Egy szabadkai asszony háromszázezer dináros villanyszámlát kapott februárban, mert mintegy 20 000 kilowattórás fogyasztási különbséget számolt el neki a villanygazdaság, írja a Subotiče Novine. A Szerbiai Villanygazdaság szabadkai áramelosztójában állítják, hogy az illető egy éven keresztül folyamatosan kisebb fogyasztást jelentett be, mint amennyit valójában elhasznált.
Hogy az egész nem vicc, azt N. N. akkor fogta fel, amikor februárban két számlát kapott kézhez: az egyik 12 ezer, a másik pedig 335 909,74 dinárról szólt. A villanygazdaság szabadkai részlegében azt mondták neki, hogy a számla körül nincs miről vitatkozni, hanem azt kötelessége törleszteni a feltüntetett határidőn belül. Ekkor az asszony úgy döntött, a helyi hetilapnál kér segítséget, mert állítja, fogalma sincs, hogy lehetne ekkora a fogyasztás, amikor egy termokályhával fűt egy szobát, egy régi televíziója és a szokásos háztartási eszközei vannak, amelyekkel képtelenség ekkora fogyasztást csinálni.
A mérés ellenőrzéséről szóló jegyzőkönyv, amelyet március 14-én készítettek a vállalat illetékesei, azt írja, hogy mindent a legnagyobb rendben találtak, nem utalt semmi az elfogyasztott kilowattórákkal való manipulációra, de kiemelik, hogy nagy a különbség az elfogyasztott kilowattórák számában, és szükség van egy rendkívüli számlázásra.
Ezt követően kapta meg a hölgy a több mint háromszázezer dináros számlát. A hetilap kérdésére, hogy van-e arra esély, hogy a villanygazdaság követett el hibát, Josip Antunović, a villanygazdaság illetékese elmondta, hogy a fogyasztó másfél éven keresztül élt a lehetőséggel, hogy maga olvassa le a villanyórát, és jelentse a vállalatnak a fogyasztást, és folyamatosan kevesebb órát jelentett, mint amennyi a fogyasztás valójában volt. Amikor az illetékeseknek végül sikerült bejutniuk leolvasni a villanyórát, akkor tapasztalták a különbséget.
Antunović állítja, ez nem egyedi eset, néhány fogyasztónál előfordult már ehhez hasonló, hogy télen kisebb fogyasztást jelent be, mivel villanyárammal fűt, nyáron azonban többet fizet, hogy utolérje magát, és rendezze a tartozását. Kiemeli, hogy egy nagyobb termokályha havonta akár 1500-2000 kilowattot is elfogyaszthat, s ha ezt a fogyasztást nyáron nem egyenlíti ki a fogyasztó, bizony nagyon sok óra összegyűlhet, arról nem beszélve, hogy ekkora fogyasztás már a „piros zónába” tartozik, ahol sokszorosan magas az energia ára.
N. N.-nek nincs lehetősége kifizetni a számlát, a villanygazdaság pedig már nem teszi lehetővé a részletfizetést. Ha a hölgy nem törleszti a tartozását, azt bírósági úton, a vagyona lefoglalásával fizettetik majd meg.
Arra a kérdésre, hogy miért nem kerül sor sűrűbben azok ellenőrzésére, akik önállóan jelentik be a fogyasztásukat, a villanygazdaságban azt mondják, nincs törvényileg meghatározott időszak, amely szerint időnként ezt el kellene végezni, viszont az ellenőrzések sokszor sikertelenül végződnek, mert a fogyasztók bezárják a kapuikat, nem biztosítanak hozzáférést az órákhoz.
Felvetődik a kérdés, hogy mit tehetnek az N. N.-hez hasonló helyzetben lévő polgárok, mert marad a feltételezés is, hogy ebben az esetben a villanygazdaság, más esetekben más közvállalatok, vétett esetleg. Szabadkán nem működik a fogyasztóvédelmi egyesület, a fogyasztóvédelmi törvény nem teszi lehetővé a kereskedelmi felügyelőségnek, hogy egyéni esetekkel foglalkozzon.
Egyedüli lehetőségként a polgári jogvédőhöz, vagyis az ombudsman irodájához fordulhatnak, amely készséggel áll mindenki rendelkezésére, ingyen.
