Rég nem látott, rendkívüli energetikai helyzet alakult ki Magyarországon, ugyanis az ország nukleáris biztonsága került elméletileg veszélybe a paksi atomerőmű részleges leállásával. Hárfás Zsolt atomenergetikai szakértő, az atombiztos.org oldal alapítója, szerzője és szerkesztője osztotta meg gondolatait az atomenergia-válság kapcsán.
Mielőtt rátérnénk az esetleges megoldásokra, érdemes talán kitérni arra, hogy mennyire volt mindezen helyzet, azaz Magyarország nukleáris energiaválsága előrelátható, kiszámítható? Vélhetően mind az előző, mind a jelenlegi kormánynak lehet felelőssége mindebben?
– Mérnökként mindenekelőtt fontos pontosítást tennék. A paksi atomerőmű nukleáris biztonsága egyetlen pillanatban sem került veszélybe. A létesítmény biztonsági rendszerei megfelelően működtek, a blokkok teljesítményének csökkentése, illetve egyes blokkok leállítása éppen azt mutatja, hogy a biztonsági előírások működnek. Ami veszélybe került, az Magyarország villamosenergia-ellátásának biztonsága, hiszen kiesett, illetve jelentősen csökkent annak az erőműnek a termelése, amely normális körülmények között a hazai villamosenergia-termelés csaknem felét biztosítja. Lényeges azt is hangsúlyozni, hogy nem a Duna hűtővizének mennyisége fogyott el. A rendkívül alacsony vízállás mellett is rendelkezésre állt volna a blokkok hűtéséhez szükséges vízmennyiség, a kritikus pontot a meglévő vízkivételi rendszer műszaki adottságai jelentették. Ez azért lényeges különbség, mert ebből az is következik, hogy nem megoldhatatlan természeti problémával, hanem megfelelő műszaki beavatkozásokkal kezelhető helyzettel állunk szemben. A rendkívüli dunai helyzet természetesen szélsőséges, de maga a probléma nem volt ismeretlen. Régóta tudjuk, hogy a klímaváltozás következtében egyre gyakoribbá válhatnak az extrém hidrológiai helyzetek: az alacsony vízállás, az alacsony vízhozam és a magas vízhőmérséklet. Ezért szakmai szempontból már évekkel korábban indokolt lett volna megvizsgálni, hogyan lehet a Duna paksi szakaszán hosszú távon garantálni a megfelelő vízszintet. Egy ország energiapolitikáját nem a következő választásra, hanem a következő 50-100 évre kell tervezni. Éppen ezért kulcsfontosságú megállapítás, hogy a paksi atomerőmű tovább üzemelő és a Paks II. majdani blokkjait a környezeti változásokhoz alkalmazkodva együtt kezeljék. Vannak ugyanis olyan műszaki megoldások, amelyekkel az összes blokk biztonságosan hűthető extrém környezeti körülmények fennállása esetén is. Az előző kormány felismerte Paks stratégiai jelentőségét, döntött a meglévő blokkok üzemidő-hosszabbításáról és Paks II. megépítéséről is. Ugyanakkor ma már azt is ki kell mondani, hogy a Duna hosszú távú vízgazdálkodási és vízszintszabályozási kérdésében korábban kellett volna stratégiai döntéseket hozni. A jelenlegi kormány felelőssége pedig már az, hogy a mostani rendkívüli helyzetből milyen következtetést von le, és milyen hosszú távú megoldást választ. A fizika törvényei nem ismernek pártpolitikát. Éppen ezért a mostani helyzetet nem politikai fegyverként, hanem figyelmeztetésként kellene értelmezni. Nem politikai lövészárkokra, hanem hosszú távú nemzeti energia- és vízstratégiára van szükség. Ha valamiben konszenzusnak kellene lennie Magyarországon, akkor az az, hogy az ország villamosenergia-ellátását, a paksi atomerőmű további üzemidő-hosszabbítását, valamint a Paks II. atomerőmű megépítését és működését évtizedekre előre garantálni kell. Az energiabiztonság ugyanis nem kormányzati ciklusok, hanem generációk ügye.
Ha már az elmaradt cselekedeteknél tartunk, Paks II. megépítése is sok kérdést vet fel. Egyrészt miért húzódott és tolódott el folyamatosan a beruházás? Másrészt most valószínűleg azok is rájönnek a szükségességére, akik eddig erőteljesen ellenezték. Kijelenthető tehát, hogy ebben az esetben mindkét oldal hibázott?
– Paks II. esetében szerintem először érdemes szétválasztani a tényeket és a politikai értelmezéseket. A projekt valóban jelentős késedelmet szenvedett az eredeti tervekhez képest, de ennek okait nem lehet egyetlen kormányra, szereplőre vagy döntésre visszavezetni. Egy atomerőmű megépítése Európában ma az egyik legösszetettebb ipari, engedélyezési és finanszírozási feladat, Paks II. esetében pedig ehhez rendkívül hosszadalmas európai uniós vizsgálatok, hazai engedélyezési folyamatok, műszaki követelmények változásai, majd az elmúlt évek geopolitikai eseményei és szankciós környezete is társult, miközben Ausztria folyamatosan támadja a projektet. Azt ugyanakkor szerintem ma már ki lehet mondani, hogy Magyarország szempontjából minden elvesztegetett napnak, hónapnak és évnek ára van. Ha Paks II. ma már termelne, a magyar villamosenergia-rendszer egészen más helyzetben lenne. A két új blokk évente mintegy 18 TWh villamos energiát lenne képes megtermelni, miközben az ország jelenleg jelentős importra szorul. Ezért Paks II. késedelme nem egyszerűen egy beruházás csúszása: minden egyes elvesztegetett év további importfüggőséget, ellátásbiztonsági kockázatot és jelentős nemzetgazdasági költséget jelent. A mostani rendkívüli energetikai helyzetben 3000-4000 megawatt importkapacitásra is szükség volt, miközben a villamos energia tőzsdei ára elérte az 500–700 euró/MWh-s tartományt is, a nyáron pedig egyes időszakokban már az 1000 euró/MWh-t közelítette. Ehhez képest Paks II. eredeti beruházási paraméterei alapján számított teljes életciklusra vetített termelési egységköltsége mintegy 55 euró/MWh volt. Az energiabiztonságnak ára van, de az energiafüggőségnek sokszor ennél lényegesen nagyobb ára van. Azt azonban nem mondanám, hogy most „győztek” azok, akik Paks II. mellett álltak, és „veszítettek” azok, akik ellenezték. Egy ilyen stratégiai kérdésben szerintem nem ez a helyes megközelítés. Ha a mostani helyzet hatására korábbi ellenzők is felismerik, hogy Magyarországnak szüksége van stabil nukleáris kapacitásra, akkor nem számon kérni kell rajtuk a korábbi álláspontjukat, hanem üdvözölni, hogy közelebb kerültünk egy nemzeti konszenzushoz. Az energiabiztonság túl fontos ahhoz, hogy politikai győzelmi trófea legyen. Ma ezért szerintem már nem az a legfontosabb kérdés, hogy tíz évvel ezelőtt ki mit mondott Paks II.-ről. Sokkal fontosabb, hogy mit teszünk most. Az 5. blokk első betonöntésével Paks II. már építés alatt álló atomerőmű, a legfontosabb feladat tehát az, hogy a nukleáris biztonsági követelmények maradéktalan betartása mellett minden lehetséges eszközzel gyorsítsuk fel a beruházást.
Kitérve a megoldásokra és Magyarország energiabiztonságának helyreállítására, jelenleg a Duna fenékküszöbének az építése zajlik az atomerőmű környékén. Milyen eredményekkel járhat az a bizonyos ideiglenes megoldás? Hogyan lehetne Paks helyzetét rendezni hosszú távon? Érdemes lenne a környező országokkal komolyabb, közös stratégiát kidolgozni, vagy továbbra is mindenki egyedül menti, ami menthető?
– A most épülő fenékküszöböt szükséges és szakmailag indokolt válságkezelési beavatkozásnak tartom. A célja, hogy a paksi atomerőmű vízkivételi művének térségében megemelje a vízszintet, és ezzel megfelelő feltételeket teremtsen a hűtővíz biztonságos kivételéhez. Ez azért is fontos, mert – ahogy korábban említettem – nem a Dunában rendelkezésre álló vízmennyiség elégtelen a blokkok hűtéséhez, hanem a rendkívül alacsony vízállás miatt a meglévő vízkivételi rendszer műszaki korlátai váltak meghatározóvá. A fenékküszöb ezen a problémán tud segíteni, ezért rövid távon lehetőséget teremthet arra, hogy az atomerőmű ismét nagyobb teljesítménnyel járuljon hozzá Magyarország villamosenergia-ellátásához. Ugyanakkor nagyon fontos különbséget tenni a válságkezelés és a hosszú távú stratégiai megoldás között. Egy rendkívüli hidrológiai helyzet következményeit kezeljük, de nem lenne helyes abból kiindulni, hogy a következő hasonló helyzetig nincs további teendőnk. A klímaváltozás miatt az extrém alacsony vízállások és vízhozamok a jövőben gyakrabban jelentkezhetnek. Ezért Magyarországnak átfogó Duna-stratégiára van szüksége, amelynek keretében minden műszakilag reális lehetőséget meg kell vizsgálni, beleértve a tartós vízszintszabályozást és akár egy vagy több vízlépcső megépítésének lehetőségét is. A kérdés ráadásul messze túlmutat Paks ügyén. A vízvisszatartás, a hajózás, a mezőgazdaság, az ivóvízbázisok védelme, az ökológiai szempontok, az árvíz- és aszálykockázatok kezelése mind ugyanannak a stratégiai problémának a részei. A XXI. században a víz ugyanolyan stratégiai erőforrássá válhat, mint az energia. Természetesen regionális együttműködésre is szükség van, hiszen a Duna nem ismeri az országhatárokat.
A jelenlegi magyar kormány egyre inkább az alternatív megoldásokat és az úgynevezett zöldenergiát helyezi előtérbe. A gazdasági miniszter főként a szél-, esetleg a napenergiában látja a kiutat. De vajon ki lehet-e váltani pusztán nap- és szélerőművekkel a nukleáris kapacitást?
– Szerintem ezt a kérdést nem úgy érdemes feltenni, hogy atomenergia vagy megújuló energia. Magyarországnak szüksége van nap- és szélerőművekre, energiatárolókra, hálózatfejlesztésre és szabályozható erőművi kapacitásokra is, de ezek nem teszik feleslegessé az atomenergiát. Egy ország villamosenergia-rendszerét ugyanis nem az alapján kell megtervezni, hogy ideális időjárási körülmények között mennyi áramot tud termelni, hanem arra a helyzetre is fel kell készíteni, amikor nem süt a nap és nem fúj megfelelően a szél. Magyarország ebből a szempontból már most rendkívül érdekes helyzetben van. Több mint 8700 MW napelemes kapacitás épült ki, ami önmagában többszöröse a paksi atomerőmű mintegy 2000 MW-os teljesítményének. Ebből azonban nem következik, hogy a naperőművek képesek lennének kiváltani Paksot. Egy nyári napsütéses déli órában valóban hatalmas mennyiségű villamos energiát tudnak termelni, napnyugta után viszont a teljesítményük gyakorlatilag nullára csökken, miközben az ország villamosenergia-igénye továbbra is több ezer megawatt. Ugyanez igaz a szélerőművekre is. Lehet Magyarországon további több ezer megawatt szélerőművi kapacitást létesíteni, és ennek lehet helye az energiamixben, de 4000 MW szélerőművi névleges kapacitás nem jelent 4000 MW folyamatosan rendelkezésre álló teljesítményt. Ha megfelelően fúj a szél, ezek az erőművek nagyon sok villamos energiát termelhetnek, szélcsendes időben viszont a termelésük töredékére eshet. A villamosenergia-rendszernek ezzel szemben az év 8760 órájának minden pillanatában működnie kell. Éppen ezért az energiapolitikában nagyon veszélyes kizárólag a beépített megawattokat összehasonlítani. Nem az a döntő kérdés, hogy papíron hány megawatt erőművünk van, hanem az, hogy egy hideg, sötét és szélcsendes téli estén ebből mennyi megawatt áll ténylegesen az ország rendelkezésére. A villamosenergia-rendszerben ugyanis nem az éves vagy napi átlagok tartják égve a villanyt: minden egyes pillanatban annyi villamos energiát kell termelni, amennyit a fogyasztók igényelnek.
Végül talán érdemes kitérni az atomenergia jövőjére is. Egyre többet hallunk az új generációs, univerzális atomjégtörőkről. Mit érdemes ezekről tudni? És visszatérve Magyarországra, elképzelhető, hogy nemcsak Paks II., hanem akár Paks III. is megvalósulhat a jövőben?
– Az atomenergia jövőjéről ma már egészen más környezetben beszélünk, mint akár tíz évvel ezelőtt. Világszerte egyre több ország ismeri fel, hogy a klímavédelmi célok, az elektrifikáció, a növekvő villamosenergia-igény és az energiabiztonság egyszerre nehezen képzelhető el atomenergia nélkül. Ennek megfelelően nemcsak új nagy atomerőművi blokkok épülnek, hanem intenzív fejlesztések zajlanak a kis moduláris reaktorok, a negyedik generációs technológiák, a zárt üzemanyagciklus és a speciális nukleáris alkalmazások területén is. Ennek egyik különösen látványos példája az orosz atomjégtörő-flotta. Az új típusú univerzális atomjégtörők 2-2 kompakt RITM–200 reaktorral működnek. Ezek az óriási atomjégtörők úgy képesek hosszú időn keresztül, üzemanyag-utántöltés nélkül dolgozni az Északi-sarkvidék rendkívül mostoha körülményei között, hogy közben hatalmas teljesítményt biztosítanak a több méter vastag jég feltöréséhez. Arról sem feledkezhetünk meg, hogy Oroszországban már több éve üzembiztosan működik a világ első úszó atomerőműve, amelynek energiatermelését két kis teljesítményű reaktoregység biztosítja. Mindeközben már épül az első szárazföldi orosz SMR-erőmű is, ezt a technológiát pedig a Roszatom már exportra is kínálja. Ez jól mutatja, hogy a nukleáris ipar fejlődése korántsem állt meg a hagyományos nagy atomerőműveknél. Ezeknek a fejlesztéseknek Magyarország számára is van üzenetük. A jövő nukleáris energetikája várhatóan nem kizárólag 1000–1600 MW-os blokkokból fog állni. Egyre nagyobb szerephez juthatnak a kis moduláris reaktorok, az SMR-ek, amelyek kisebb villamosenergia-rendszerekhez, ipari létesítményekhez, hőtermeléshez vagy akár hidrogén-előállításhoz is alkalmazhatók lehetnek. A következő évtizedekben az atomenergia nem eltűnni fog, hanem technológiailag sokszínűbbé válik. Ami pedig az úgymond Paks III.-at illeti: ma természetesen nincs ilyen konkrét magyar beruházás. Stratégiai értelemben azonban egyáltalán nem szabad kizárni, hogy Magyarországon a jövőben további nukleáris kapacitások épüljenek – akár egy vagy több új telephelyen, SMR-technológia alkalmazásával. Közben Magyarország villamosenergia-igénye várhatóan jelentősen növekedni fog. Az ipar elektrifikációja, az elektromobilitás, a hőszivattyúk, az adatközpontok, a mesterséges intelligencia infrastruktúrája és később akár a hidrogéngazdaság is hatalmas új villamosenergia-igényt teremthet. Ezért könnyen elképzelhető, hogy középtávon Paks I. és Paks II. mellett további stabil, időjárás-független termelőkapacitásra is szüksége lesz Magyarországnak. Hogy ez hol fog megvalósulni, és milyen technológiával, az a jövő nagy kérdése. A sorrend azonban világos: biztonságosan üzemeltetni és végrehajtani a paksi atomerőmű további üzemidő-hosszabbítását, minél gyorsabban megépíteni Paks II.-t, és közben elkezdeni gondolkodni további nukleáris kapacitások magyarországi létesítéséről. Egy felelős állam ugyanis nem akkor kezd el új erőművet tervezni, amikor már hiányzik a villamos energia. Az atomenergetikában nem négyéves választási ciklusokban, hanem generációkban kell gondolkodni. Amit ma megtervezünk és megépítünk, az még az unokáink energiabiztonságát is szolgálhatja.
Nyitókép: Az interjúalany felvételei
