A Petőfi Kulturális Program keretében megvalósuló Örökség határok nélkül rendezvény tegnap a topolyai tájházba érkezett, az érdeklődők délután a magyar népi kultúra igazán különleges részleteivel ismerkedtek meg. A program összesen húsz határon túli magyar közösséget látogat meg, a topolyai alkalom az első megállója a tíz települést érintő vajdasági útvonalnak. Az esemény szervezéséért a Szabadtéri Néprajzi Múzeum Szentendrei Skanzen munkatársai feleltek, a tevékenységek kivitelezésében pedig a Kalocsai Hagyományőrző Egyesület és az Oszkói Pincetájház tagjai is nagy szerepet játszottak.
Délután népművészeti és építészeti témákkal is foglalkoztak a résztvevők a tájházban a Petőfi Kulturális Program részeként megszervezett Örökség határok nélkül című rendezvényen. A kalocsai hagyományőrzők előadásai során a kalocsai motívumok világába nyertek betekintést az érdeklődők, a mintákat pedig falra festve és viseleten is megtekintették. Utóbbira egy külön bemutató során is lehetőség adódott, ezt a Parapács zenekar kísérte. Dr. Kovács Istvánné, az egyesület elnöke elárulta, a kalocsaiak igyekeztek változatos viseletekbe öltözni, hogy prezentálják az érdeklődőknek, a hagyományos ruhák mind színben, mind anyagban, mind díszítettségben különböznek egymástól.
– Meglátszik a ruhán az alkalom: mást húztak az emberek nagy ünnepen, kis ünnepen. Más a „gyüvő-mönős” ruha, amiben elmentek valahova, akár még a templomba a létániára is. Illetve mást húztak fel hétköznap, amikor a háztartási munkát végezték, és mást húztak fel időskorban, fiatalkorban. Más a férfi viselet, mint a női. Ezeket szeretnénk bemutatni – mondta dr. Kovács Istvánné, aki egy „gyüvő-menős” kalocsai viseletet öltött magára a tegnapi napon.
Az Oszkói Pincetájház a népi építészetre fókuszáló programokkal érkezett, és többek között egy kerekasztal-beszélgetést is tartottak a témával kapcsolatban.
– A tájház az építészeti program szempontjából nagyon ideális hely. Látjuk, hogy ennek nádteteje van, ha kicsit megkapargatnánk a falat, tudnánk, hogy az miből készült, látjuk azt is, hogy milyen gyönyörűen faragott a tornác. Ezek az épületek egyszerűek, mégis komplexek olyan módon, hogy a tanulatlan paraszt is meg tudta őket építeni. Szerintem ennek hatalmas szépsége van – mondta Prikler Szilvia Beatrix szervező, a Szentendrei Skanzen, illetve a Szabadtéri Néprajzi Múzeum Népi Építészeti és Tájház Központjának vezetője, aki úgy véli, hogy a program célja nem a száraz lexikális tudás átadása, hanem olyan élmények és információk megosztása, amelyeket később hasznosíthatnak.
– Szerintem nagyon fontos ezeknek a dolgoknak a bemutatása, mert ezzel példát mutatunk a közönségnek, hogy felismerjék azt, ami náluk is érték, és tudjanak vele egyre inkább foglalkozni. Ha ezeket a gyerekek megismerik, lehet, rájönnek, hogy érdeklődnek a néprajz, a képzőművészet vagy az építészet iránt, és ezek az alkalmak után talán az örökségvédelem is új emberekkel gazdagodik – közölte a szervező.
Sihelnik Ágnes, a tájház programkoordinátora elárulta, a rendezvény gyerekeket és felnőtteket egyaránt megszólított.
– Az, hogy egy ilyen programnak adhat otthont a tájház, nem mindennapos dolog, a kínálatunkat ezzel nagyon szépen színesítettük. A kalocsai hímzésmintakincs rendkívül érdekes, és az egyik legnépszerűbb, a hímzők a mai napig gyakran ebből dolgoznak. A viseleteken megjelenő kalocsai motívumok akár inspirálhatják is a helyi hímzőket – nyilatkozta Sihelnik Ágnes.
A délután a kézműves-foglalkozások, a kerekasztal-beszélgetések és a viseletbemutató után táncoktatással zárult, amely a néptánc eredeti funkcióját megelevenítve egy közösségi örömtáncban teljesedett ki. A tartalmas rendezvény a mai napon Bácskossuthfalvára utazik, de a napokban Torontáltordára és Szajánra is ellátogat.
Nyitókép: Vojter Kitti
