Sándor Zoltán Apátlanok című novelláskötete 2023-ban jelent meg a zEtna Kiadó gondozásában, a kiadványt azóta Szirmai Károly- és Híd-díjjal méltányolták. Múlt pénteken a topolyai közönség is alaposabban megismerhette az alkotást, a szerzővel ugyanis ezúttal a Juhász Erzsébet Könyvtárban beszélgetett Beke Ottó, a Magyar Tannyelvű Tanítóképző Kar tanára.
Az eszmecsere a kötetben megjelenő stílusirányzat pontos meghatározásával kezdődött. Beke Ottó ezt a latin-amerikai irodalom nyomán mágikus realizmusként fogalmazta meg, a szerző inkább Gion Nándor műveinek hagyományára utalt, és a dúsított realizmus képviselőjeként írta le a művet.
– Igazából ugyanarról a jelenségről beszélünk. Van egy realista próza, amelybe valamilyen módon belecsempészek mélyebb rétegeket is, amelyeket különböző habitusú olvasók különbözőképpen tudnak értelmezni. Ez lehet egy álom leírása vagy valami apró csoda, amely a realizmusba nem fér bele – mondta Sándor Zoltán. Jellemzését kiegészítette azzal, hogy a novellákban a társadalmi érdeklődés, például a transzgenerációs trauma és a politikai események hatása mellett olyan metafizikai kérdések is megjelennek, mint az ember világra vetettsége vagy a kozmikus magány tapasztalata. A kötetben több elbeszélő is felbukkan, a történetek nyelvezete mindig az aktuális hőshöz alkalmazkodik.
A kötet címe, amely egyben az egyik novella címe is, a szerző elmondása szerint jól összegzi a történetek tartalmát, több történetben is megjelenik ugyanis az apátlanság motívuma. A szó szerinti értelmezés mellett azonban arra a gyökértelenségre és magányra is utal, amely szintén érzékelhető az elbeszélők életében is. Beke Ottó kiemelte, hogy a történetek szereplői sokszor furcsa, rejtélyes figurák. A szerző szerint ezek a szereplők olyan karakterek, akiket mindannyian ismerünk, a novellák pedig arra a kérdésre hivatottak válaszolni, hogy mi kényszeríti őket a deviáns viselkedésre. Furcsa figurák mellett szerepeltet átlagos embereket is, akikkel a novellákban valami olyan dolog történik, amely megváltoztatja az életüket.
A beszélgetés során a szerző több részletet is felolvasott a könyvből, egy-egy novella témája kapcsán pedig hosszabban elidőzve ismertette gondolatait: szó volt így arról a könyvről, amely nem létezett, mégis híres lett, a krimi műfajának tárgyalásába pedig a közönség is bekapcsolódott. Sándor azt is elárulta, igyekezett úgy megírni a történeteket, hogy minden olvasó saját magának határozhassa meg, neki mit mond az adott mű.
– Az a fontos, hogy elmeséljünk egy történetet, és azzal valamilyen gondolatot ébresszünk az olvasóban. Az olvasásnak és az irodalomnak ez a legfontosabb küldetése – fogalmazott Sándor Zoltán.
Nyitókép: Vojter Kitti
