Az elvilágiasodás folyamata az ember kifelé fordulásának az útja, amelynek a kísérőjelensége a régi vallás társadalmi szempontú hatásvesztése és kettészakadása a teória és a praxis hasadáspontján. Ez azonban már csak következmény, az igazi ok valójában az, hogy az ember önmagában hasad ketté, ami azért történhet meg, mert elveszíti a benső egyensúlyát: nagyobb figyelmet kezd el szentelni a külső, világot figyelő szemnek, mint a belülre néző, önmagát szemlélő tekintetnek.
A társadalmi egyensúlyteremtés igénye, valamint az akció és a reakció világot uraló működéselve úgy válaszol erre a helyzetre, hogy létbe hívja a befelé figyelő, misztikus irányultságú, introvertált embert, aki számára a külvilág és az arra való összpontosítás az életnek csak egy elkerülhetetlen terhe, mert ő igazából befelé fordulva, az Egy után kutatva érzi jól magát.
Így volt ez háromezer évvel ezelőtt, és így van ez ma is, hiszen ki vonhatná kétségbe, hogy egy elvilágiasodó korszakban élünk, amelyben a vallások rohamos ütemben veszítik el társadalombefolyásoló erejüket. Legutóbb Kr. e. 1000 körül játszódott le valami hasonló, mint amiben most élünk. A mitikus korszakot ekkor váltja fel a történelmi korszak, a mítoszmesélés és a szóbeli emlékezet helyébe ekkor lép az írásbeliség. Ekkor vesz igazi lendületet a vaskor, amelynek a kezdő évszáma a hinduk szerint Kr. e. 3102-ben volt.
A vaskor a négy éra közül a leganyagiasabb időszak. Másmilyen anyagelvűség volt ez a háromezer évvel ezelőtti természetesen, mint a miénk, még nem a technológia által meghatározott materializmus, nem a gépek uralma, de ettől még letagadhatatlanul világias beállítódású volt abban az értelemben, hogy az embert a külső felé fordította, és ez a kifelé forduló ember már nem tudott többé hinni ősei régi vallásában. Ebben is korunkra ismerhetünk.
Háromezer évvel ezelőtt a mitikus látásmódú hitrendszerek mindinkább hatásukat vesztik, a társadalmon zűrzavaros állapotok lesznek úrrá. A fejetlenségben megsokasodnak a népek közötti háborúk, de a belháborúk is, országok, birodalmak dőlnek össze, soha nem látott migrációs folyamatok indulnak be, és folytathatnánk a példákat, amelyek szintén korunkat idézik.
Történik azonban valami más is, egy soha nem látott szellemi változási folyamat indul be. Karl Jaspers figyelt fel arra, hogy a világ legkülönbözőbb pontjain nagyjából ugyanabban az időszakban, a Kr. előtti évezred közepe táján zajlik le az általa tengelykorszaknak elnevezett vallásalapítói folyamat a világ szinte minden részén. Olyan befelé forduló emberek, az önmegismerés olyan hősei születnek meg ekkor, amilyeneket előtte nem látott a világ. A legnagyobbak közülük, a Buddhaként ismert Szidharta Gautama vagy Mahavir, új vallásokat hoznak létre, az Upanisadok megfogalmazói által elindított vallási forradalom nyomán pedig gyökeresen megújul a régi hindu vallás. Nemcsak Indiában, hanem a Szentföldön is vallási forradalom indul el, melynek során a zsidó próféták és írástudók lerakják az egyistenhit alapjait.
Az egyensúlyteremtés igénye, valamint az akció és a reakció működéselve hívta a létbe ezeket az embereket, a végső valóságig hatoló önmegismerés hőseit Indiában és a szívükben, a bensőjükben az isten szavát meghalló prófétákat a Szentföldön. A többség kifelé fordulására, elanyagiasodására született válaszok voltak a befelé fordulók, akik közül nem mindenki indult el a belső úton az egyre anyagiasabb társadalmi közegben, de akik elindultak, azok közül is sokan kudarcot vallottak, eltévedtek, belefáradtak. Az út mellett kitartók közül a túlnyomó többség csak egy bizonyos szintig, mérföldkőig volt képes eljutni. A végső célt elértek a befelé fordulók között is óriási kisebbséget alkottak, hiszen a legmélyebb valóságig és a legmélyebb istenközelségig csak nagyon kevesen képesek eljutni: ha azt mondom, hogy jó, ha egymillióból egy ember, akkor talán túl sokat mondtam.
Mégis e nagyon kevesek, a kiválasztottak voltak azok, akiknek forradalmi fölismeréseire, valóságközvetítő megéléseire és közvetlen istentapasztalatára ráépülhettek azok a megújult vallások, amelyeknek köszönhetően, ha nem is rögtön, de néhány száz év után már helyreállítódhatott az emberek tömeges kifelé fordulásával megbomlott társadalmi egyensúly.
Nyitókép: Illusztráció/Pixabay
