Életében nem élt még át ilyen szégyent, mesélte a minap sopánkodva a szomszédasszonyom, akinek szavaiból ugyan rögtön érezhető volt, hogy némi túlzással él, mégis kifejezett kíváncsiság lett úrrá rajtam annak kapcsán, hogy vajon mi történhetett vele, csakhamar rá kellett azonban döbbennem arra, hogy a története ugyan valóban kellemetlen, de korántsem annyira izgalmas, mint amire a felütéséből számítani lehetett volna, csupán arról volt szó, hogy a boltban fizetéskor nem jutott eszébe a bankkártyájának a kódja, ráadásul többszöri próbálkozásra sem, így végül kénytelen volt ott hagyni a kosarába helyezett termékeket.
Ez nem akkora tragédia, próbáltam megnyugtatni, hozzáfűzve, velem is történt már hasonló, ami ugyan nem teljesen igaz, ám egyrészt arra gondoltam, hogy akár történhetett is volna, hiszen valóban előfordul olykor, hogy az ember agya leblokkol, és bármennyire is próbál, egészen egyszerűen nem tud felidézni egy-egy olyan információt, sok esetben éppen egy-egy számsort, amire az adott pillanatban szüksége lenne, másrészt az is megfordult a fejemben, hogy az efféle, apró, kegyes hazugságok, bár jómagam alapvetően nem hiszek bennük, ezért nem alkalmazom őket túlzottan gyakran, olykor mégiscsak kiválóan alkalmasak arra, hogy a segítségükkel megnyugtassunk másokat.
Magam sem tudom persze, van-e olyan ember a Földön, akinek időnként ne gyűlne meg a baja a jelszavakkal. Milyen terjedelmű legyen, és milyen karaktereket tartalmazzon, hogy ne lehessen könnyen kitalálni, ugyanakkor nekünk se okozzon fejtörést, ha esetleg váratlan helyzetekben is azonnal fel kell idéznünk? És mi alapján jegyezzük meg, hogy melyik jelszó melyik eszközünkhöz tartozik?
Persze, vannak jól bevált módszerek mindennek a kiküszöbölésére, azok némelyike azonban meglehetősen veszélyes, mint például az, ha valaki a bankkártyája kódját a kártyája mellé helyezi a pénztárcájában, aminél már csak az a rosszabb, ha egyenesen ráírja azt. Az sem sokkal jobb, ha a cetlit, amelyre felírjuk, olyan biztonságos helyre tesszük, hogy aztán szükség esetén sehogy sem tudunk rátalálni, igaz, ez nem azért jelent problémát, mert esetleg könnyen illetéktelen kezekbe kerülhet, hanem éppen ellenkezőleg, azért, mert könnyen még illetékes kezekbe sem kerül, sőt gyakran előfordul, hogy nehezen sem.
Nemcsak nekünk vannak azonban gondjaink a jelszavakkal, hanem egy nemrég készült kutatás szerint a mesterséges intelligenciának is, amely állítólag kifejezetten kiszámítható és könnyen feltörhető jelszavakat generál, legalábbis mondják a szakemberek, hozzátéve, hogy az általa létrehozott digitális kulcsok ugyan első ránézésre komplexnek tűnnek, valójában azonban szinte mindig ugyanazokat a sémákat követik. Az ominózus kutatás során a szakemberek a Claude-ot, a ChatGPT-t és a Geminit kérték meg arra, hogy hozzon létre számukra ötven erős jelszót, azzal a kikötéssel, hogy azoknak hat karakterből kellett állniuk, illetve speciális karaktereket, számokat és betűket is tartalmazniuk kellett. Az eredmény állítólag magukat a vizsgálat vezetőit is meglepte, hiszen az egyik esetében például az elkészült ötven jelszóból tizennyolc teljesen megegyező volt, csaknem az összes ugyanazzal a betűvel kezdődött és ugyanazzal számmal folytatódott, illetve szinte mindegyik jelszóban ugyanaz a néhány betű szerepelt, az ábécé nagy részéről szinte teljesen megfeledkezett. Hasonló struktúra alapján készült jelszavak születtek a másik két esetben is, azzal a különbséggel, hogy azok más betűket és számokat helyeztek előtérbe, illetve háttérbe, aminek magyarázataképpen a szakemberek arra a megállapításra jutottak, hogy elsősorban a nagy nyelvi modellek működési elve az, ami nem teszi lehetővé a mesterséges intelligencia számára, hogy erős jelszavakat generáljon, ugyanis mivel a különféle chatbotok a valószínűségszámítás elve alapján működnek, a rendszer megpróbálja meghatározni, hogy egy-egy betűt vagy szót milyen betű vagy szó követhet, ezért nem képes a valóban véletlenszerű karaktergenerálásra, az erős jelszavaknak márpedig éppen az lenne a lényegük, hogy minél kevésbé legyen kiszámítható a bennük szereplő kódsor.
Érdekes módon azonban ebben a tekintetben is számottevő hasonlóság figyelhető meg az emberi gondolkodásmód és a mesterséges intelligencia között, hiszen akkor, amikor mi, emberek arra kényszerülünk, hogy valamilyen oknál fogva különféle jelszavakat találjunk ki, általában a korábbi szokásaink és az esetleges beidegződéseink alapján tesszük azt meg, aminek eredményeképpen az általunk létrehozott jelszavak bizonyos jegyei, akárcsak a mesterséges intelligencia esetében, ismétlődnek. Kétségtelen, hogy itt is hajlamosak vagyunk sablonokban gondolkodni, ugyanúgy, ahogyan az életünk egyéb területein, és valószínűleg ezért fordul elő oly gyakran az is, amitől a szakemberek óva intenek bennünket, hogy igyekszünk több helyen is ugyanazokat a jelszavakat használni, legfeljebb apróbb eltérésekkel, amelyek, bármennyire is jó szándékkal alkalmazzuk őket, még inkább megnehezítik a megjegyezhetőségüket.
Biztonsági kockázatok ide vagy oda, a történtek után a szomszédasszonyom, aki sokakhoz hasonlóan általában nem mások, hanem inkább a saját kárán tanul, korántsem meglepő módon megfogadta, hogy az esetleges újabb kellemetlenségek elkerülése érdekében ezentúl felírja és könnyen fellelhető helyen tárolja mind a kódjait, mind a jelszavait. Lelke rajta.
Nyitókép: Pixabay
