A Magyar Szó-ház IV. emeleti tanácstermében tegnap délután a Kossa János Magyar Nyelvművelő Egyesület és Olvasóklub szervezésében dr. Harmath Károly ferences rendi szerzetes, egyházi cikkíró, szerkesztő, műfordító a magyar szentekről, a keresztény életvitelről tartott figyelemkeltő előadást.
– A szenteket nemzetek szerint elkülöníteni lehetetlenség, értelmetlen dolog. Ha a magyar szentekről beszélünk, talán azt tarthatjuk szem előtt, hogy magyar származásúak voltak. Az más kérdés, hogy közülük jó néhányan nem is tudtak magyarul. Viszont elfogadom, hogy amit az anyatejjel szívunk magunkba, az végig bennünk marad. Mindenki a saját anyanyelvén tud legjobban imádkozni Istenhez. Miért tiszteli a katolikus egyház a szenteket? Egyes egyházak azzal vádolták a katolikusokat, hogy bálványimádók. A katolikus egyház nem azért vezette be a szentek kultuszát, hogy ezáltal „segédisteneket” teremtsen, akik segítenek Istennek a világ ügyes-bajos dolgainak intézésében. Az emberek, a hívők egyszerűen rájöttek arra, hogy vannak testvéreik, akik nagyon jó példát mutattak nekik, sőt Jézusért, a hitért életüket is adták.
– A szent elsősorban példakép, példaképekre pedig szükségünk van. Nem csak kamaszkorban, amikor a fiataloknak valakit utánozniuk kell, a szent számunkra olyan valaki, akire fel akarunk nézni. A keresztény hit nem télikabát, amit most felveszek, mert hideg van, ha melegebb lesz, akkor leveszem, hanem egy életstílus, egy döntés, egy út, amelyen szükségünk van támaszra. Ugyanúgy, mint ahogyan a foglalkozásokban is kell a támasz, mások tapasztalata, szakértelme. A szentektől, még ha nem is hibátlanok, tanulni szeretnénk, azon kívül, hogy példaképek, megmutatják nekünk, hogy az evangélium igenis megvalósítható! Mindegyik szent a maga korában valósítja meg azt, mindegyik a maga korában megmutat egy új utat – hallottuk többek között dr. Harmath Károlytól.
