nyelven is megjelennek. A digitális felületek révén így olyan olvasókhoz is eljuthatnak ezek az írások, akik egyébként nem keresnék fel a magyar nyelvű sajtó felületeit. Somogyi Szilárd a felvidéki magyarság helyzetével kapcsolatban arra is rámutatott, hogy a magyarok és a szlovákok között elsősorban a nyelv jelenti a legfontosabb kulturális választóvonalat, ezért annak megőrzése különösen jelentős a közösség fennmaradása szempontjából. Beszélt a magyarok által lakott területek fokozatos zsugorodásáról, valamint arról is, hogy a szlovákiai közigazgatási felosztás következtében a magyarság több régióban kisebbségi helyzetbe került, ami az érdekérvényesítési lehetőségeire is hatással van.

A tanácskozás kötetlen eszmecserével zárult, a résztvevők ajándékcsomagot kaptak.