Parlagi sas fiókáját gyűrűzték meg a napokban Topolya közelében. Sihelnik József, az Arcus Környezetvédő Egyesület madarászszakosztályának vezetője elmondta, Bácskában mintegy 70 év után tavaly figyeltek meg először fészekrakó parlagisas-párt. A fészekből tavaly repült ki az első fióka, Felix, az idei utód pedig az Arcus nevet kapta.
Felix a fészket elhagyva több ezer kilométeres vándorútja során Észak-Macedónián, Görögországon és Törökország partvidékén át jutott el Szíriába, ahol vadmadár-kereskedők fogságába került. Egy libanoni természetvédő szervezet mentette meg, és egy észak-libanoni madármentő központban helyezték el, ahonnan a Palicsi Állatkertbe került rehabilitációra. A mentés a libanoni természetvédők, a szerb nagykövetség és a Szerbiai Madártani és Madárvédelmi Egyesület együttműködésének köszönhetően valósult meg.
Felix és Arcus is hím, a parlagi sasok azonban Sihelnik József elmondása szerint csak 4-5 éves korban válnak teljesen ivaréretté. Egy-egy pár akár két-három fiókát is felnevelhet, de ez a fiatal kettős tavaly és az idén is csak egyet-egyet nevelt fel.
A történelmi Bácska és a Vajdaság síkvidéki tájai egykor kiváló élőhelyet biztosítottak a parlagi sasnak. A 20. század közepén még több tíz pár költött a térségben, a legelők feltörése, az öreg magányos fák kivágása, az élőhelyek feldarabolódása, az áramütések, az illegális mérgezések és az emberi zavarás miatt azonban állománya drámai mértékben visszaesett. Az 1970-es évekre már csak néhány pár maradt, 2011-re pedig Szerbiában mindössze egyetlen ismert költőpár fészkelt Észak-Bánátban. A gyűrűzésnek és a megfigyelésnek éppen ezért kiemelt jelentősége van a faj megőrzésének szempontjából. Bácskában elsősorban vonuláskor, táplálkozás közben, illetve fiatal, kóborló madárként figyelhető meg. A Szabadkai Homokvidék és az észak-bácskai puszták időnként megfelelő táplálkozó területet biztosítanak számára.
Sihelnik József elmondta, a legfontosabb zsákmánya az ürge, amelyből szintén nagyon kevés van. Kisebb rágcsálókat, madarakat is zsákmányol. Egy kifejlett madár szárnyfesztávolsága elérheti a két métert, testhossza a 80 centimétert, tömege pedig a 3–5 kilogrammot. A parlagi sas szerb neve krstaš („keresztes sas”), és a kétfejű sas mellett történelmi jelentősége miatt a szerb államiság egyik jelképeként is számon tartják. A Felix nevű, jeladóval követett példány hosszú vándorútja után visszakerült Szerbiába, és a Palicsi Állatkert befogadó központjából kiköltöztetve, a szelevényi erdőben kihelyezett ketrecben készítik elő a szabadon engedésre.
Nyitókép: Arcus/Mészáros Csilla
