A nagybecskereki Vajdasági Román Művelődési Intézetben megnyitották a kisebbségi intézetek közös népviselet-kiállítását, amely a Határ, ami nem választ el elnevezésű IPA-projekt keretében valósult meg. A programot a Vajdasági Magyar Művelődési Intézet, a bajai Türr István Múzeum és a szabadkai Magyar Tannyelvű Tanítóképző Kar valósítja meg, az Interreg Magyarország–Szerbia program támogatásával.
A Vajdasági Magyar Művelődési Intézet szoros szakmai kapcsolatot ápol valamennyi vajdasági kisebbségi intézettel – a ruszinnal, románnal, szlovákkal és a horváttal egyaránt. Kormányos Katona Gyöngyi, a VMMI igazgatója elmondta, hogy a közös munka során abban állapodtak meg, hogy a viseleteket együtt mutatják be, mindegyik intézet a saját kultúráját képviselve. A zentai tárlatot követően Szabadkán, majd Nagybecskereken is megnyílt a kiállítás, februárban pedig az újvidéki Vajdasági Szlovák Művelődési Intézetben láthatja a közönség.
‒ Közösen mutatjuk meg azt a gazdag kultúrát, amely a részünk, ezzel hirdetve azt, hogy lehet egymás mellett is békében, toleranciában élni és sikeresen együttműködni. Úgy gondolom, hogy a kultúra hídként köt össze mindent: bennünket, a nyelveket, a nemzetiségeket, valamint a nemzetet. A pályázat neve is azt sugallja, hogy a kultúra nem szétválasztja a nemzetet, az embereket, hanem összeköt bennünket. Ez megerősíti az identitásunkat is. A mai világban, amelyben ekkora a békétlenség, különösen fontos, hogy a kiállításnak legyen egy ilyen szimbolikus üzenete – hangsúlyozta Kormányos Katona Gyöngyi.
A megnyitó után a ruszin, a szlovák, a román, a horvát és a magyar intézetek képviselői mutatták be a Vajdaságra jellemző viseleteik egy-egy darabját. A magyar polgári viselet jellegzetességeit, amelyet az 1920-as évekből rekonstruáltak, Vázsonyi Csilla, a VMMI munkatársa ismertette.
‒ A vajdasági Tisza mente népviseletére, mint ahogy egész paraszti kultúrájára, jellemző a nagy fokú polgárosultság. Területünk női viselete az Alföld mezővárosi jellegű viselethagyományához kötődik a kevés alsószoknyával viselt hosszú szoknyákkal és a polgári divatot követő bonyolult blúzfazonokkal. A századforduló idején a háziipari anyagok használata már háttérbe szorult, az ünnepi viseletek főleg gyári kelmékből készültek. A férfiviselet a 19–20. század fordulójának ünnepi öltözete, a korra jellemző zsinórozott díszítéssel a kabáton és az ellenzős magyar nadrágon. A viseletek rekonstrukciója korabeli Magyarkanizsa környéki fényképek alapján készült el – magyarázta Vázsonyi Csilla.
A rendezvényen felléptek a muzslyai Petőfi Sándor Magyar Művelődési Egyesület műkedvelői, valamint a nagybecskereki Vajdasági Román Művelődési Egyesület képviselői.
Nyitókép: A vajdasági magyar viseletről Kormányos Katona Gyöngyi és Vázsonyi Csilla beszélt (Fotó: Vidács Hajnalka)
